Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

19. fejezet

(+18)

Viki

Ahogy lerakott az ágyra éreztem, most fogok elkövetni egy hatalmas hibát. Egy hibát, amit nem fogok tudni visszacsinálni már soha többé. Amit vagy elások magamban, vagy életem végéig rágódok rajta. Ahogy lágyan de mégis határozottan végigsimít a testemen, és folytatja a mozgást bennem, előtörnek az emlékeim.

Régebben rettegtem ettől, mert azt hittem, ez is legalább annyira fáj, mint mikor az az ember megüt. Utálom a fájdalmat, gyűlölöm, és félek tőle. Akár testi, akár lelki. És igen, még magamnak se vallanám be pia nélkül, de ezért nem keresek párkapcsolatot. Mert félek, hogy bántani fognak. Vagy ami rosszabb, én fogok bántani másokat.

Elfordítottam a fejem Taehyungtól, ő pedig a nyakamra tapadt. Kezeimet felszegezte a fejem fölé, és erősen lenyomta, moccanni se bírtam. Szemembe könnyek szöktek, képtelen voltam kinyitni, mert ott a valóság várt. De ha csukva tartom, ott a fájdalom, amit egy rossz döntés miatt szenvedtem el. Igen, az is az én hibám volt. Viktor egy nagy hiba volt...

- Ne.. - suttogom magam elé. Nem csodálkozom, hogy nem hallja. Lassan elveszítem az eszem, és visszatérek abba az időbe, mikor még mindenem sajgott. Mikor minden nap vert, utána pedig elhitette velem, hogy az én hibám volt. Ugyan így fogott le ő is. Hogy ne tudjak mozogni. Kezét a szám elé tette, így Lisa nem hallhatta, ha felsikoltottam. - Hagyd abba. Viktor, ne bánts! - kiáltottam fel. Taszítottam magamon egyet, amivel csak annyit értem el, hogy a matrac alattunk megrengett.

Taehyung megállt. Minden megállt. Csak a zihálást, a szipogásomat, és a szívem heves dobogását hallom. Nem merem kinyitni a szemem. Lassan elengedte a kezem, de az egyiket magával húzta, és a mellkasára helyeze. Az ő szíve is szapora, de nem a félelem miatt. Ez más. Majd kiugrik, mintha találkozni akarna a tenyeremmel.

- Mi a baj? - pillantott le rám. Karjával lejjebb engedte magát, így a mellem mikor beszívom a levegőt ütközött a mellkasával. Barna szemei csillogtak a szoba hűvös fényénél, amiben alig láttam valamit. Vagy az csak a könnyeim miatt volt?

- Nem tudom. Csak csináld - vontam vállat.

- Nem - ingatta meg a fejét tagadóan. Feltűnt, hogy bár vár valamit tőlem, nem húzódik ki. Viszont a feszültséget nem tudja palástolni, remeg, alig bírja visszafogni a heves vágyát. Egyszer csak gondolt egyet, és fordított a helyzetünkön. Rajta ültem, kissé tartva magam, mert féltem, ha ennél is mélyebbre kerül, felnyársal. Ő pedig a derekamat fogva lebiccentett. - Csináld te. Ahogy te akarod.

- Már nem vagy ideges? - kérdeztem nyugodtan. Ő pedig édesen elmosolyodott. Édesen, de ördögien, amitől végigfutott a hideg a hátamon, és az még csak dobott ezen az izgalmon, hogy a farka is megrándult bennem.

- Nem. Az enyém vagy.

- Nem vagyok - vágtam rá rögtön.

- Nem e? - nevetett fel jókedvűen. Kicsit feljebb vonta a testem, és lökött egy nagyot. A csattanó hang, az érzés, mind összekeveredtek bennem. Egy pillanat alatt elűzték minden más gondolatomat. De tényleg... Mi bajom volt? Ez fantasztikus.

Lassan már nem ő mozgatott, hanem én magamat. Ahogy a mellkasára támaszkodva fel és leengedtem magam, úgy kezdtem el körkörös mozdulatokat tenni. Ez neki is tetszett, akkorát sóhajtott, hogy mentolos lehellete elért hozzám is, és meglengette az előre lógó tincseimet.

Nagyon közel voltam az orgazmushoz. Fogalmam sincs, honnan tudtam, hisz eddig még csak olvastam róla, de úgy éreztem, el fogom veszíteni azt, ami adni is fog valamit. Egyre gyorsabban járattam magam rajta, ő pedig két ujjával játékosan felcsipkedte magát a derekamra, majd egy erős rántással leszorított magára. Nem értettem, az érzés pokoli volt, hogy ott van előttem egy karnyújtásnyira, de nem adja meg nekem. Nem engedi.

- Mi a.. Ne!

- Kié vagy, Viki?

- Tae, engedj elmennem! Ez nem jó így - fordultam el tőle. A hajam fátyolként rejtette el lángoló arcomat.

