Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 2. rész

Szombat. A hét utolsó előtti napja. De ez a nap az életemet ismét felforgatta, mint a múltban egy vasárnapi nap. Nem hittem, hogy egy ilyen esemény, amire a barátnőmet kísérem el, ilyen váratlan fordulatot tesz. A reggelem, nyugodtan kezdődött, tíz óra is elmúlott, mire kimásztam az ágyból. Katát sehol nem láttam, szóval ráírtam, hogy merre van. ,,Kb 5 perc és otthon" -jött a válasz. Hát ebből nem tudtam meg sokat, szóval felvettem egy cicanadrágot, meg egy pólót s a hűtőhöz léptem. A spagettiből mertem egy adagot a tányéromba, majd betettem a mikróba fél percre. Az ujjaimmal dobolva a konyhaszekrényen vártam, hogy megmelegedjen a kajám, aztán végre nekiállhattam enni.

-Hello, megjöttem -köszönt Kata, ahogy kinyitotta az ajtót. Mivel teli volt a szám tésztával így csak motyogtam valami értetetlen dolgot -Figyelj vettem néhány ruhát, ebből kiválaszthatnánk, hogy délután mit húzunk fel.

-Oké, csak ezt megeszem -mutattam a tányérra, mire bólintott és letette a szatyrokat. Kicsit kifújta magát, aztán elkezdett kipakolni a szatyrokból. Vagy öt- hat ruhát kivett belőlük, mire letettem a villám -Ezt nem hiszem el, nem tudok enni, muszáj megnéznem ezeket a csodákat -pattantam fel nevetve, és azonnal megfogtam a halványkék színű ruhát.

-Felpróbálod? -kérdezte barátnőm mosolyogva, mire heves bólogatásokba kezdtem. Bevonultam a saját szobámba, ledobtam magamról a nemrég felvett göncöket, majd felpróbáltam. Valami mesésen éreztem magam benne, és boldogan vigyorogva léptem ki az ajtón. -Úgy hiszem már meg is találtad a tökéleteset.

-Ajj imádom ezt! Eskü le sem veszem soha többé -vigyorogtam, majd komolyra váltottam a szót -Remélem nem fogod ezt is nekem adni, már annyi mindent kaptam tőled, és ezt nem fogadhatom el.

-De, de. Ez már a tiéd örökre.

-De annyi mindent kapok tőletek, és hogy tudnám én ezt meghálálni nektek? -kérdeztem kissé szomorkásan. Kata és anyukája, Kati egy csomó ruhát és cipőt adtak már nekem, mert Kati a divatszakmában dolgozik s így egy csomó mindenhez ingyen, vagy kedvezményesen hozzájutnak.

-Nem kell meghálálnod. Bőven elég, hogy itt vagy velem, meg hogy elkísérsz erre a mai ,,ünnepre" -magyarázott, miközben időzőjeleket mutatott.

Mosolyogva megköszöntem neki, és átöleltem őt. Egy kis ideig így álltunk, majd eltolt és sürgetni kezdett, hogy neki még nincs ruhája. Végig néztük mindent amit hozott, de aztán valahogy mégis inkább a szekrényénél kötöttünk ki. Ott rutinosan megfogtunk három ruhát és abból két perc alatt eldöntöttük, hogy melyiket húzza fel.

-Lassan mennünk kéne -nézett a lakótársam az órára és belebújt a magassarkújába.

-Remek. Segítenél kérlek becsatolni e nyakláncom?

-Természetesen -mondta és mögém lépett. Előre söpörte a hajam, hogy ne legyen útba. Egy kósza hajtincs megakadt a kereszten. Finoman leszedem a hajam róla, majd a keresztet a ruhám alá bújtattam -Nem értem miért húzol keresztes nyakláncot, ha úgyis elrejted a keresztet. Ennyi erővel egy sima lánc is elég lenne.

-Majd egyszer elmondom, ígérem -mosolyodom el szomorkásan. Nekem a kereszt, a hit, a templomok, mind egyetlen egy személyhez kötnek. Ezek a dolgok, mindig rá fognak emlékeztetni, és soha nem fogom őt elfelejteni.

-Hali. Föld hívja Beát -integet a tükör előtt, mire rá pillantok -Nagyon elbambultál. Jól vagy?

-Persze, csak sokat jelent nekem a kereszt -mondom röviden. Majd ezt is elmagyarázom neki egyszer, hogy mit jelent. 

Gyors befejeztem minden apróságot, a kaját vusszatettem a hűtőbe és aztán útnak indultunk. A helyi járatos busz, majdnem a templommal szemben állt meg, így jól jártunk, nem kellett sokat sétálnunk. A templom körül leginkább idősebek voltak, de elszórtan néhány gyereket is láttam a szüleivel. Kata odavitt a nagyszüleihez, akiknek illedelmesen bemutatott. Mosolyogva köszöntem nekik, majd gratuláltam az évfordulójukhoz. Sőt még azt is mondtam, hogy a barátnőm elmesélte a történetüket, ami nagyon szép.

-Gyerekek, gyertek menjünk be -jött oda hozzánk Kati. Csendben bevonultunk, és a bejáratnál keresztet vetettünk. Az ünnepeltek, bal oldalt elől ültek, de én inkább diszkréten áthúzódtam a másik oldalra. Valahol a hetedik sor környékén ültem le és vártam, hogy elkezdődjön a szertartás. A ministránsok megcsengették a harangot, majd egymás után előjöttek. Végül megjelent a pap is. Mikor megláttam őt, majdnem szívrohamot kaptam. Hiszen én ismertem őt. Ő Dénes atya.