Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

28. fejezet

Viki

Olyan dühroham tört rám, hogy már észre se vettem a kezem alatt elterülő plakáthalmot. Úgy szorítottam, hogy a ragasztás könnyedén elengedte az anyagot. Legszívesebben kitépném tövestül az oszlopot, és hozzájuk vágnám. Mi a fasz ez?!

- Viki - szólított meg egy ismerős hang hátulról. A dühöm cseppet sem szállt el, sőt, talán még nőtt is, mikor megfordultam Taehyung felé.

- Te tudtad ezt! - mutattam befelé. Biztos voltam a vádamban, elvégre kifejezéstelen arccal fordult oda, és sóhajtott, mint aki lebukott. - És nem szóltál neki. Az, hogy nekem nem érthető, mert semmi közöm hozzá, de Lisának miért nem?!

- Mert ez nem az, aminek látod. Majd ha lenyugszol, elmagyarázom.

- Nekem te ne magyarázz semmit. Bocs, de most vissza kell mennem egy fontos személyhez, akinek jelenleg a pasijára lenne szüksége, csakhogy ő ott enyeleg valami ismeretlen nőcivel. Puszilom őket! - intettem be nekik. Úgyse látják.

Elindultam, futólépésben persze, mert éreztem, hogy Taehyung követ. De nem tartott vissza, vagy próbált meg beszélgetni velem. Csupán árnyékként jött utánam a kórházig. Lisa kórterme még üres volt, ezért leültem az előtte levő padra. Tae pedig a pad másik végébe. Kínosnak mondható szituáció volt, mivel csak mi voltunk a folyosón. De az agyvizem még mindig forrt, így nem foglalkoztam most ezzel.

Azonban biztos voltam benne, hogy valami meg fogja törni a kettőnk közé ékelődött feszültséget. Egy orvosra számítottam, aki megnyugtatna, hogy minden rendben van, ehelyett Tae csúszott közelebb hozzám.

- Hazaengedik ma?

- Nem hinném - vontam vállat. - Nem értek hozzá, de kéne neki legalább egy nap, hogy pihenjen. Elvégre mégiscsak felvágják - nyeltem egyet, amint kimondtam. Szép vagy nem, ez az igazság. Suttogó és pisszegő hangot hallottam a bal oldalamról, ezért kihúztam magam, és elnéztem a folyosó végére. Dong-wook állt ott, és intett, hogy menjek oda, de alig láttam valamit a férfiból. - Mindjárt jövök. Kimegyek a mosdóba - pillantottam Taehyungra, aki bólintott, és elővette a telefonját.

Dong-wook kedves arca, és a mosolya, ami virított szinte elhessegette minden gondom.

- Minden jól ment. Most hozzák vissza.

- És ezt nem lehetett volna elmondani ott? - fontam keresztbe a karom. Húzni akartam az agyát, tudtam, miért rejtőzködik.

- Taehyungnak több kényelmetlen kérdése is lenne. Vagy szeretnéd, hogy elmondjam neki, ki tájékoztatott, hogy nem vagy terhes?

- Oké! - emeltem fel megadóan a kezem. - Nem szól szám és nem fáj fejem.

***

Lisa ébredése kicsit elhúzódott, ami rendesen belém baszta az ideget. A doki folyton nyugtatott, hogy ez normális, mégse hittem neki. De végül csak megtalálta a világát. Ráadásul egész gyorsan túljutott az éber kóma állapoton, így még a nasikat is oda tudtam neki adni. Sajnos, a látogatási idő lejárt, így haza kellett mennünk. Út közben Taehyung már nem mögöttem kullogott, hanem mellettem, egész végig sóhajtozva. Mire a kapuhoz értünk, addigra szedte össze magát, hogy megszólaljon.

- Kérlek Viki, ne menj neki Jiminnek. Biztos ideges, amiért nem tudta elérni Lisát.

- Jut eszembe, te honnan tudtad? Miért nem lepődtél meg, mikor a kórházhoz fordultam?

- Ha elmondom, mérges leszel. Pedig igazából csak ti beszéltek hangosan - motyogta az orra alatt. Így már minden világossá vált. Bírom, hogy ebben a háztartásban mindenki hallgatózik. Én sem vagyok kivétel, de magamra ezért csak nem haragudhatok. - Beszéljünk inkább este - tette hozzá.