- Nekem se - válaszolta rögtön utána. - Úgyhogy mond ki gyorsan. Az enyém vagy?

Holnap erre úgysem fogunk emlékezni. Miért ne lehetnék rossz? Miért ne mondhatnám ki azt, hogy nagyon is szeretnék az övé lenni, mert bár nem kéne, érzem, hogy ő más? Hogy ő tisztelne, és szeretne engem? Miért olyan rossz ez, józan énem?

- Igen. A tiéd vagyok. Folytasd kérlek - kértem, és lehajoltam hozzá. Elterültem a mellkasán, és egy csókot hagytam a nyakán.

- Nagyon jó vagy a meggyőzésben. És milyen finom - végignyalt a vállamtól egészen a fülem tövéig. Legurított magáról, kezeimet a nyaka köré fonta, és úgy vitt el a part széléig, ahonnan együtt ugrottunk fejest. Ahogy mind a ketten beteljesedtünk, eszembe jutottak a nyálasnak hitt romantikus könyvek, ahol pontosan ilyen érzés a szex. Nem hittem benne, most mégis én élem át a legintenzívebben. Úgy szorítottam Taehyungot a hüvelyemmel és a lábammal is, mintha soha többé nem akarnám elengedni. És nem is akarom. Amíg tart ez az este..

- Ne aggódj - szakítja félbe a gondolatom, mintha meghallotta volna. - Még nagyon sokszor el akarom ezt játszani veled - mondja mély hangon.

Aztán újra mozogni kezd, egy újabb kört elindítva.

***

Lássuk csak. Az emlékeim homályosak, és olyan erotikus álmom volt, hogy az már mocskosnak hívható. Ráadásul Taehyungal! De milyen kurva jó érzés volt. Nem hiszem, hogy kibírtam ezt álmodni úgy, hogy ne nyúltam volna magamhoz. Azért zsibbad és sajog a lábam köze? De valami eszméletlen módon. Ráadásul ha megmozdítom a lábam, a combomat eléri a fájdalom. Ismerem, olyan, mint az izomláz.

Kinyitottam a szemem, és észrevettem, hogy nem a kanapén vagyok, amire emlékeztem. Taehyung mellettem szunyókál, mosolyog álmában. De mi ez a fura érzés? Benéztem a takaró alá, és akkor szembesültem azzal, hogy kurvára nem álmodtam. Minden, amit csináltunk, minden amit mondtam megtörtént. Az a kurva pia!

Taehyung mocorogni kezdett, ezért lefeküdtem, de képtelen voltam azt tettetni, hogy alszom. Megvártam, amíg észreveszi, hogy ébren vagyok. Kicsit közelebb jött, és rám nézett. Mi a frászt mondjak neki? Bocs, részeg voltam, semmit se vegyél komolyan ami tegnap történt? De mégis hányszor történt? Irdatlanul sokra emlékszem, és kizárt, hogy a maraton után még ezzel is álmodtam. Egyetlen megoldás van. Sajnálom Taehyung, de erre a beszélgetésre én még nem állok készen.

- Miért vagyok meztelen? - mosolya egy pillanat alatt hervadt le az arcáról. Aggodalom és fájdalom ült ki, amit próbált leplezni azzal, hogy mélyen elbambul, kitalálva valamit. - Ugye mi nem...

- Mi? Dehogy - nevetett fel túlságosan is hihetően. - Vetkőzős pókert játszottunk.

- És miért ragadok? - Úgy tűnik, mégse ment ki teljesen a pia belőlem. Hogy kérdezhettem ilyet? Persze, hogy tudom mitől vagyok ragacsos!

- Attól a kólamennyiségtől amit magadra öntöttél azt csodálom, hogy én nem vagyok még hozzád ragadva.

- Oh, értem - felálltam, és a lepedőt magam előtt tartva bebicegtem a fürdőbe. Jól ellátta a bajom, alig bírok járni. Hiába, nem szokta a paraszt a szántást. Ráadásul... Miért hazudott? Fél, hogy kiakadok ha megtudom, mit tettünk? Olyan természetességgel válaszolt a kérdéseimre, mintha tényleg úgy történt volna. De közben ott ült a mély bánat a szemében. Ha nem színlelek felejtést, vajon mit tett volna? Kedvesen magához ölel, és addig csókolgat, amíg fel nem ébredek? Jobban hangzik, mint az a helyzet, amiben most vagyok. De utána mi lett volna?

Megráztam a fejem, hogy a sok kérdést elhessegessem, és beálltam a hideg zuhany alá. Nem akartam hosszabb ideig bent lenni, mint amennyit kellett, így mikor kiértem, és Taehyung magára zárta az ajtót, fogtam a kis táskámat, és elmentem onnan. Jelenleg egyetlen olyan hely van, amire még talán Lisa se gondolna. A még ki nem józanodott fejemmel nem akarok most egyedül lenni. Muszáj megtalálnom azt az utcát, ahol az a nő lakik.