Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

34. fejezet

Viki

- Hogy mi? - kérdeztem vissza olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.

- Nem szívesen hagynálak itt egyedül. Be szeretnélek mutatni a nagyszüleimnek. Ott tölthetnénk a karácsonyt, és mire Lisáék visszajönnek, mi is itthon lennénk.

- Ez.. - zavarodtam össze, és ráztam meg a fejem. - Kissé hirtelen jött. Miért akarnál bemutatni? Nem járunk, vagy ilyenek.

Taehyung kezdeti, gyermeteg boldogsága pillanatok alatt elszállt az arcáról. Csak bámult rám, a válaszomra várva, de én képtelen lettem volna igent mondani neki.

- Ezt még... Átgondolom, jó?

- Rendben - állt fel komoran. - Jó éjszakát. - Azzal fogta magát, és bevonult a szobájába. Megint sikerült megbántanom. Lisa, ha most hallgatózol, és kijössz felképelni... Megérdemelném.

***

- Szóval arra gondoltam, hogy szilveszterre áthívhatnánk RiRoo-t, hogy ne egyedül ünnepeljen a kicsivel. Nagy bulit úgy se tartanánk, de Jimin felment a padlásra, és találtunk pár társast, amit még felnőttként is élvezhetünk. Pláne ha egy kicsit iszunk is mellé - folytatta Lisa az ötletelést, miközben serényen mosogatott.

- Nekem jó. De én nem iszok - kötöttem ki. Tudta, miért mondom, legalább is az arca erről árulkodott, mikor sandán rám pillantott egy perverz mosoly kíséretében. Láttam rajta, hogy folytatná, de épp csengettek. Jobbkor nem is jöhetett volna! Az utolsó személy, akit ilyen jó időzítéssel ismertem az...

- Csá - emelte fel a kezét Beki. A rágója még mindig akkora volt, hogy a fél arcát ellepte, mégis kifogástalan volt a beszéde. - Na mi van, be se engedsz?

- Lisa! - kiáltottam hátra.

- Mondjad.

- Ezt inkább látnod kellene - megvártam, amíg mellém sétál, hogy neki is leessen az álla. Igen, tudtam, hogy a nővérem a világot járja, de arra nem számítottam, hogy ide jön. Arra meg pláne, hogy meg is talál.

- Rebeca! - csillantak fel Lisa szemei, miközben a nyakába ugrott, hogy üdvözölje.

- Csak Beki, ribikém - összecsípte Lisa arcát, és meghúzta, ahogy a nagyik szokták az unokákét. Levett egy hajgumit a sok közül, ami a csuklóján díszelgett, hátrafogta Lisa haját, és kontyba kötötte. Közben már nyúlt le az övtáskájába, és elővett egy lila rúzst. Pillanatok alatt felkente a lány szájára, majd elmosolyodott. - Úgy szeretem, mikor csinos vagy.

Hívás nélkül sétált be a házba, de rögtön meg is fordult.

- Mi szél hozott? - kérdeztem keresztbe font karral.

- Hát te. Tudtam, hogy errefelé laksz, így kideríttettem az embereimmel, hol is van az az ott. Itt leszek még pár napot, ha érdekel még a nővéred.

- Ne csinálj úgy, mintha a kormányfő lánya lennél. Csak egy egyszerű modell vagy - feleltem egyhangúan.

- Az lehet, de vannak kapcsolataim. Seperc alatt rád találtunk.

- Ja, ágykapcsolataid maximum - motyogtam. Taehyung kidugta a fejét, gondolom hogy ellenőrizze, mi ez a hangzavar. Mikor meglátta Bekit, nagyra tágult szemekkel lépegetett felénk.

- Nahát, ő meg kicsoda? - mutatott rá.

- Még a szemed is vedd le róla - figyelmeztettem.

- Miért? Jártok?

- Nem..

- Akkor meg mi a baj? Nem happolhatsz el előlem egy olyan pasit, aki tökéletes lenne a mostani munkámhoz! - folytatta azon az idegesítő, kioktató hangján. Utálom, mikor így beszél. Magabiztosan felvontam a szemöldököm, és Tae mellé léptem, aki nem értett egy árva mukkot se.

- Sajnos nem beszéli a nyelvet.

