Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

30. fejezet

Lisa

Miután kikerültem végre a kórházból, és meggyőztem a főnököt, hogy két nap henyélés után engedjen vissza dolgozni, akár csak kasszába, végre úgy éreztem, visszanyertem azt az életem, amibe beleszerettem.

Vikit nem kellett idegenekkel hagynom, továbbra is velem dolgozhatott - ami nem csak neki, de a többieknek is jó, elvégre nem kellett találkozniuk Viki bunkó oldalával. Jimin sokkal felszabadultabb lett, mióta elmondta, de egyikünk se hozza fel a témát. Nem akarok neki kellemetlenséget okozni, ő pedig nem akarja elrontani a kedvem. Most már csak Vikit kéne valahogy összeszednem.

Mikor hazajöttem, szét volt csúszva, pedig azt hittem, az a két nap jót fog tenni neki. Taehyung, jó szokását megtartva este ismét kint kuksolt a konyhában, így megtudtam, hogy együtt aludtak, amit Viki hagyott is, most mégis bezárkózott, mintha megsértődött volna. Próbáltam a férfit vigasztalni, miszerint Viki inkább hasonlít egy jojóra, mintsem emberre, de nem vette a humort. Éppen ezért eldöntöttem, mivel ma otthon van, veszek magunknak egy förtelmesen szar kávét, és megbeszélem vele a lelki bajait. A kávé pedig csak azért kell, hogy kínozhassam.

Azonban mikor kezembe vettem a két poharat, és kifelé vettem az irányt, észrevettem egy ismeretlen ismerőst, akit nem tudtam ignorálni. Jimin a beszélgetést követő napon mutatott egy képet Miráról, jobban mondva a szüleiről, amin a lány is szerepelt. Most pedig egy csont ugyan olyan nő ül a fánkja felett, a mobilját nyomkodva. Odamentem, letettem az asztalra a kávét, és megszólítottam.

- Mira? - kérdő tekintettel nézett fel rám, és pár másodpercig tátott szájjal vizslatott, ki a bánat lehetek. Ugyanakkor a meglepődöttsége, és az utána következő jókedve engem is meghökkentett.

- Biztos te vagy Lisa.

Hangos sóhaj tört fel belőlem, mikor leültem. Egyrészt azért, mert a hangja igen kedves volt, nem egy tipikus mindenkit átbaszok az álszentségemmel. Másrészt viszont azért, mert felismert, és nem vétettem akkora hibát, hogy összekevertem mással. Na azt, hogy magyaráztam volna ki?

- Bocs, hogy megszólítottalak. De mikor megláttalak, nem tudtam elmenni csak úgy melletted.

- Örülök, hogy összefutottunk. És annak is, hogy megérted a helyzetet, és nem pofozol fel az első adandó alkalommal. Hidd el, nem akarok Jiminre hajtani, és semmilyen hátsó szándékom nincs. Elfogadtam, hogy téged szeret - szögezte le már az elején.

- Köszönöm. Megnyugtat a tény, hogy ilyen kedves vagy, és nem egy szenteskedő picsa - a szám elé emeltem a kezem, és zavaromban lehajtottam a fejem. Túl sokat vagyok Vikivel, már észre se veszem, ha ki akar csúszni egy csúnya szó a számon. De Mira hangosan felnevetett, intett a pincérnek, és és meghívott egy forró csokira. Valójában több, mint meglepő, mert egész kellemes a társasága. Nem panaszkodom, nem hiányzott volna egy bányarém, akit Vikivel közösen kell üldöznünk, hogy ne álljon Jimin és közém. Ez jobban nem is alakulhatott volna.

De miközben haladtam hazafelé, megsajdult a szívem. Mind Jimin, mind Mira jó lelkek, mégis ilyen szülők mellett kötöttek ki, akik meg akarják szabni még a légzésszámukat is. Nagy szerencsém van, hogy olyan közegben nőttem fel, ahol rám nem várt ez a veszély.

Otthon Viki épp az arcát tömte, Tae pedig mellette ült, fehérre sápadt arccal. A tévé felé pillantottam, és rögtön megértettem, miért.

- Komolyan? Pornót nézetsz a gyerekkel? - intettem Tae felé, aki észre se vett engem.

- Hé, mintha te nem imádnád. Azt mondta, válasszak, hát választottam - vont vállat. A 365 nap egy elég megoszló film volt közöttünk, főleg a vége miatt. Megszámolni se tudom, hányszor láttuk már, de minden alkalommal más volt a vélemény. Volt, hogy szarrá fikáztuk, volt, hogy bőgtünk a csaj szerencséjén, amit nem használt ki, és volt, hogy csak azért kapcsoltuk be, hogy legyen min aludni.

