Tiltott szerelem (Befejezett)

28. rész

-Kérlek, könyörgöm. Csókolj meg. Úgy vágyom rád, kívánlak. Csókolj -nyögtem a szavakat, és végre megtörtént.

Lassan hozzám hajolt és birtokba vette a számat. Én is azonnal viszonoztam. A nyakánál megfogtam, és nem akartam őt elengedni. Miközben szenvedélyesen csókolóztunk, egymást simogattuk. Éreztem, hogy ő is szeret engem. Igazából, őszintén. De mégis a következő pillanatban elengedett. Már nem érinthettem ajkát.

-Dénes -mondtam ki először a nevét.

-Nem, Bea. Nem szabad -rázta meg a fejét, mintha így el tudna felejteni.

-De én szeretlek.

-Én is szeretlek -suttogta, és megérintette az arcom. Pityeregni kezdtem, ő meg azonnal letörölte a könnyeim és puszikat osztott az arcomra. Direkt úgy fordultam, hogy a szánk megint érintkezzenek. Újból vad csókolózásba kezdtünk, miközben a harangok megszólaltak. Elmúlott éjfél, már új év volt. Az első néhány pillanatom, csodásan telt, de aztán minden megváltozott.

-Boldog új évet szerelmem! -mosolyogtam rá, de ő végig komor maradt.

-Nem. Nem szabad! -lépdelt folyamatosan hátra fele. -Ne közelíts felém! Te vagy a megtestesült gonosz! -kiáltott rám idegesen, majd hirtelen megfordult és a kapuig futott, majd eltűnt a szemem elől.

Néhány percig csak álltam letaglózva. Közel tíz perc alatt éltem át a legnagyobb szerelmet, vágyat, és a legfájóbb dolgot is, mikor az ember szívét széjjel törik. Nem az fájt, hogy elutasított, hanem, hogy gonosznak nevezett. Tudom, hogy ő sem volt teljesen józan, de abban a percben erre nem gondoltam. Szomorúan, sírva indultam el vissza a lányokhoz, de nem siettem. Útközbe azon gondolkodtam, hogy mit mondjak nekik. Biztos ki fognak kérdezni, hogy mi történt, de nem mondhaton el nekik az igazat. Elhatároztam, hogy ezegyszer hazudni fogok nekik. Ha évekkel később mégis megtudják majd az igazat, biztosan meg fognak érteni.

-Bea! -kiáltottak már a lányok az utca másik oldaláról és odafutottak hozzám -Na mi történt?

-Megértette velem, hogy hiába szeretem, mert ő az Úré. És igaza van. Nem is voltam bele szerelmes, csak egy fellángolás volt a részemről -hazudtam minden félét, ami az eszembe jutott. Közbe a nővérem is csatlakozott hozzánk, és láttam rajta, hogy nem hiszi el egy szavamat sem. Mikor kettesbe voltunk, beavattam őt mindenbe.

-Bevallotta, hogy ő is szeret és már mióta megismert, azóta megőrjítem. Csókolóztunk. Kétszer is, és nagyon szenvedélyes volt. Aztán az ördöghöz hasonlított és elfutott.

-Ó szegénykém -ölelt át Andi, és újra sírni kezdtem.