Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

40. fejezet

Viki

Csendben ültem Tae ölében, aki úgy döntött, ma is meztelenül alszik. Az elmúlt két napban szerintem többet szexeltünk, mint az egészséges lenne, de abszolút leállíthatatlannak minősítettem, és ráhagytam a dolgot. Na nem mintha én ne élveztem volna, de most olyan izomlázam van, mint gyerekkoromban az egy hetes lovagló tábor után.

Kezei a feje mögött pihentek, miközben le se vette rólam a szemét. Mivel már nagyjából fél órája bámul, nem zavart. Kifelé néztem az ablakon, ahogy a hópelyhek beborítják a tanyát. A gyér fénynek köszönhetően premierből nézhettem végig, ahogy Esmeralda mintha toll nehézségű lenne ugrál a pelyhek után. Ez a tehén tökéletes példája egy ló és egy kutya keresztezésének.

Nem tudom merre jártam gondolatban, de az utolsó, amire emlékeztem, hogy felnevettem valamin, Tae pedig felsimított a hátamra.

- Mi az?

- Jó látni, hogy milyenek a nagyszüleid. Így könnyebb elhinnem, hogy nem a maffiához tartoztok.

- Még mindig itt vagytok leragadva? - nevetett fel ő is. - Lisával kissé túl nagy a fantáziátok. Tudod, ha az ember spórol, és tényleg csak azt veszi meg, amit akar, sokat félre tud rakni. Az pedig, hogy utána milyen áron szereztük be a cuccokat, már csak kapcsolat kérdése.

- Talán nekünk se kellett volna olyan olcsó albérletekben laknunk, ha nem vertük volna el a pénzt. - Pláne én, aki meglát egy könyvet, vagy egy guszta sütit, és volt pénz, nincs pénz.

- Viki - ült fel, és karolt át úgy, hogy közben a szemembe tudjon nézni. - Kérdeznék valamit. Most, hogy együtt vagyunk... - kissé vonakodtam, mert ahogy elkezdte arra engedett következtetni, hogy nem lesz finom a téma. - Tehetek bármit, hogy ne legyen több rémálmod?

- Hmm? - biccentettem oldalra a fejem.

- Majdnem minden este, még akkor is, mikor boldog vagy... Zihálsz és reszketsz álmodban. Egy kis ideig.

- Ez lehetetlen - vágtam rá. - Melletted jól alszom. - Persze csak addig, amíg fel nem ébredek arra, hogy polipként rám van szorulva. Ha elalszok mellette, akár rám is feküdhet, nem zavar. De már többször elmondtam neki, hogy nem tudok úgy elaludni, ha átölel. És ezt el is fogadta.

- De még mindig nyomaszt a dolog. Az a férfi, ugye? - tapintott a lényegre. Még a derekam is megszorította, mert tudta, hogy ilyenkor inkább elmennék, kikerülve a kérdést. - Nem kérem, hogy mond el mi volt vele. Csak mond el, hogy segíthetnék túljutni rajta.

- Ússz velem az árral - vontam vállat. - Majd elfelejtem. Ez nem megy nekem egyik napról a másikra.

- Tudom, de már napok óta ez megy. És félek, hogy neked évek óta, ezért nem veszed már észre. Mert hozzászoktál. De ez nem normális.

- Tae - arcát a tenyerem közé vettem, és megcsókoltam. - Jól vagyok, miattad. Sokat segítettél. De ebben nem tudsz. Majd az idő.

Nem szívesen, de rábólintott. Nem akarom belevonni ebbe még jobban. Nekem kéne lezárnom, de úgy nem megy, hogy mardos a bűntudat, és annak az embernek a lénye. Még mindig vannak olyan napjaim, hogy egy kis semmiségtől is eszembe tud jutni. De nem akarom se Taehyungnak se Lisának elmondani ezeket. Gyenge vagyok, ezért nem sikerült elfelejtenem azt a szemetet.

De amint felülkerekedett rajtunk a csend, amiben eddig aszalódtunk, eszembe jutott, mit mondott nekem tegnap a volt barátnőjéről. Soha nem említette, hogy volt valakije, sőt, most, hogy belegondolok, még mindig alig tudok valamit Taehyungról. Mégis megosztotta velem azt a dolgot, amit még mindig fájdalmasan kezel.

Tudtam, hogy nem jó ötlet, mert bele fog bonyolódni. De tudat alatt meg akartam osztani vele az életem. Ha már ő is kinyílt nekem.

- Jól gondolod. Miatta nem vagyok még mindig jól - kezdtem bele. - Nem is az a baj, amit velem tett, hanem az, amit miattam Lisával csinált.

- Bántotta - jelentette ki. Ezt talán még ő is tudta.

- Az elején még Lisa se tudta róla, hogy milyen. Kedves volt, és mindig ugratott. Már akkor is furcsán viselkedett, de nekem nem tűnt ellenszenvesnek. Lisa szerint csipkedett és néha pofozott is, ,,csak úgy viccből", mikor olyat mondtam ami nem tetszett neki. Nekem csak akkor tűntek ezek fel, mikor meg is látszott a nyoma annak, hogy hozzám ér. Aztán egyik hétről a másikra idegrohamokat kapott, és rajtam töltötte le a mérgét. Azt mondta, ha elmondom valakinek Lisát is bántani fogja velem együtt. Csakhogy a hátam mögött már rég molesztálni kezdte, de Lisa nem szólt nekem. És mire rájöttem.. Mind a kettőnket kikészített idegileg. Egyetlen egy szerencsém volt vele. Nem erőszakoskodott. Soha nem próbált megerőszakolni. Sőt, most hogy belegondolok, nem is állt fel neki. Lehet ezért volt idegbeteg - próbáltam oldani a feszültséget, de Tae arca meg se rezzent, még az én idétlen mosolyom láttán se. - Ezért akartam eljönni. És ezért nem akartam senkit magam mellé. Aki majd megint irányítani akar és lassan összetör. De te - megingattam a fejem, és felnevettem. - Ajtóstul rontottál az életembe.

- Hogy koptattad le? - kérdezte halkan.

- Elég ennyit tudnod. Kérlek.

- Rendben. Már ez is több, mint a semmi - puszilt a fejem búbjára. - Most pedig hozzuk vissza azt az elveszett hangulatot - tepert le és gyűrt maga alá.

- Basszus miattad nem fogok tudni járni!

- Most miért mondod ezt? - bújt hozzám ártatlannak tettetve magát.

- Ha ideges vagy, szexelni akarsz, ha szomorú vagy szexelni akarsz, ha boldog vagy szexelni akarsz. Soroljam?

- Nem, igazad van -  egyezett bele könnyedén. - De nem éreztem túl nagy ellenállást eddig a részedről.

- Kurva nagy szerencséd van Kim Taehyung. Másokat ezért már kiheréltem volna.

- Jól van na. Akkor ezt halasszuk holnapra. De holnap ezzel akarok kezdeni - oldalra nyúlt és elém emelte a Bekitől kapott ajándékom.

- Ezt meg honnan?!

- Csak nem hiszed, hogy nem vettem észre? Van egy, ami különösen érdekel, remélem azt dobod. De nem bánom, ha másra esik a választás.

- Milyen nagylelkű vagy - forgattam meg a szemem.

Remélem Lisáéknak is hasonlóan jól telik a kiruccanás. Holnap fel kéne hívni őket.