Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

5. fejezet

Viki

Azt hiszem, magyarázattal szolgálok. Magamnak. Amiért egy hónapig nem írtam ebbe a naplóba. Őszintén? Elfelejtettem, ráadásul lusta is voltam. A dolgok olyan könnyedén mentek, nem lett volna értelme leírnom. Pedig milyen jó könyv lenne belőle. Hát talán majd egyszer. Ha földön futó leszek, és szükség lesz valami bizonyítékra, hogy jó kerítő ügynök lennék, ezt legalább felmutathatom majd. De most már írni fogok. A lényeg, hogy Nekem, és kicsit talán Taehyungnak is köszönhetően, ezek végre összejöttek. De sokkal kevesebbet vannak otthon, ezáltal Tae folyton engem basztat. Ami nem zavar, hisz Lisa szerelmes, és boldog. Ez sokat jelent nekem. És mégis hiányoznak a sorozat-maratonnal töltött éjszakáink, és az, hogy munka után együtt jöjjünk haza. De ez a rózsaszín ködös dolog, nem lehet belerondítani. Elvégre... Ez sem tart örökké, ugye?

- Vacsira itthon vagyok, ígérem! - nézett rám kiskutya szemekkel Lisa, mikor kiszúrtam, hogy megint a cipőjét veszi. - És én fizetem a pizzát. És este megnézünk egy filmet, vagy sorozatot, amit akarsz!

- Nem kell magyarázkodnod - vetettem oda neki. Én érzem szarul magam azért, amiért így érez, ugyanakkor azért is, mert elmegy. Mintha elvették őt volna tőlem, pedig ez nem igaz. Egy pasi nem állhat közénk.

- De kell, mert látom, hogy nézel rám. És igazad is van, hanyagollak mostanában, de...

- De lett egy pasid, akit szeretnél megismerni, és ez még neked is új - fejeztem be a mondatot, majd közelebb léptem. - Mond csak, milyen volt az első csók?

- Tudod, van a Burger King-nek most ez az új reklámja, mikor a húspogácsa egy másik pogácsára esik, és rugózik rajta, amitől összefut a nyál a szádban - bólintottam. - Na, olyan.

- Mi? Mint a kaja? - zavarodtam össze.

- Nem, hanem olyan finom. Mármint, na - bökött vállon elpirulva. - Jiminnek nagyon puhák az ajkai. Mindig mikor ad egy puszit, vagy egy csókot le kell hunynom a szemem.

- Én voltam a hülye, hogy megkérdeztem, na szia! - löktem ki az ajtón, és csuktam is be, nehogy visszajöjjön. A csókolózás olyan, mint két húspogácsa találkozása? Lisa sosem volt a szavak embere, de most már magyarázni se tud.

Nekiálltam takarítani, hogy mire hazajön, csak kajálnunk és henyélnünk kelljen. Ám délután, mikor már azt hittem végeztem, és pihenhetek kicsit a zuhany alatt, kopogtattak az ajtón. Bárkire számítottam, csak a tulajra nem. Kicsit megijedtem, mikor beengedtem.

- Látom szép rendet tartotok - nézett végig mosolyogva. - De veletek soha nem volt semmi gond.

- És, most van? - léptem előrébb. A kezében tartott papírokat néztem, de nem láttam, mi van rájuk írva.

- Nos, igen is és nem is. A helyzet az, hogy ez nem a ti hibátok. Leülhetnénk? - bennem ragadt a sóhajom, de bólintottam, és elkísértem a konyhába, ahol helyet foglaltunk az asztalnál. Alig mertem még pislogni is. - Nem fogok hazudni, mert nem érdemlitek meg. Elköltözök a városból, és minden, ami az én kezem alatt van, az unokatestvérem fogja ,,megörökölni" - hangsúlyozta ki, hogy nem épp ez a legmegfelelőbb szó rá. - Ő viszont nem akarja bérbe adni a házakat, inkább eladja. Ez van ebben a nyilatkozatban - tolta elém a papírt, amit hozott. - Ha szeretnétek, megvehetitek a házrészeteket, de ha nem, és inkább költöznétek, a hónap végéig el kell mennetek. A fizetés a harmadik oldalon van, egy kis bónusszal, a kellemetlenségek miatt. Tudom, hogy ez nem kárpótol titeket, de sajnos nem tudtam meggyőzni, hogy ezzel életeket tesz tönkre.

- Már az is segítség, hogy ezt most mondta, és nem a hónap végén. Megvárom a lakótársam, és megbeszéljük a dolgokat. Holnap visszaadom aláírva - lengettem meg a papírt, amit legszívesebben eltéptem volna a francba. Na Lisa, ezt jól kifogtuk.

