Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 22. rész

Vasárnap a mise kezdetére épphogy csak odaértem. Márk Katával aludt, és reggel én szolgáltam ki őket. Persze élvezgem az anyáskodást, de az időről el is felejtkeztem. Amikor a ministrások már megjelentek, akkor sikerült csak beülnöm az egyik padba.

-Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében -kezdte el Dénes atya a misét.

-Ámen -feleltük egyszerre, majd a közös bűnbánás után helyet foglaltunk. A hívek egy gyönyörű dalt énekeltek, és a templom is teljesen elvarázsolt. Különös érzésem volt, boldog voltam és úgy éreztem, hogy Dénessel összetartozunk. Azon a héten volt Keresztelő Szent János születésnapja, így róla prédikált Dénes. János a takácsok, szabók, vargák, szűcsök, pásztorok, vendéglősök védőszentje. Fejfájás és valami betegség ellen is szoktak hozzá imádkozni.

A mise után haza indultam, de amint kiléptem a templom ajtaján Dénest láttam meg. Éppen valakivel beszélt, de oda szólt nekem, hogy várjam meg. Félre álltam egy fa árnyékába és ott várakoztam, míg őt figyeltem. Olyan boldognak, elégedettnek tűnt az emberek közelébe a hivatását végezve...

-Itt is vagyok -mosolyodott el, mikor velem szembe megállt, de én komoly maradtam. Rossz kedvem lett az előbbi gondolatomtól. -Csak meg szerettem  volna köszönni, hogy eljöttél és meglocsoltál. Ma este is jössz igaz?

-Igen -bólintottam. Nem volt más mondanivalóm számára, így csendben néztem rá. Dénes mintha még akart volna valamit mondani, de egy újabb hívő jelent meg, mert ,,feltétlen beszélniük kellett" valamiről.

Meddigre visszaértem az albérletbe, a szerelmes párnak nyoma veszett, üres volt az egész ház. Leültem az ágyamra, majd a kis füzetemez elő vettem az éjjeli szekrényből. Átolvastam, egy -két helyen bele -beleolvastam, majd egy tiszta laphoz érve írni kezdtem.

06.25
Most értem haza a miséről és olyan rossz kedvem van... Láttam, hogy milyen nagyon szereted a munkádat és ez megijesztett. Imádsz másoknak segíteni, tanácsot adni... És pont ezért érzem úgy, hogy feleslegesen harcolok.

Megfogadtam, hogy a nyáron mindent megteszek azért, hogy úgy szeress te is, mint én téged. De vajon lesz erőm a továbbiakban is küzdeni? Egyáltalán van értelme? Ha csak tudnám, érezném, hogy te is érzel valamit...

Visszaolvastam a sorokat és úgy éreztem, hogy kifogytam a szavakból. Ez a ,,levél" ilyen rövidre sikerült. Eltettem a helyére a füzetet, majd benyomtam a tv-t és azt ka0csolgattam. Az egyik csatornán épp a bűbájos boszorkányok mentek, így elkezdtem azt nézni. ,,Ha lenne varázserőm, tudhatnám, hogy mit érez Dénes..." Pont az a rész ment, amikor a jó boszorkány átváltozott gonosszá. Szomorú, hogy egy embernek mennyi mindenen kell keresztül mennie, hogy a szeremével lehessen. Ráadásul a sorozotban a két szerelmes nem is fog végig együtt maradni.

Miközben a tv képernyőjét bámultam, ajtó nyitódására lettem figyelmes. Megjött Kata.

-Heló, mit nézel? -nyitott hozzám be kopogtatás nélkül. Fel sem néztem és úgy válaszoltam neki.

-Bűbájosokat. Az a rész megy, mikor Phobe démonná változik. Gyere ülj ide.

-Jól van -felelte és helyet foglalt mellettem. Kb 10 percen belül véget ért a rész, de bemondták, hogy leadnak még egyet, így azt is megnéztük. Kata bár hallott már a sorozatról, nem látott még korábban egy részt sem, de ahogy észre vettem tetszett neki. -Van egy film, amibe ugyanúgy vannak boszik és varázserő. Érdekel?

-Persze! Keresd meg, addig én csinálok pattogatott kukoricát -rohantam ki a konyhába, hogy elkészítsem. Ha nagyon nem is, de kicsivel jobb lett a kedvem a közös filmezéstől.