Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 24. rész

Eltelt még néhány közös, romantikus este Dénessel a naplementét nézve. Az első után azt hittem, hogy megint mérges lesz rám, vagy magára, de nem így történt. Szerencsére.

A szüleim mindenképp akarták, hogy közösen megünnepeljük, hogy tanárnő lettem, ezért feljöttek hozzám Veszprémbe és örömmel jelentették be, hogy egy éjszakát itt is alszanak. De persze nem szóltak előre, akkor tudtam meg mindezt, mikor reggel a csengőszóra felébredtem és kinyitottam az ajtót.

-Igen? -fordítottam el a kulcsot, majd meglepetten néztem anyám szemébe.

-Meglepetés! -ujjongott és észrevettem, hogy apám is mellette áll.

-Ki az? -szólalt meg Márk, mire megfordultam. Megint nem volt képes felöltözni, mindössze egy szál alsógatyában jött ki. A szobájuk ajtajából Kata leskelődött szintén csak fehér neműben...

-Ők a kedves szüliem... -magyaráztam fáradtan, majd anyára pillantva magyarázkodni kezdtem. -Ez nem az, amire gondoltok. Nincs semmi köztünk, mi csak barátok vagyunk.

-Barátok extrákkal ugye kislányon? -nevetett ki apa és engem kikerülve belépett a konyhába.

-Jó reggelt mindenkinek -jelent meg Kata felöltözve és kisminkelve. -Hogy aludtál édes? -lépett oda a barátjához és szenvedélyesen megcsókolta.

-A karjaidban? Istenien. Valamikor átjöhetnél te is hozzánk és akkor -hajolt közel Márk Katához és valamit a fülébe súgott, amitől mindketten elnevették magukat.

-Drágám -szóltam a barátnőmhöz -Bevinnéd a pasidat a szobádba és felöltöztetnéd?

-Persze -kuncogott és kéz a kézben elvonultak.

Anyáék bocsánatot kértek a gyanusítgatásért, majd elmesélték, hogy miért jöttek. Mint kiderült egy csodálatos virágcsokrot is vettek nekem, és eltökélték azt is, hogy megismerjük ezt a várost. Reggeli után felkerekedtünk, és kezdésként felmentünk a kilátóba. A kis túránk egész délelőtt tartott, így ebédelni beültünk egy étterembe. Dél körül már nagyon meleg volt, de azért még felmentünk a várhoz.

-Nagyon szép itt a környék. Sűrűn szoktál erre fele sétálni? -kérdezte anyám, miközben vett egy jégkását magának, meg nekem is.

-Igen, sokat voltam erre. De még ilyen kánikulába soha -nevettem és megkóstoltam az italom. Nagyon finom volt és hűsítő.

-Mi van azzal a fiúval, akiről meséltél?

-Megvan még él -próbáltam elviccelni a dolgot, de anyám komoly maradt -Jóban vagyunk, de még nem sikerült meghódítanom. Nyár végéig adtam időt magunknak. Azért is maradok itt addig, amíg tudok...

-Értem -mosolyodott el, majd a vállamra tette a kezét. -Remélem összejöttök.

Egyet értőn bólintottam, majd apa után indultunk. Visszamentünk az albérletbe, és ott töltöttünk néhány órát. Pizzát rendeltünk vacsira és hideg kólát ittunk hozzá. Ez volt az ,,ünnepi" kajánk. Aztán olyan történt, amit soha nem képzeltem volna. Azt mondták a szüleim nézzük meg a templomot. Hiába erősködtem, hogy már biztos zárva, Kata kikotyogta, hogy jóban vagyok a plébános úrral, ezért addig nem hagytak békén, még fel nem hívtam őt.

-Szia -köszöntem Dénesnek, amint fogadta a hívást. -A szüleim a semmiből meglátogattak.

-Szia. Hát értem, akkor meglocsolok ma helyetted.

-Uh baszki! -káromkodtam, mire odaátról azonnal morgás volt hallható -Mármint hupsz. Teljesen kiment ez a fejemből. Azért hívtalak, mert kitalálták, hogy meg akarják nézni a templomot és a kedves barátnőm elárulta nekik, hogy jóban vagyunk...

-Értem. Nekem nem gond, jöhettek, ha akartok -mondta, mire megforgattam a szemeim. Lehet neki nem gond, de nekem igen is az. -Mikor indultok?

-Szerintem amint befejezzük a hívást. Egy dolgot szeretnék még kérni -tartottam egy kis szünetet, s utána folytattam. -Ne mond el nekik, hogy szoktam neked segíteni, meg hogy barátok vagyunk. Semmit ne mondj nekik, elég az, ha annyit tudnak, hogy néha éneklek a misén...

-Rendben, de ígérd meg, hogy majd elmondod, miért kérted ezt.

-Jojo, ígérem. Nemsokára találkozunk. Szia.