Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

31. fejezet

Lisa

Reggel furcsálltam, hogy csak Taehyung jött ki a szobából. A megszokott mosoly helyett most csak egy sóhajt kaptam. Látta, hogy épp levest fogok csinálni, ezért elővett egy falapot és a répát a hűtőből, majd elkezdte szelni.

- Hol van Viki?

- Elment - felelte ingerülten. Úgy csapkodta a kést a répán, mint egy gyilkos az áldozatát.

- Hova? - sejtettem, hogy megint összevesztek, csak azt nem értem, hogy tudnak szinte minden nap eljutni ide. Kész hullámvasút, ami közöttük folyik. Pedig azt hittem, mi vagyunk Jiminnel a balfasz brigád.

- Nem tudok kiigazodni rajta. Azt hittem, megbékélt velem. De ma reggel megint naiv voltam - elharapta a mondat végét, és elfordult tőlem. Fogalmam sincs, milyen érzés lehet neki ezt velem megbeszélni. Viki a barátnőm, Taehyung pedig jó barátom, most mégis úgy érzem, nehezére esik beszélnie velem.

Kezem a vállára emeltem, és felnéztem rá. Nem mondtam semmit, nem akartam belekényszeríteni. Úgy voltam vele, hogy ha el akarja mondani, el fogja.

- Egy ideje már nem húzódik el tőlem, ha közeledem. Ma reggel megcsókoltam - vallotta be. - Ő pedig kiborult utána, és lelépett.

- Ez csak hiszti - vágtam rá.

- Ez már nem - folytatta. - Baszik bevallani magának a nyilvánvalót, hogy ő is akarja, csak fél. Ehelyett úgy állítja be a dolgot, hogy csak én akarom, és ez most már kurvára idegesít.

- Szóval - forgattam meg a szemem. - Hiszti. - Rám nézett, mintha a pillanat hevében hozzám akart volna vágni valamit, de elgondolkodott, majd megadóan bólintott.

- Amihez én nem értek. Azt hittem igen, de nem. És lehet már nem is akarok.

- Viki tényleg egy barom ilyen téren, de csak azért mert még sosem volt normális pasija. Az első akit közel engedett magához pokollá tette az életünket.

- Tudom. Tudom, hogy ez miatt. De én már mindent próbáltam. Lassítani, bohóckodni, hogy szokja, hogy legyen ideje eldönteni, mit akar. De így csak azt sulykolja belém, hogy nem akar. Minek csinálok én bármit is feleslegesen?

- Tae... - kezdtem bele. De nem fejeztem be, csak elfordultam, és csináltam tovább a dolgomat.

Nem kérhetem arra, hogy küzdjön tovább, hogy tartson ki. Nincs ehhez jogom, és meg is értem, miért akarja abbahagyni. Viki akkora egy bolond! Az a kibaszott makacs feje, még az életének legtürelmesebb férfijának idegeit is kicsinálta!

***

Jiminen ébredtem, nagyjából délután négy felé. Valami filmet néztünk, de annyira elálmosodtam, hogy felcsaptam a mellkasára a karom, és elaludtam. Tudni akartam, mikor megy el, és ha már félig rajta vagyok, talán felébredtem volna. Ő azonban itt volt mellettem, sőt, most már inkább alattam. Remélem azért a nyálam nem folyt ki.

- Jó reggelt - nevetett fel halkan. Beletúrt a hajamba, és lefelé haladva simogatni kezdte a nyakam. - Éhes vagy?

- Bírnék enni - vallottam be. - Hogy kerültem rád?

- Valami perverz gyerek magamra emelt téged. De nyugi, megmondtam neki, hogy máskor is jöhet.

- Bolond - böktem oldalba. Egy gyors csók után lemásztam róla, és kimentünk a konyhába. Taehyung még mindig a kanapén ült, ott, ahol reggel is, miután beszéltem vele. Ezek szerint Viki még mindig nem jött haza.

- Pizza? - fordult felé Jimin. Azonban Tae nem válaszolt neki, mintha azt se vette volna észre, hogy itt vagyunk. Jimin felém pillantott, én pedig megvontam a vállam, és a pultnak támaszkodva megkerestem a legközelebbi pizzázó telefonszámát. Jimin addig Taehyung mellé telepedett, és beszélni kezdtek. Én viszont igyekeztem másra figyelni, hogy ne halljam.

