Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

24. fejezet

Lisa

Ahhoz képest, hogy azt mondta, késő délután lesz itthon, mikor lefeküdtem, még egyedül voltam a szobában. Gondolkodtam rajta, hogy kimegyek Vikihez, de nem akartam ma is maratont tartani. Egyikünk se bírta volna, és holnap ugyan úgy korán kellene kelnünk. Nagyon szeretem ezt a munkámat, mert nyugodt, de lehetne két órával később a nyitás.

Nem aludtam, mégse mozdultam meg, mikor hallottam, hogy Jimin megjött. Halkan letette a cuccát az ágy mellé, kivette a pizsamáját a szekrényből, és átöltözött. Olyan csend volt, tisztán hallottam mindent, így mintha előttem csinálta volna, láttam, a mozdulatait ha becsuktam a szemem.

Nagyon lassan bemászott mellém, megemelte a takarót, és átölelt. Még mindig nem mozdultam, nem volt kedvem vele beszélgetni. Bunkónak tűnhettem akkor, de haragudtam rá. És tanácstalan voltam még mindig. Elmondjam neki? Min fog változtatni? Nem akarom, hogy a kórházi ágyon babusgasson, vagy infúzióra kötve lásson. Egyáltalán kelleni fog az nekem? Basszus, még sosem műtöttek, nagyon félek!

Pár óra múlva, elálmosodtam a mögöttem alvó férfi szuszogásától. De valami nem volt rendben, ugyanis pár perc alatt olyan szinten felgyorsult a szíve és a légzése, minta futott volna. Egyre erősebben szorított magához, és nyögdécselt. Leverte a víz, én pedig pánikomban kimásztam a karjaiból, és a hátára fektettem.

Végig azt zihálta, hogy ,,Apa, ne!" ,,Ő nem tehet semmiről!". Nagyon ijesztő volt, fogalmam sem volt, mit tegyek. Ha felébresztem, lehet csak rontok a helyzeten, ha meg hagyom, hogy tovább álmodjon... Nézni is alig bírtam.

Simogatni kezdtem az arcát, és halkan csitítgatni. Nem hittem volna, hogy beválik, de szépen lassan abbahagyta a könyörgést, és rendeződött a légzése. Befordult felém, és sóhajtott egyet.

- Miraa.... - suttogta félálomban, mielőtt teljesen visszaaludt volna. Ez számomra egy akkora pofon volt tőle, hogy úgy éreztem, ki kell mennem mert éberre pofozom.

Elmegy azzal a szöveggel, hogy a szüleivel találkozik, aztán más lánynak a nevét suttogja? Elmehet melegebb égtájra!

Legnagyobb meglepetésemre nem csak én virrasztottam. A konyhában a legkisebb, bedugós villany világította meg Tae arcát, aki a telefonját nyomkodta. Odamentem mellé, és mielőtt halálra ijeszthettem volna, megfogtam a vállát.

- Hát te? Miért nem alszol? Baj van?

- Miből gondolod, hogy baj van? - nézett rám álmoskás szemekkel. Olyan laposakat pislogott mint a gyerekek.

- Imádsz aludni. És mindjárt éjfél. Soroljam még?

- Hah - sóhajtott fel. Megfordult, és a pultnak támaszkodott. - Te is itt vagy, és nem Jimin mellett - sandított rám. Elhúztam a számat, és felültem mellé.

- Viki bántott megint meg? - tértem vissza az eredeti témához. Apropó, azt hittem Viki ma is kint alszik. A kanapé viszont üres. Lehet bement Taehyunghoz? Hova kell ezt felírni?

- Ugyan - mosolyodott el. - Még ha full bunkó is, tudom, hogy nem gondolja komolyan. - Legalább is a nagy részét - tettem hozzá magamban. - Csak ép... Azt hiszem beleszerettem.

