Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

27. fejezet

Lisa

- Szóval - ültem le Taehyung elé, aki egy nagy adag fagyasztott borsót szorongatott a kissé megduzzadt arcához. - Mit mondtál neki, és mit baszott hozzád? - tértem a tárgyra. Tae felsóhajtott, és visszatette a borsót a helyére.

- Nem mondtam neki semmit. Csak el akartam olvasni a könyvet, amit ír.

- Azt én is - forgattam meg a szemem nevetve.

- De én meg is próbáltam. Ő meg észrevette és nekem vágott egy könyvet. Valamiért úgy érzem, haragszik rám. Az idő miatt egyre kevesebbet tudunk kimenni a kertbe, de akkor sem szól hozzám. Mi rosszat tettem megint?

- Te eddig se tettél semmi rosszat. Ha ez megnyugtat, mostanában Jimin is mellőz engem. Lehet front jön, és náluk így jön ki - vontam vállat, mintha nem lenne nagy dolog, pedig nekem is fájt. Két nap múlva lesz a műtétem, és akárhányszor akartam Jimint beavatni, mindig közbejött valami. Vagy ő lépett le megint a szüleihez, vagy belém fojtotta a szót. Mintha nem akarná hallani, amit mondani akarok. Én barom pedig azt hazudtam Vikinek, hogy tudja már, mert egyfolytában ezzel csesztetett. - Taehyung!

- Mond! - hőkölt hátra, annyira meglepődött, ahogy ráförmedtem.

- Nem lenne gond, ha egy hétvégére felhívnám a szüleimet? Persze, csak ha el tudnak jönni. Hosszú és fárasztó utazás lenne, de hónapok óta rágják a fülem, hogy látnának.

- Jöjjenek csak! - csillant fel a szemük. - Kíváncsi vagyok, melyikre hasonlítasz jobban. Viki nem tervez ilyet?

- Ha valaha is tervezne, lődd agyon, ugyanis az nem a te Vikid lenne - nevettem fel. Taehyung elcsodálkozott, majd elvigyorodva jobbra-balra dülöngélt örömében. Látszott rajta, hogy jól esett neki amit mondtam. Majd leesett neki a mondat második fele is.

- Miért mondod ezt?

- Viki nem szeretné látni többet a szüleit - vontam vállat.

- Mesélt róluk valamit de... - elkomorodott. Nekem se lenne szabad többet mondanom. Vikinek jót tenne, ha végre beadná a derekát Taehyungnak. Rendbe tudnák rakni egymás lelkét. Nekem pedig fel kéne végre nőnöm, és a sarkamra állni. Jimin mellett akarok lenni, de egyre csak távolodunk egymástól. A műtét után, még ha egy ideig haragban is leszünk, ki fogom kérdezni. A szüleiről, a viselkedéséről, és arról is, miért titkolózik és hanyagol. De most nem lennék képes rá, bármi is legyen a válasza. Úgy érzem, ez a kórházi dolog felemészti minden energiám, pedig még be se feküdtem.

***

Jimin fáradtnak és ingerültnek látszott, egész végig. Viki magához képest nagyon csendessé vált, és újra a kanapét favorizálta Taehyung szobája helyett. Amilyen jól indult ez az egész, annyira esett szét egy pillanat alatt. Most pedig azon kapom magam, hogy a táskám előtt térdelek, mert indulnom kéne a kórházba. A doki azt mondta, nem fognak sokáig bent tartani, ruhát pedig fogok ott kapni, így csak a nagyon szükséges dolgokat pakoltam be egy egyszerű háti táskába.

Jimin, mivel ma korán elment, tegnap előbb feküdt le mint én. Viki virrasztott velem egyedül, és velem együtt kikérte ezt a két napot, hogy hadd legyen velem. Mivel délelőtt kerül sor a műtétre, este felé már ébren leszek, és azt mondta, mindenképp meg akar várni.

- Tae keresni fog.

- Elmondhatod neki - vontam vállat. - Nem számít már.

- Hol késik Jimin? Vagy ott fog várni? - fonta keresztbe a karját. Arcáról valami furcsa modor köszöntött vissza felém. Mintha egész végig tudta volna, hogy nem is mondtam el a férfinak, és nem fog eljönni.

- Viki, ne most. Így is tiszta ideg vagyok. Ha Jimin szülei lenyugodtak, és Jiminnek lesz ideje a világgal foglalkozni, majd megtalál.

- Lisa, komolyan mondom nálad nagyobb idiótát nehezen találni, pedig itt vagyok az egy méteres körzetedben. Jártok, bassza meg! És nem mondod el neki, hogy ,,figyelj faszfejkém, az én műtétem is ér legalább annyit mint a szüleid hülye összejövetele"? Elmondjam neki én?

