Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 12. rész

A csajok hétfő reggel összecsomagoltak és elmentek haza. Délután négykor volt egy mise, mire magammal rángattam Katát is.

Húsvét. Jézus halálának és feltámadásának az ünnepe. Nagypénteken keresztre feszítették, meghalt, majd eltemették. Harmadnapra feltámadt és felment az Atya mellé.

Dénes a mise végeztével valahova nagyon sietett. Amikor mi kijöttünk a templomból, már nem láttam őt, aztán amikor haza fele kezdtünk el sétálni, egy kocsi ment el mellettünk. Ő volt az és integetett nekünk. Délután nagyon el voltam foglalva, mert a szüleim felhívtak...
-Olyan rég beszéltünk már drágaságom. Mi újság veled?
-Nem sok, megvagyok.
-Aha persze. Nem tudom, hogy miért, de nem tudom ezt elhinni. Váltsunk át videóhívásba, hadd nézzelek meg magamnak -anyám nagyon szigorúan kötötte az ebet a karóhoz, így nem tudtam ellenkezni, csak beleegyezően bólintottam.
-Rendben.
-Jézusom te lány hogy festesz? -nézett rám hitetlenkedve, és azonnal oda hívta maga mellé apámat.
-Egy ideje mindig ilyen szomorkásan néz ki. És persze nem akarja elmesélni, hogy mi történik vele.
-De apa, ez nem is igaz. Nagyon boldog voltam a suliba és itt Katával is. Csak most jönnek a vizsgák és nagyon ideges vagyok.
-Tényleg nehéz vizsgái lesznek -jelent meg mögöttem Kata. Biztos a nevére felfigyelt, és jött segíteni. De anya ezegyszer átlátott rajtunk.
-Van itt valami más is. Csak nem beleszerettél egy fiúcskába?
-Anya! -kiáltottam fel hirtelen. Még Kata is meglepődött, hát még a szüleim. -Nem vagyok már gyerek és nem fiúcskákba szeretek bele.
-Igazad van, tényleg szerelem a gondja -lökte oldalba apa anyát -Azt hiszem én megyek, mert ez egy csajos téma.
Apám viselkedésére nem szóltam semmit, csak a szemeimet forgattam. Mindig is szeretett kibújni a komoly dolgok alól. Kata is furán érezte magát, így szólt, hogy átmegy a saját szobájába. Kettesben maradtunk anyámmal a videóhívásban.
-Kislányom, mond el az igazat. Szerelmes vagy?
-Igen. Az vagyok -bólintottam szomorúan. Nem akartam őket beavatni abba, hogy egy papba vagyok szerelmes, de nem hazudhattam anyám képébe. Inkább csak ködösítettem neki.
-És mi a baj a fiúval... bocsánat férfival? A szerelem egy szép dolog, boldog lesz tőle az ember és te minden vagy, csak nem boldog. Tudja, hogy szereted őt?
-Mondtam neki, de már régen.
-És nem foglalkozott az érzéseiddel?
-Fogalmazzunk úgy, hogy mást választott helyettem. Elfogadtam ezt, de hála a sorsnak elég sűrűn látom őt és ez kikészít.
-Várj vele szerintem egy picit. Ha a vizsgáid  megvannak, ki tudja hol tudsz majd elhelyezkedni. Valószínűleg egy másik városba kell majd menned. Az indulás előtt közöld vele újra az érzéseidet. Ha akkor sem foglalkozik veled, végleg le kell zárnod a múltat.
-Oké. Köszönöm a tanácsot. De beszéljünk inkább másról. Veletek mi újság, hogy vagytok mostanában? Mesélj Andi jár bulizni, pasizni vagy még mindig csak a munkahelyének él?
Muszáj volt faggatnom anyát és nem beszélni tovább Dénesről. Egyszerűen nem bírtam volna, hogy ne sírjam el magam. Katának is elmeséltem, hogy mit beszélgettünk, majd kimentem az utcára, muszáj volt az agyamat kiszellőztetnem.

Sziasztok!
Csak kiváncsiságból felteszek nektek néhán kérdést. Örülnék, ha minnél többen válaszolnátok.
Hisztek Istenben? Meg vagytok keresztelve? Szoktatok misére járni? Esetleg, aki jár misére volt már, hogy mikor ment haza, a pap a kocsival elhaladt mellette és integetett neki?