Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 27. rész

Kellemes volt a Balaton víze és több mint egy órát bent töltöttünk. Aztán lassan kimentünk, mindenkit csalagatott az árnyékos part. A polifómom már a napon volt, így kissé én is arrébb tettem, majd a törölközőt a hátamra terítve leültem. Az egyik napernyő takarásában éppen unóztak néhányan. Sokan köréjük gyűltek, hogy figyeljék az eseményeket.

-Hajrá Juli -harsongták a fiúk, és a lánynak néhány kör múlva sikerült kiszállnia a játékból. Ahogy körül néztem, egyesek elnentek maguknak valami ennivalót venni. Ki sült krumplival, ki lángossal tért vissza és olyan is akadt, aki fagyit hozott. Én is útra keltem és vettem magamnak egy sajtos tejfölös lángost. Mind összegyűltünk megint és falatoztunk. Éva ezt kihasználva elővette a gitárját, megpengette, majd a hittamosokkal együtt énekelni kezdett.

1. Itt vagyok most, jó Uram, hozzád száll e dal.
Tudom, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e dal.
Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám!
Csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám!

Refr. Szeretlek, ó, Uram! Hálám szívemből fakad!
Hiszen mindent látsz Te bennem, hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó, Uram, hálám szívemből fakad.
És éneklem, hogy áldott légy, Uram!

2. Ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám.
Bár sokszor hideg szavakat szól kopott és halk imám.
De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly rég szeretnék,
Hogy szeretlek, és szívem csak Tiéd!

Az első dalt nem ismertem, ahogy a többi felnőtt sem, de nagyon szép volt. Közben Dénes is leült mellém és legnagyobb csodálatomra a következőt ő is énekelte.

Jézus én Téged választottalak,
Hol halál jár és fojtogat,
Ott Te vagy nekem az élet!
Feléd tárom két kezem,
Engem küldjél Istenem,
Jelként, ahova kell!
Hát jöjj és élj velem,
egy egész életen át!
Nem győz a félelem,
Ha látja szívem Urát!

Mivel többször is elénekelték egymás után, így harnadjára már én is velük tartottam. Először ez sem tűnt ismerősnek, viszont első hallás után a dallama megmaradt a fülembe. Aztán jött egy újabb zene, amihez mutogatni is lehetett a refréneknél. Bár a szövegét nem tudtam, de a mutogatás az ment. Dénessel egymás mellett élveztük az éneklős délutánt, mikor egyszercsak hozzám ért, s így a vállamról lehullott a törölköző.

-Sajnálom -mondta, és akarta visszateríteni rám, de nem engedtem.

-Nem kell, úgyis meleg van és már teljesen megszáradtam.

Néhányan hamar megunták a dalolást és vissza akartak menni a Balatonba. Dénes velük ment. Engem is hívtak, de azt feleltem nekik, hogy majd később. Inkább felkeltem és Évához mentem, hogy lássam, milyen dalokat játszik, aztán leültem mellé a padra s így én is tudtam figyelni a dalszövegeket.

-Na az utolsó dal következik, mert már kezd megfájdulni a kezem. Melyik legyen az? -érdeklődött, mire szinte mindenki mást mondott -Ha nem tudtok dönteni, akkor én választok.

Egymáshoz hajolva megvitatták a gyerekek a dolgot, majd egy egyik elmondta, hogy végük is melyikben egyeztek meg. Ezután lefeküdtem picit és élveztem a nyugodságot. Kár, hogy a barátnőim nem voltak ott, biztos ők is jól érezték volna magukat. Főleg Szandra. Imádja a Balatont.

-Elmentem a vízhez -közöltem a jelen lévőkkel, csakhogy tudjanak rólam. Dénes a parton ült, mellé telepedtem le és beszélgetni kezdtünk. Egy negyed óra után már nagyon égetett a nap, így felpattantam és a stégen keresztül besétáltam a vízbe. Egy óvatlan pillanatban, mikor Dénes nem figyelt lefröcsköltem vízzel. Nevetve buktam le a víz alá, és onnan leskelődtem, ahogy ő meglepődve keresi az elkövetőt.