Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 30. rész

Szeptemberben a tanévnyitó napján közölték velem, hogy egy osztályom is lesz, méghozzá a hetedikesek. Mondhatom, nagyon örültem neki. Heti egy órával és még 22 gyerekkel több. Persze vállaltam, nem akartam olyannak tűnni, aki fél a kihívásoktól, de örültem volna, ha korábban tudom ezt meg és nem az utolsó pillanatban. Nem volt nehéz a gyerekekkel együtt dolgozni a testnevelés órákon, viszont az osztályfőnökin, mikor a teremben ültünk, első héten egyáltalán nem sikerült rendet tartanom. Az asztalon üldögélve egymással beszélgettek, és hiába szólaltam meg, néhány lányon kívűl senki nem figyelt rám. Aztán eszembe jutott második hétre egy jó ötlet. Aki hangoskodik, annak fekvőtámaszokat kell csinálni. Így már jóval könnyebb volt fegyelmeznem őke.

-Haló -vettem fel a telómat, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki keresett.

-Szia. Milyen jó hallani a hangod -szólalt meg a vonal tulsó végén barátnőm.

-Kata. Téged is jó hallani. Mi újság veled?

-Most költözök ki én az albérletből és megtaláltam a füzeted. Egy szekrény mögé volt beesve. Vigyel el neked a hétvégén?

-Uh, igen, jó lenne. Legalább találkozunk is és akkor tudok majd mesélni. Képzeld még osztályfőnök is lettem -fecsegtem izgatottan, de muszáj volt ezt abba hagynom. -Annyi minenről tudnék most neked beszélni, de annyi dolgom van.

-Jól van nyugi -nevetett odaát -Majd hétvégén ráérünk mindenkettőnk életét kitárgyalni. Hidd el nekem is vannak híreim számodra.

-Hú. Csak nem Márk? -vigyorogtam és azonnal tudni akartam minden apró részletét. De neki is volt dolga, így elköszöntünk.

A maradék pár nap a hétvégéig elég gyorsan eltelt. Az oszályomat megismerni nem volt valami egyszerű, de segített az, hogy minden nap találkoztam velük, sőt volt olyan, mikor egy nap kétszer is. Péntek este 10 körül kimerülten dültem le az ágyba. Azt ígerte Kata, hogy még délelőtt ide ér, így időben akartam felkelni.

Szombat reggel 9-kor ébresztett a telefonom. Csináltam magamnak egy szendvicset, meg egy capucinot, majd török ülésben helyet foglaltam az ágyon. Bekapcsoltam a tévét, és csak kapcsolgattam az adókat. Semmi normális nem volt benne, így hamar ki is nyomtam, majd reggeli után öltözni kezdtem. Még csak egy póló meg egy farmer volt rajtam, mikor csengettek. Örömmel nyitottam ajtót  és átöleltem a barátnőm.

-Szia -üdvözöltem.

-Kérlek, ne haragudj rám, muszáj volt -mondta, és hátrált egy lépést. Nem értettem, hogy miről beszélt, de ekkor megjelent mellette Dénes.

-Szia. Szeretnék veled négyszemközt beszélgetni egy kicsit.

A döbbenettől megszólalni sem tudtam, s mivel így is már az ajtón belül volt, elküldeni sem tudtam. Kata kiment, becsukódott maga után, és kettesben hagyott minket.

-Leülhetnénk valahova beszélni? -szólt gyengéden -Kérlek.

-Gyere -néztem rajta végig és bevezettem a konyhába az asztalhoz. Érdekelt, hogy miért jött, furdalt belülről a kíváncsiság, de nem kérdeztem. Megvártam, hogy magától beszéljen.

-Szóval -kezdte lassan - Fontos dolgot szeretnék neked elmondani. Fontos vagy nekem, és muszáj tudnod, hogy miért döntöttem így. Elgondolkodtam azon, amit kérdeztél legutoljára, de már jóval korábban, mint te azt hiszed. Már július elején intézkedni kezdtem, és a balatoni kirándulás után el akartam neked mondani, de te elviharoztál.

Kisebb szünetet tartott. Tudtam, hogy a hivatásáról és rólunk beszél, de nem értettem, hogy konkrétabban miről. Mit akart nekem elmondani? Mit intézkedett? Zavartan, némán ültem és vártam, hogy folytassa.

-Bea. Többé nem vagyok plébános -jelentette ki, majd mielőtt megszólalhattam volna, meg is magyarázta a fel nem tett kérdésemet. -Mikor veled voltam, boldognak éreztem magam, de amúgy magányosnak. Szerettem a munkámat, és imádtam az embereknek segíteni, de mindig is hiányzott valami az életemből. Veled ezt megkaptam.

-Dénes -mosolyodtam el, és szorosan átöleltem. Boldog voltam, de nem tudtam, hogy mi is fog történni ezután. -Biztos vagy a döntésedben? Nem fogod megbánni?

-Ennél biztosabb még semmiben semmiben sem voltam. Szeretlek. Veled akarok lenni, veled akarom megosztani az életemet. Mármint, ha te is ezt akarod. Szeretsz még?

-Hát persze, hogy szeretlek. De mit fogunk most csinálni?

-Kitaláljuk. Együtt kitaláljuk. Érdekel, hogy találtalak meg? -kérdezte, mire bólintottam egyet és az ölébe ülve vártam, hogy mesélésbe kezdjen. -Tegnap elmentem az albérlethez, de csak a barátnődet találtam ott. Őt is csak véletlen, mert elárulta, hogy ő is elköltözik. Addig beszéltem neki, míg sikerült rávennem, hogy együtt eljöjjünk hozzád... Sőt még a leveleidet is átadta.

Mikor ezt mondta, elővette a táskájából a kis füzetemet. Együtt lapoztuk át, és elevenítettük fel a közös emlékeinket. Mikor Kata bejött épp vidáman nevetgéltünk, majd együtt neki álltunk főzni ebédet. Így kezdődött el a mi közös életünk.

Sziasztok!

Íme itt a vége. Remélem tetszett a sztori. Az utolsó résszel nem teljesen vagyok elégedett, úgy érzem jobbra is megírhattam volna...

Remélem azért tetszett nektek. Mit gondoltok Beáról és Dénesről? És a többi mellék szereplőről?

Ha gondoljátok mondjátok el, hogy melyik rész tetszett a legjobban, vagy azt, hogy mit hiányoltatok.

Várom a kommentjeiteket! ❤

Köszi, hogy itt voltatok velem...

                                  ❤ ❤ ❤

UI: Készülök majd egy újabb papos sztorival, de még nem tudom, hogy mikor.