- Ne - mosolyodtam el kényszeresen. Viki tuti ugyan így adná át, és annak nem lenne jó vége.

- Az egy dolog, hogy én baszakszok azzal a kanos pasival - utalt Taehyungra - De nektek nem kéne. Ti voltatok az álompár. Hánynom kellett minden nap tőletek, olyan kiegyensúlyozott és aranyos - mondta kissé pöszén, a kidugott nyelve miatt - Volt közöttetek minden. Most meg elmentek egymás mellett, nem beszéltek, te meg kint alszol velem ahelyett, hogy a lelkedet pátyolgattatnád vele.

- Ez nem ilyen egyszerű - sóhajtottam fel.

- Oh tudom én - vágta rá sanda tekintettel. - De ezek után neked se lesz jogod engem Taehyungal basztatni, mivel az sem olyan egyszerű - figurázta ki a hangom, az utolsó szavaknál. A kínos csend után megragadta a kezem, és elindultunk a kórház felé. Semmiben sem voltam biztos, de most főképp Viki miatt féltem. Felhúzta az agyát, és ha meglátja idő előtt Jimint, biztos vagyok benne, hogy mindezt rázúdítja. De nem lenne úgy jobb? - kérdeztem magamtól. Ha végre mindent meg tudnánk beszélni? Ahogy azt az elején is kellett volna, mikor belekezdtünk ebbe. Emlékszem, milyen érzések kavarogtak bennem, mikor csak bámultam őt az asztal mögül, ahogy dolgozik.

Imádtam a megjelenését, a hangját, és a kedvességét is. De most, hogy az élete része lettem rá kellett jönnöm arra, hogy emberek vagyunk. Hibázunk. Nagyon sokat.

Viki

- De ugye itt leszel? - szorongatta a kezem Lisa. Már a második adag altatóját is megkapta, mivel az idegessége miatt képtelen ellazulni, így nem is érzi, hogy most kurvára aludnia kéne.

- Itt. Elmegyek pár dologért, aminek örülni fogsz, mikor felkelsz. De itt leszek - ígértem meg neki. Valójában Jimint kéne előkeríteni, de ha azt én teszem, nem marad töke a gyereknek. Taehyungra is nagyon haragszom, amiért nem szól semmiről, csak úgy létezik, mintha mindenből kivonhatná magát.

Pár perc múlva Lisa szorítása enyhülni kezdett, és lassan elaludt. Szóltam a dokinak, aki rögtön hívott pár nővért, és áttolták egy másik szobába. Nem hiszem, hogy hosszú műtét előtt állnak, de az biztos, hogy Lisa még három óráig kiütve fog feküdni. Addig kényelmesen össze tudom neki szedni a dolgokat.

Írtam egy listát a kedvenc dolgairól. Főképp nasi, mert mi mást csinálhatna fekve, amíg teljesen magához nem tér. A kisbolt már akkor kiesett, mikor felírtam a rendes kávét. Így maradt a két buszmegállónyira levő áruház. Felhúztam egy ,,Hagyj békén ha élni akarsz" feliratú maszkot, és bedugtam a fülemet. Talán így nem szólnak hozzám a szórólap osztogatók.

Basszus, Lisa nélkül teljesen el vagyok tévedve. Hol a retekben vannak itt az élelmiszer boltok? Most jártam át az első két szintet, de a mekin kívül semmit se találtam.

Másfél óra szerencsétlenkedés után végre két nagy szatyorral, és fülig érő vigyorral mentem ki a boltból. Betértem egy ajándék üzletbe is, ahol rögtön megakadt a szemem egy olyan dolgon, amitől Lisának keresztbe fog állni. Bár még nem tartanak ott, és elég érzékeny a téma, ha jól tudom, mégis, kinek ne lenne szüksége a közeljövőben egy szex-kockára? Fiatalok, és még annyi mindent nem próbáltak, biztos értékelni fogják. Ha más nem is, legalább az a faszfej.

Ahogy sétáltam vissza, dudorászva a kórház felé, elmentem egy nagyon puccos hely mellett is. A félig nyitott ablakon isteni illatok keringtek kifelé, a zene lágy volt, és mélyen felkavaró. Szeretem a klasszikust, de nem egy étterembe, ahova zabálni jár az ember. Ott erre inkább elaludnék.

Azonban mielőtt tovább mehettem volna, megálltam, és az oszlop mögé állva kinéztem a sarokban ülő párra. Szemüvegbe se láthattam volna tisztábban, amint Jimin, vélhetően a szüleivel, és egy ismeretlen luvnyával ülnek egy asztalnál. Amivel nem is lenne gond, de Jimin pont akkor fogta meg és csókolt rá a nő kezére, mikor megálltam.

Lisa érezte, hogy nincs rendben valami. Hogy Jimin hazudik neki. És igaza lett.