- Nézess vele inkább én kicsi pónimat - pakoltam le az asztalra, hogy nekiálljak vacsorát csinálni. Közben néha odapillantottam, hol tart a film, valamint Tae arcát is látni akartam, mikor a jó részhez érnek. Viki nem is próbálta tagadni, mennyire élvezi kínozni a férfit. Jimin is betoppant, elég rossz kedvben. Sokan lehettek a postán, ha idáig elhúzódott.

Leültünk enni, Jimin pedig azon kezdett kuncogni, milyen csendben maradt Tae még a film után is. Kíváncsi vagyok, ő hogyan reagálna, ha megnézetnék vele egy ilyen vagy ehhez hasonló filmet. Rá is fogok keresni. Bár lehet, én fogok ráfaragni. Jiminnek így is megvan az a különleges képessége, hogy két másodperc alatt képes nyugodt állapotból úgy felizgulni, hogy a ruhát is letépné rólam.

- Ne rágd a szád - szólt rá Taehyung Vikire. A lány előtt már csak az oldalra kotort sajt darabok voltak, amit szemmel láthatóan nem akart megenni. Viki morgott egyet, és továbbra is birizgálta az alsó ajkát, ami Taehyungnak nagyon nem tetszett. Jimin szólni akart barátjára, aki viszont észre se vette, és folytatta tovább. - Ha nem hagyod abba, este berakok valamit, amit rágcsálhatsz, de azt nem köszönöd meg.

Csend telepedett a konyhára. Pislantani se mertem, csak néztem, ahogy Vikihez elérnek Taehyung szavai, majd nagyra tágult szemmel lefagy.

Te jó ég! Én javasoltam neki, hogy talán a határozottság beválik Vikinél! Mi van, ha most kinyírja, és az miattam lesz?

- Megyek elmosogatok - mondta Viki kislányosan magas hangon, és olyan halkan, ahogy talán még sose beszélt. Taehyung büszkén hátradőlt, és mint aki jól végezte dolgát, felém fordult, és rám kacsintott. Megingattam a fejem, de nem tudtam levakarni magamról a mosolyom. Ezek szerint tényleg ez válik be nála. Vagy egyszerűen csak az, hogy Taehyung szólt hozzá. Engem már bokán rúgott volna.

Jimin ment először zuhanyozni. Kicsit rendet raktam a szobában, és a szekrényében, amíg nem tudtam mit kezdeni magammal. Hiába álom pasi, férfiből van, és hajlamos rá, hogy csak bedobja a ruháját a szekrénybe. No persze, tőlem távol áll az általánosítás, elvégre erre Viki is gyakran hajlik.

A résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül hallottam, hogy nagyokat sóhajtozik, és szipog. Elképzelésem se volt, mi a baja, ezért benéztem. Sose láttam még sírni, és most se úgy nézett ki, mint aki itatni fogja az egereket. Lehajtott fejjel állt a vízsugár alatt, miközben hajáról csorgott le a víz az arcára.

Levetkőztem, és halkan bementem én is a helyiségbe. Kinyitottam a kabint, és mielőtt megfordult volna, átöleltem. Kezét rögtön az enyémre emelte, és összekulcsolta az ujjainkat.

- Ugye most már minden rendben van közöttünk? - tette fel a kérdést, ami aggasztott engem, elvégre a kórházban mindent átbeszéltünk.

- Több, mint rendben - mosolyodtam el. Válla fölött hátranézett, de esélye se volt, hogy rám lásson. - Találkoztam Mirával.

- Mi? Hol?

- A kávézóban. Nagyon aranyos lány. Örülök, hogy őt fogtad ki, és nem egy olyat, aki titokban rád hajt. Így kicsit könnyebb nekem.

- Hogy érted ezt? - elemelte magáról a kezem, megfordult, és úgy ölelt át.

- Nem vagyok valami határozott, gondolom feltűnt. De nem tudom mit tennék, ha olyan helyzetbe esnék, ahol meg kell küzdenem érted.

- Ne aggódj Lisa, senki se fogja megtudni milyen házisárkány tudsz olyankor lenni. Sosem akarlak elhagyni.

Elég volt ennyit mondania ahhoz, hogy teljesen megnyugodjak. Még pár percig áztunk ott, aztán felöltötte magára gyermeki énjét, és elkezdett csiklandozni. Az egy órás zuhany után befeküdtünk az ágyba, és filmnézés helyett hosszasan elbeszélgettünk a sötétben, egymás mellett feküdve, jóformán a semmiről. De ez a pillanat, hogy ott és akkor velem volt, többet ért mindennél.