Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

21. fejezet

Viki

- Hatalmas köszönet, amiért itt maradhattam - hajoltam meg.

- Bármikor átjöhetsz. Szívesen látlak. Az őrökkel nem tudok beszélni, így elég magányos vagyok - pillantott ki az ablakon. Elég nagy felhők jöttek, ezért felvettem a kardigánom, és az ajtóhoz mentem.

- Jelölj be. Átjöhetnél néha sorozatot nézni - ajánlottam fel. Én embert még így nem láttam örülni, ahogy most RiRoo. Még a szeme is szebben csillogott, a mosolya pedig majdnem felért a füléig.

- Köszönöm. Neked pedig sok sikert a pasashoz.

- Kelleni fog - sóhajtottam.

A legrövidebb úton indultam el, de arra nem számítottam, hogy belebotlok Lisába. Olyan hévvel fordultam be kis ívben a két épület közé, hogy esélye sem volt kikerülni, így belém csapódott, és a falnak dőlt.

- Hát te? - poroltam le.

- Ezt én is kérdezhetném. Nem veszed fel a telefont, nem válaszolsz, holott láttad. Taehyung már a rendőröket akarta hívni! Hol voltál?

- RiRoo-nál - vontam vállat. Bassza meg, teljesen elfelejtettem, hogy nem válaszoltam Lisának. Otthon akartam ezt lerendezni, de talán jobb is így, hogy összefutottunk.

- A babás nőnél? - lepődött meg. - Mégis honnan tudtad, hol lakik?

- Emlékeztem a kórházi kartonjára. - Lisa a homlokára csapott. A park mellett leült egy padra, és felsóhajtva tenyerébe temette az arcát. Éreztem, hogy nagyobb baj is van, mint az, hogy eltűntem majdnem egy egész napra, ezért nem törődve a viharos lökésű széllel, és a ténnyel, hogy mindjárt szarrá ázunk, leültem mellé. - Mi a baj?

- Jiminnel...

- Úr isten, mit csinált? - keltem ki magamból. Lisa halkan felnevetett, és rám nézett.

- Semmit. Nagyon élveztem ezt a hajó utat. Elmehetnénk mi is, tetszene a medence a szoba közepén. De sajnos, elrontottam már az első napon. - Nem mondtam semmit, csak halkan bólogattam, jelezve, hogy figyelek rá. Lisa körbenézett, mintha világméretű titkot akarna átadni. Senki se volt kint rajtunk kívül, mindenkinek volt annyi esze, hogy bemeneküljön a közelgő vihar elől. - Le akartunk feküdni. De nem ment. Legalább is nekem. Rohadtul fájt - egyenesedett ki. Szemébe könnyek szöktek, és nagyokat szipogott. Ismertem ezt a szokását, nem akarja, hogy elbőgje magát, mert akkor estig itt ülnénk. Utálom, mikor ilyenje van. Sose tudok neki segíteni, és ez rohadt szar érzés. - Jimin tud Viktorról - fordult ismét felém.

- Mi?

- Hallott minket, mikor beszéltünk. Én pedig.. Elmondtam a rám eső részét a dolognak, sajnálom. El kellett mondanom.

- Ezért nem kell bocsánatot kérned - fogtam a vállára. - De ugye jól vagy?

- Persze. Jobban leszek. De ahhoz az kell, hogy eljöjj velem valahova.

- Hova? - éreztem az első cseppet a fejemen. Ennek nem lesz jó vége. Ha megázunk, és hazaérünk nekem muszáj lesz bemennem Tae szobájába zuhanyozni. Ott pedig el fog kapni, és beszélgetni akar majd. De ennek kell történnie, nem?

- Dokihoz. Kértem időpontot. Én csak.. Szeretném tudni, hogy minden rendben van e velem. Annyira megijedtem, mikor.. Próbáltuk, de nem ment. - Tiszta vörös volt a lány, miközben próbálta elmakogni, hogy Jimin túl nagy hozzá. Tényleg komoly gondot okozhatott neki, ha nőgyógyászhoz akar menni. Emlékszem, mekkora tabu volt ez nálunk pár éve. Jesszus, egy öreg fószer elé feküdni, aki tapogat.. De a női változat se volt hívogatóbb.