Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

7. fejezet

Viki

Lisa nélkül a ház tele van magánnyal, és csenddel. Ha kérdezek, nem felel senki, ha gondolkodok, szinte hallom a saját hangomat. Mintha megőrültem volna, pedig csak három napja költözött el. A munkahelyen ugyan úgy bolondozunk, mint eddig, és meló után beülünk egy kávéra. Ha dolgoznak hozzájuk, ha nem, velük. Csakhogy... Ez mégis más. Ahogy nézegettem az albérleteket, mindtől kirázott a hideg. Taszítottak, izzott a talpam, menekülni akartam az oldalról, a képek elől. De ha belegondolok a srácok ajánlatába, attól is rosszul leszek. Pedig muszáj leszek választani.

- Tényleg ne haragudj - köhögött a vonalba. Felsóhajtottam, és megálltam egy árus előtt. Felmutattam az ujjam, ő pedig el is kezdte készíteni a hamburgert.

- Semmi gond. Holnapra gyógyulj meg. Nincs kedvem egyedül vinni a műszakot.

- Igyekszem. - Azzal bontottam is a vonalat, és a pénztárcámhoz nyúltam.

- Nem jött össze, kishölgy? - kérdezte az öreg úr, miközben felém nyújtotta a kajámat.

- Csak egy baráti találkozó. De megbetegedett - odaadtam a pénzt, és leültem a közeli padra. A park viszonylag üres volt, így nem zavart, hogy mások esetleg megláthatnak. Utálom, ha közönség előtt kell ennem, mert valljuk be, falni jó dolog. De még egy kifinomult hölgy se tud szépen és gusztusosan enni egy jól telerakott extra nagy hambit. Én meg aztán pláne.

Ahogy néztem a leveleket, miként ringatja a szél a faágakon észrevettem, hogy valaki leült mellém. Nem szólt semmit, sőt, meg se moccant. Éppen ezért nem zavartattam magam, csak ettem tovább. Viszont mikor kinyújtotta a karját, hogy elővegye a telefonját, felismertem a kézmozdulatát.

- Taehyung? - fordultam oldalra a férfi felé.

- Szia - vigyorodott el.

- Miért nem szóltál? Fel se ismertelek volna.

- Nem akartalak zavarni evés közben. - Nem tudom miért, de zavarba jöttem attól, hogy eddig itt ült mellettem, én meg habzsoltam. Letettem a hamburgert, és visszacsomagoltam. - Nem fázol?

- Kicsit. Indulni akartam, miután ezt megettem. De nyilván nem azért ültél mellém, hogy utána hazakísérj.

- Ha legközelebb önéletrajzot kell írnom odaillesztem, hogy átlátszó vagyok - sóhajtott fel. - Beszélni akartam veled, de nem telefonon. Ez olyan dolog, amit így kell megvitatnunk - nézett a szemembe. Értettem, mire gondol, de semmi kedvem sem volt összeveszni vele. - Ígérem, ha odaköltözöl nem fogok rosszalkodni veled. Ha csak ettől félsz. Nem lesz kényelmetlen, meg tudjuk oldani.

- Ti csak ne oldjatok meg semmit. Az a ti házatok, nehogy már egy vendég miatt megváltoztassátok - förmedtem rá. Ő azonban meglepődött ezen.

- Nahát. Mintha csak Lisát hallanám.

- Különben is, neked a véredben van a rosszalkodás. És nem ez a bajom - vallottam be végre saját magamnak is. - Nem akarok tartozni.

- Tartozni?

- Az a ti otthonotok. Én csak elmondás alapján ismerem, hisz nem jártam nálatok, de az, hogy én ott lakjak nem jönne ki jól a fizetésemből.

- Akkor dolgozd le - vágta rá könnyedén, mintha ez alap dolog lenne. - Értesz a növényekhez?

- Hát... - gondolkodtam el. Mindenre számítottam, csak erre nem. Hogy jönnek ide a növények? - Kicsit. Gyerekkoromban kertészkedtem anyámmal.

- Ha hozzánk költözöl, meg fogod látni mennyi az, amivel be tudsz szállni kényelmesen. És ha az nem lesz elég, segítesz nekem.

- Miben?

- Van egy kert, amit kissé elhanyagoltam. Egyedül unalmas csinálni, Jimint pedig nem érdekli. De szeretnék oda egy sziklakertet mini vízeséssel, és pár függőágyat, hogy ha kimegyünk sütögetni, ne a tuskókon kelljen ülni. Ebben tudnál segíteni. És nem - nevetett fel. - Ez nem egy hetes projekt.

- Húha - nevettem én is el maga. Taehyung mosolya alább hagyott, és összetette a kezeit. Az ujjait figyelte, és megnyalta az alsó ajkát.

- Lisa is akarta, hogy beszéljek veled. Nem szeretné, ha ez a barátságotok rovására menne. Ha máshova költöznél, nem lenne időtök egymásra. Most, hogy ott lakik rájött, mennyire hozzád szokott.

- Ezt ő mondta? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem. Konkrétan nem. De minden mondata úgy kezdődik, hogy ,,mi ezt Vikivel úgy csináljuk". Szóval biztosan nehezére esik neki is átszokni. És megszokni, hogy nem vagy ott. Kedvezz neki azzal, hogy belemész az ajánlatomba.

- Elég - döntöttem hátra a fejem. Az egész kezd olyanná válni, mintha valami illegális szexuális kapcsolatról beszélnénk. - Meggondolom - folytattam. Tae szeme felcsillant, és kicsit közelebb ült hozzám. - Addig adj időt, amíg ki nem költözök. Hónap végéig - pontosítottam, mire bólintott.

- Megbeszéltük. Hagyok időt az igenedre. Megmutatod, hol vetted azt? - mutatott a félig megevett hamburgerre.

***

- Taehyung nagyon beleélte magát a ,,talánodba" - könyökölt fel Lisa a pultra. - Már berendezte a szobáját Viki biztosra.

- De én pont, hogy ezt nem akarom. Olyan mintha kitúrnám a saját helyéről. Mi se változtatnánk meg semmit azért, mert valaki átjön hozzánk aludni.

- Valószínűleg de - cáfolt rá. - Eldugnánk a csokit, kitakarítanánk a lakást, stb. Tae és Jimin a rugalmassághoz szoktak. Nehezemre esett, de észrevettem, és talán mára el is fogadtam, hogy nekik nem nagy dolog átrendezni az egész házat. Sodródnak az árral, legyen az bármi. Szegény még a vendég ágyat is nekiállt összeszerelni, mivel részegen eltörték. Bár nem értem minek, az ágyuk akkora, hogy még hat ember kényelmesen elférne rajta. Kérlek - nyávogta.

- Ne kéregess, dolgozz.

- Azt csinálom. Dolgozok azért, hogy odaköltözz. Küszködök, te meg le se szarod.

- Akkor nem is beszélnék veled. Mondtam, hogy meggondolom.

- Mi tart vissza? Ott leszek én is - tárta szét a karját. Nem bírtam tovább, rá kellett zúdítanom azt, ami a legjobban nyomta a lelkem.

- Az zavar Lisa, hogy mikor majd te kényelmese elvonulsz szerelmeskedni a pasiddal, én ott maradok egy idegen házban egy férfival, akivel együtt fogok aludni, pedig nem is a pasim!

- De lehetne - nevetett fel. Teljesen megrökönyödtem.

- Téged elront Jimin. Mikor lettél te ilyen... Szellemes? - és ilyen bátor.