- A tolmácsom gépe késik, de minek nekem ő, mikor itt van Lisa- karolt a barátnőmbe. - Ugye segítesz nekem összehaverkodnom ezzel a jóképű úriemberrel? Ígérem finom leszek vele - nyalta meg a szája szélét.

- Mi folyik itt? Ki ő? - fordult felém Taehyung, hogy minél halkabban tudjon kérdezni.

- A nővérem, Rebeca. Kérlek, vigyázz vele, nem százas.

Azzal fogtam magam, és ott hagytam őket. Nem voltam kíváncsi a nővérem elbájoló énjére. Nem sokat volt velünk, de jól ismerem az összes szokását. Szerencsére ebben nem egyezünk. Viszont azon meglepődtem, milyen hamar lezavarták. Taehyung helyett Lisa mellé csapódtam, és őt kérdezgettem.

- Na, mi volt?

- Elmegy vele. Elvállalta a melót.

- De miért? - vontam vállat. Tae nem az a fajta pasas, aki szereti mutogatni magát. Köztudott, hogy félisteneket megszégyenítő külsővel rendelkezik, de nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen gyorsan belemegy ebbe.

- Viki, van az a pénz, amiért még te is ledobnád a felsőd a kamerák előtt.

- Nem, nincs - jelentettem ki magabiztosan. Persze Lisa tudta, hogy ez lesz a válaszom, ezért meg sem lepődve sóhajtott egyet. - Holnap után mennek, és két nap múlva jönnek. Pont aznap, mikor mi indulunk.

- Remek - forgattam meg a szemem.

- Hé, ugye nem vagy féltékeny? - nevetett fel. - Tae nem fogja hagyni, hogy Beki rámásszon, elvégre téged szeret.

- Francokat, Bekinek megvannak a módszerei, hogy abban a két napban Tae elfelejtse még a nevemet is.

- Még mindig ennyire nem bízol benne? - kérdésére felé kaptam a fejem. Lisa arcán megbánás, és megvetés tükröződött, ahogy felmért. Grimaszba fordult arccal hagyott ott engem a nappaliban, és ment át Jiminhez a szobába. Nem, nem Taehyungban nem bízok. Hanem a nővéremben. És ebben is én vagyok a hibás. Idáig húztam ahelyett, hogy döntöttem volna. Ha nem itt tartanánk, talán nem félnék, hogy Tae beleunt ebbe, és most kapva kapott a lehetőségen, hogy más vizekre evezzen.

Este félve bár, de bementem a szobába. Azt a látszatot keltettem, hogy csak a táskámban turkálok valamiért, de mikor láttam, hogy még csak felém sem pillant, felálltam, és megkérdeztem.

- Szóval elmész vele?

- Elmondta?

- A szándékát igen, de miután beszéltetek elment - vontam vállat. - És... Tőled akarom hallani.

- Igent mondtam neki. Jól hangzik, amit felajánlott. Plusz, csak pár címlapon lesz rajta a fejem, ha bejön az ügynökségnek.

- De ugye... - végigsimítottam a karomon, és keresztbe fontam a mellkasom előtt. Nagyon feszélyezve éreztem magam. - Egyszeri alkalom.

- Igen. Miért? - nézett fel rám kérkedve. Mintha tényleg nem tudná.

- Nem bízok benne.

- A nővéred. Én pedig tudok vigyázni magamra.

- Nem, Tae - nevettem fel. - Vele szemben minden férfi csak egy becsapható kisfiú. Hidd el, nem kispályás, érti a dolgát.

- Attól félsz, hogy összeszűröm vele a levet? Viki, ahogy mondtad, nem járunk, nem értem, most mi a baj.

- Igazad van - vallottam be, és sétáltam az ajtóhoz. - A te dolgod.

Ott hagytam őt, de egy részem a szobában maradt vele. Igen, félek, mert Beki olyan dolgokat fog mondani neki rólam, amitől talán megváltozik a véleménye. Tiszta hülye vagyok, csak sodródnom kéne az árral. Már úgy se tudom lebeszélni. És nem is tudok ott lenni vele, hogy fogjam a kezét, és óva intsem, mikor a nővérem be fog próbálkozni nála.

Miért cseszek el folyton mindent....