- Komolyan? - kérdeztem vissza. Volt egy ilyen sejtésem, de így kimondva sokkal súlyosabbnak hangzik. Ha Viki nem lenne olyan Vikis, örülnék nekik, és bátran ajánlanám, hogy ugorjon rá, és szerezze meg. De még én sem tudom, mi történne akkor, ha Tae így tenne.

- Igen. Képtelen lettem volna úgy lefeküdni vele, hogy nem érzek iránta semmit. Azt akartam, hogy az enyém legyen, akár csak egy éjszakára is. De most.... Még mindig bűntudatom van. Már semmi sem olyan közöttünk, mint előtte. Tudom, hogy ő ezt nem szeretné.

- Sajnálom - hajtottam le a fejem. Taehyung bólintott, és megbökött a könyökével.

- Na és neked, mi a mentséged?

- Én csak összezavarodtam.

- Jimin miatt? - bólintottam. - Mit csinált?

- Eljárkál ide-oda, amivel nem is lenne baj, de mindig arra fogja, hogy a szüleihez megy, és ez már gyanús. Ráadásul az előbb rémálma volt, és mire megnyugodott egy másik lány nevét suttogta. Kicsit... Ideges vagyok - szorítottam meg a falapot, amin ültem.

- Jimin szülei nagyon bajosak, ez tény. Úgy kezelik a fiúkat, mintha egy bábú lenne, akit akármikor rángathatnak. Kiskora óta a barátja vagyok, de a szüleitől a nem létező tollam is feláll a hátamon.

- Túl sok minden történt egyszerre - pontosítottam. Nem is vártam mást, elvégre barátok. Persze, hogy megvédi. - Nem bízok már se benne se magamban.

- Lisa - kezdett bele, elharapva a nevem végét. Az arcáról az tükröződött, hogy nagyon el szeretné mondani, amibe belekezdett, de vívódik magával. - Jól érzed, van valami. - Hatalmasat sóhajtottam. Reméltem, hogy talán enyhülni fog a gyanúm ezek után. - Amit nem mondhatok el. - De túl hamar kezdtem reménykedni. - Egyet viszont elmondhatok. Sose csalna meg - most először forgattam meg a szemem arra, amit mondott. Nem hittem neki. - Te voltál az első nő, akit beengedett ide - nézett szét a házban. - És elhiheted nekem, szeretlek, de nagyon unom már, hogy mindig te vagy a téma, mikor egyedül maradunk. Lassan már a kis lábujjad hosszát is tudni fogom.

- Akkor miért titkolózik?

- Csak nem akarja, hogy még rosszabbul érezd ez miatt magad. Amíg ő nem tudja megoldani. De... Ha rám hivatkozol, lehet elmondja. Mert szeret annyira, hogy nem fog elveszíteni ezt miatt.

- Nem foglak bajba keverni azért, mert kíváncsi vagyok - szögeztem le. Láttam rajta, hogy nem erre számított, de jólesik neki. Na igen... Ők ott vannak egymásnak, ha baj van. Nekem viszont van egy Vikim, aki felér egy FBI-os csapattal. Titkok, Park Jimin? Nem lesz. Kiderítem, amit akarok az én módszeremmel. - Jut eszembe, Viki hol van?

- Bevittem - vont vállat, mintha ez természetes lenne. - Unom, hogy itt alszik kint. Most rá akarom szoktatni, hogy ott legyen velem.

- Nem rossz ez így neked?

- Nem - mosolyodott el. - Még ha nem is érhetek hozzá, a közelsége elég nekem. Na, megyek, jó éjt - közelebb hajolt, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Mielőtt viszont bement volna, utána szóltam.

- Tae! - visszanézett rám, és kitárta az ajtót. - Vikinél talán próbáld meg a határozottságot. Azzal nem tud mit kezdeni. Talán - biccentettem oldalra a fejem. - Bejön majd.

- Oké - fogadta el hatalmas perverz vigyorral a képén. Bocsi Viki, de olyan szép párt alkotnátok. Pláne, ha Taehyung túléli az oda vezető utat.