Mire megjött a pizza, sikerült Taehyungba egy kis életet verni. Míg Jimin az asztalt törölte, Tae kikészítette az evőeszközöket - nem tudom minek, a pizzát mindig kézzel eszik - én pedig a tányérokért nyúltam, mikor az ajtó hangosan becsapódott.

Megfordultam, mert tudtam, végre Viki is hazajött, ám meglátva a lányt, kezemből kiestek a tányérok, én pedig rögtön odaszaladtam hozzá.

- Mi a... - álltam meg előtte. Kezeim a levegőben maradtak, nem mertem hozzányúlni a lesütött szemű lányhoz, aki látszólag alig volt magánál. Viki ruhája csurom víz volt, de már nem csöpögött. Amivel nem is lenne gond, de itt-ott halvány, és igen nagy vérfoltok borították a felsőjét és a nadrágját is. A fején levő vércsík lefolyt a halántéka vonalában a nyakához. Elhúztam a haját, hogy megnézzem a sebet, de az alvadt vértől nem láttam semmit.

Taehyung is rögtön a lány mellé szaladt, ő azonban lágyan megfogta a vállát, mikor látta, hogy dülöngél.

- Te meg hol jártál? - bukott ki belőlem.

- Beleestem a vízbe. Azért vagyok ilyen - lenézett magára, majd végigmutatott a ruháján. - Véres. Legalább is a sziklák között tértem magamhoz, úgyhogy gyanítom.

- Kórházba kell mennünk! - jelentette ki Taehyung, és már el is indult az ajtó felé. Viki kissé bambán, de elkapta a férfi kezét, és visszahúzta magához, majd elvesztve az egyensúlyát, Tae mellkasára hajtotta a fejét.

- Nem kell. Csak... Segíts - suttogta. - Ne vigyél sehova.

Még a fehér hollónál is ritkább az, hogy Viki sírjon, most mégis azt éreztem, bármelyik pillanatban megtörhet. Elképzelni se tudom, hogy eshetett a sziklák közé. Miért volt egyáltalán olyan messze?

Tae hezitált, de végül felnézett rám, és bekísérte Vikit a szobába. Magára zárta ugyan az ajtót, de én nem bírtam magammal, benyitottam. Jimin viszont még a küszöbnél megállított.

- Lehet, hogy ezt most rájuk kéne hagynod. Tudom, hogy aggódsz, de ismered őket. Holnap úgyis mindenről tudni fogsz.

Bólintottam, hisz igaza volt, mégis aggasztott ez az egész.

- Ne haragudj, de elment az étvágyam - mondtam neki, mikor megláttam a pizzát. Kitette a szeleteket egy tányérra, és betette a hűtőbe későbbre.

Képtelen voltam bármit is csinálni. Az ágya szélén ültem, és kapargattam a körmöm melletti bőrt. Néha azt vettem észre, hogy ég a szemem, mert pislogni is elfelejtettem. Pár óra múlva Jimin megelégelte ezt, felült hozzám, belekapaszkodott a vállamba, és lehúzott maga mellé.

- Taehyung említette, hogy sokat gondolkodsz a szüleiden. Tényleg fel akarnak jönni?

- Rég láttuk egymást. De nem lenne túl gazdaságos nekik, elvégre itt nem tudjuk elszállásolni őket.

- És ha mi mennénk? - vettette fel az ötletet. A szívem nagyot dobbant, jól esett, hogy képes lenne velem eljönni az országomba csak azért, mert látni szeretném a szüleimet. De ezt több tényező is akadályozta, amik rögtön elvették a kedvem.

- Nem hiszem, hogy a szüleid örülnének, ha eltűnnél egy hétre. - Elvégre, ha már hazamegyek, nem két napot fogok maradni. - Nem akarom, hogy miattam-

- Nem érdekel - vont vállat. - Ha menni akarok, menni fogok. Nem fognak tudni mit tenni ellene.

- De hisz te mondtad, hogy veszélyesek az életedre! - keltem ki magamból.

- Igen, de azzal, hogy lelépek pár napra, nem szegek sem ígéretet, sem semmi mást. Ha ezt nem értik meg, ott egye meg őket KaeR-ssi.

Hangosan felnevettem a nevet hallva. Erre aztán végképp nem számítottam.

- Ezt majd beszéljük még át - öleltem meg.  De ő tovább erősködött.

- Mehetnénk az ünnepekre.