Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

22. fejezet

Lisa

- Jimin - szólítottam meg. Nagyban öltözött, mivel késésben voltak, mégis úgy éreztem, fel kell tartanom egy percre. Nem akartam elmondani neki, hova készülök ma. Most mégis itt állok előtte, tanácstalanul, mert jól esne, ha megölelne, és azt mondaná, csak egy perc lesz. Hogy nincs semmi baj, és nem is lesz. Mégse jön ki egy árva szó sem a torkomon.

- Munka után el kell mennem - nyögte ki, miután én csak bátortalanul ringatóztam előtte, a megfelelő szavakat keresve. - Szerintem csak holnap este jövök haza.

- Hova mész? - pillantottam fel rá kérdő tekintettel.

- A szüleimhez. Megint kiterveltek valamit. De majd írok, és hívlak is - átölelt, de korántsem úgy, ahogy szokott. Nem volt benne semmi romantika, semmi olyan, amitől Jimin Jimin lenne. Megijedtem. Amint kiment az ajtón, a padlóra estem. Nem bírtam tartani magam. Szinte reszkettem. A hajón is felötlött már ez a gondolat, de nem akartam tovább vinni. Elvégre olyan szépeket mondott nekem, én meg elhittem. De mi van, ha tényleg az a baja? Hogy nem tudunk lefeküdni, és most.. Keres valaki mást.

***

- Azért ez elég poén.

- Mi? - kiáltottam fel. Átnéztem a ruhámat, megborzoltam a hajamat, és kétségbeesve vártam Viki válaszára.

- Nyugodj már le! Nem a kinézetedről beszélek.

- Oh - sóhajtottam. Tiszta ideges vagyok, pedig még van egy óra a vizsgálatig. Talán nem is az a bajom, hogy terpesztenem kel egy idegennek. Úgy se látom többé. Hanem inkább az, hogy mi van, ha tényleg van valami velem. - Akkor mi? - kérdeztem vissza, hátha Viki el tudja terelni a gondolatom.

- Hogy én reggel kávét iszom, pedig este szoktam, hogy jobban aludjak - kocogtatja meg a bögréjét. - És a tény, hogy majdnem egy napon vesztettük el. Emlékszel rá, mikor hónapokon keresztül ugyan akkor jött meg?

- Igen, és biztos vagyok benne, hogy a szomszédok is - nevettem fel. Azok borzalmas hetek voltak. Két hisztis nő. Sajnáltam azokat, akik a közelünkben laktak. Pláne a vékony falak miatt. - És, milyen volt?

- Őszintén? - nézett rám. - Kurva jó. Bár azt mondhatnám, hogy szar, de.. Tudod, az alkohol sokat dobott rajta, de az első még így is fájt. Viszont utána - meredt el a távolba, perverz vigyorral az arcán. - Különbség van szex és szex között. Ez volt az este egyetlen maradandó tanulsága.

Na persze!

- Ezek szerint egyszerre leszünk terhesek. - Viki arca lefagyott, elsápadt, sőt, grimaszba fordult.

- Fúj. Ne legyél undorító.

- Bocsi - vigyorogtam.

***

Bevallom, nem erre számítottam. Láttam már magán és más jellegű rendelőket is belülről, de ez olyan volt, mint egy lakás. Nem tudom, hogy ennek most örülnöm kellene, vagy inkább elborzadnom, de valamiért nyugodtabban ülök itt, miután ezt felfedeztem. A doki könnyedén vette, hogy rajtam kívül más is jönne, persze csak az után, hogy elmondtam, milyen fontos lenne Vikinek a vizsgálat. Azt is kikönyörögtem, hogy ne szóljon neki erről. Ha megtudná, hogy elmondtam, még engem is megfojtana. Amit meg is értenék, de aggódok érte, és a szükség törvényt bont.

- Te miért nem izgulsz? - fordultam felé. Meglepően nyugodtan ült mellettem, nyomogatva a telefonját

- Utána néztem - lengette meg hatalmas mosollyal a telefonját. - Nekem nem kell felfeküdnöm, mert vérből is ki lehet tudakolni, hogy van-e egy olyan izé bennem.