Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

12. fejezet

Lisa

- Menjünk el sétálni! - vetette fel az ötletet Taehyung. Valójában Jiminnel akartam tölteni a késő délutánomat, mivel kicsivel előbb jött vissza, mint ahogyan azt vártam. De a séta nem hangzott rosszul. Végül is ott is kettesben lehetünk. Viki majd elszórakoztatja Taehyungot. Vagy épp fordítva.

- Nézzük meg a tengert?

- Nincs az messze? - vontam fel a szemöldököm, mire Tae vállat vont.

- Van egy út, amin húsz perc alatt lejutunk.

Szedelőzködni kezdtünk, de közben feltűnt, hogy Viki túlzottan csendes. Amíg kettesben maradtunk, mert a fiúk kimentek az előszobából, hogy mi is magunkra kapjuk a kinti ruháinkat végig próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, de még csak felém sem pillantott.

- Viki - súgtam oda neki, mikor elkaptam a karját, hogy ne meneküljön ki. - Baj van?

- Nincs - válaszolta lazán. - Csak nincs kedvem sétálni. - Azzal kivette kezemből a sajátját, és kivonult a többiekhez. Egész úton lefelé előttünk ment vagy hat méterrel, míg Taehyung hátul kullogott abban reménykedve, hogy megszánja, és odacsapódik hozzá. Jimin megunta a játékukat, és közénk húzta Taehyungot.

- Ha vele akarsz menni miért nem mész oda?

- Nem szereti, ha ilyenkor zavarják - mondtuk egyszerre a férfivel, ami engem meglepett, Taehyungot pedig csak még jobban elkedvetlenítette, hogy jól gondolta. Bár én két hónapja élek velük, Viki pedig csak három hete - te jó ég, hogy repül az idő, mintha még csak tegnap költözött volna be - Tae mégis remekül kiismerte. Legalább is jó úton halad afelé.

Kicsit nehezemre esik nem kérdezgetni Jimint, milyen volt a szüleivel, és fura is, hogy nem mesél róla. Nem, végképp nem akarom azt gondolni, hogy nem is velük volt, de azért aggasztó ez a hozzáállás. Vajon ha megkérdezném őt, őszintén válaszolna? Vagy eltérítené a témát..

Észrevettem, hogy Viki az utolsó utca végén megállt, és meredten bámult előre. Mire odaértünk megláttam, mi is volt az, ami elfoglalta a figyelmét. Egy férfi üvöltözött egy földön térdelő nővel, aki igyekezett kitérni az ütéseitől.

- Viki- kezdtem volna bele, de már arra se volt esélyem, hogy elkapjam a karját. Rohamos léptekkel megindult, és megrántva a férfit a vállánál, arcon vágta az öklével. Viki nem egy erős lány, sőt, nem is olyan határozott, mint amilyennek mutatja magát - ez lehet az én hatásom volt - de ha felidegesítik, képes gondolkodás nélkül cselekedni. Ez is egy ilyen alkalom volt.

A nő felé fordult, és felsegítette. A szám elé kaptam a kezem, amint realizálódott, hogy a vérző szájú nő még terhes is. A férfi azonban nem hagyta annyiba, felállt, megroppantotta az ujjait, és Viki felé vetemült. Elengedtem Jimin kezét, és odafutottam, hogy ellökjem onnan. Nem volt kedvem verekedést nézni, jobbnak láttam, ha egyszerűen elhozom, ám pont akkor értem oda, mikor a férfi lendítette a karját.

A pofont én kaptam, a lendülettől pedig elsodortam Vikit, így mind a ketten a földön kötöttünk ki. Jimin felkiáltott, és eltaszította a dühös férfit. Lelökte a földre, és ha Tae nem beszélte volna le róla, biztos vagyok benne, hogy agyonveri. Amit meg is értenék. Pokolian fáj az arcom, ráadásul elharaptam a számat belül. Még sosem kaptam ekkora pofont.

- Miért jöttél közénk? - kérdezte Viki, miközben azt leste, hol sérültem még meg. A kezünk mind a kettőnknek meghorzsolódott, de ezt leszámítva nem történt semmi bajunk.

- Csak el akartalak lökni. Nem láthattad, hogy közelít feléd.

- Lányok - hallottuk meg egyszerre Taehyung kétségbeesett hangját. Odapillantottunk a nő mellett guggoló férfire, aki kikerekedett szemekkel bámulta a kismama alatt levő tócsát.