***

Lisa

- Szóval halljam - huppant mellém Jimin és karolt át, hogy közelebb húzzon magához. - Mi a baj?

- Baj? - kérdeztem vissza kábán.

- Igen - vont vállat. - Napok óta sokkal csendesebb vagy a megszokottnál. Eddig érdekelt, ha a lábadhoz nyúlok, mert majd' meghaltál a nevetéstől. Az előbb meg észre se vetted.

- Hajj, ne haragudj - ültem fel, és húztam magamhoz a térdeimet. Mikor aznap hazamentem, Viki szembesített a ténnyel, hogy kurva gyorsan ki kell költöznünk a lakásból. Két napig hanyagoltam Jimint, mert megfizethető, de azért két személynek kényelmes albérletet kutattunk. De valamiért, ez az évek alatt igen nehézzé vált. Régebben percek alatt tudtunk szerezni, most meg alig találunk, vagy ha találunk is, az palota, megfizethetetlen áron.

- Na mesélj - ült fel mellém, és adott egy puszit a homlokomra. Imádom, mikor lágyan csókolgat. Egy hónapja még zavart, mert nem tudtam eldönteni, hogy viszonozzam e, de most már teljesen nyugodt vagyok a közelében. Bár bevallom, mikor csókolózunk még mindig ott vannak azok a kislányos pillangók a gyomromban. De imádom azt az érzést, amit kivált belőlem a közelsége.

- Ki kell költöznünk az albérletből. A hónap végéig. És... Viki egész nap azon agyal, hova menjünk ami közel van a munkahelyünkhöz, és megfizethető is, de az istenért se talál olyat.

- Költözzetek ide - vont vállat. Megforgattam a szemem, és elhúzódtam tőle.

- Ez most komoly, Jimin.

- Miért, én nem voltam az? - mélyítette el a hangját. Ránéztem, szemeiben elszántság tükröződött. De nem értettem, mi ez a hirtelenség. - Szerintem ismersz már annyira, hogy tudd, nem vagyok sem maffia főnök, sem furcsa alak. Te beköltözöl hozzám, Viki meg Taehyung-hoz.

- Ahha - nevettem fel. - És ezt Taehyung is tudja?

Jimin elgondolkodott egy pillanatig, majd elővette a telefonját, és keresni kezdett. Percek múlva az említett férfi lépett be az ajtón, nagyra nyílt szemekkel.

- Mi az? - kérdezte.

- SOS van. Beköltözhet Viki hozzád? - támadta le Jimin a kérdéssel, mire a homlokomra csaptam, és már épp próbáltam volna elmagyarázni neki, miről is van szó, mikor megelőzött.

- Persze - felelte lazán, vállat vonva. Ezek után nem vagyok benne teljesen biztos, hogy Tae százas.

- Megbeszélve. Mikor jöttök?- fordult vissza felém Jimin, pimasz mosollyal az arcán.

- Várjatok már - emeltem fel a kezem. - Neked nem gond? - mutattam Taehyungra. - Nem is érdekel, miért van szükség erre?

- Az igazság az, hogy kint mosogattam a konyhában, Jimin meg szokásához híven nem csukta be az ajtót, így hallottam mindent - felelte. - A ház alakítható, ha nektek nem kényelmes így, simán tudunk két nap alatt négy szobát csinálni a kettőből.

- Jajj dehogy! Ez a ti házatok, miattunk ne változtassatok rajta. Ezt még.. Meg kell beszélnem Vikivel.

- Miért, te benne lennél? - kérdezte Jimin. Taehyung megingatta a fejét, és mosolyogva kisétált a szobából, becsukva maga után az ajtót. Jesszus, mit hihet, mit fogunk csinálni?

- Hogy is tudnék nemet mondani neked? - kérdeztem csalóka mosollyal. Megérintettem az állát, és közelebb hajoltam hozzá, de mielőtt megcsókolhattam volna, visszaültem ezzel eltávolodva tőle. - Tényleg beszélnem kell vele.

- Oké. Ma megbeszéled, holnap pedig ideköltözöl.

- Azért ez nem ilyen egyszerű. Viki rajtam kívül még senkivel se közösködött. Ráadásul, én se - tettem hozzá.

- Ígérem, nem mászok rád éjszaka, mikor alszol. Csak ha kéred - biccentette oldalra a fejét. Az enyém viszont megfájdult ettől a sok mindentől. Hogy fogom én ezt beadni szegény lánynak?