Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 19. rész

Vasárnap délután a lányokkal videó hívásoztam és beavattam őket a terveimbe. Megígérték, hogy nem szólnak semmit Dénesnek arról, hogy szeptembertől máshol leszek. Igaz csak durván másfél óra, de akkor is távol van az. Legalább annyira, hogy hetente nem fogom őt látni. Másnap amint felkeltem, megreggeliztem Katával, majd egy gyors ruha választás után máris útba voltam a templomhoz. Egy kisebb zsákot vittem magammal, amit néhány óra alatt tele is tettem gazzal. Elindultam be a kapun, egyenest a plébániára, mikor feltűnt velem szembe Dénes.

-Szia. Hát te? Máris neki láttál? -pillantott a kezembe tartott dekete zsákra.

-Mondtam, hogy megcsinálom -mosolyodtam el. -Megnézed, hogy hol tartok?

-Persze, miért is ne.

A kezemből lepakoltam, és vissza mentem a templomhoz, Dénessel a nyomomban. A kis virágok gyönyörűen tündököltek a megmunkált földben. A lila, a sárga egymás mellett kövekkel kiszegélyezett körben. De nekem mégis a rózsák tetszettek legjobban a plébánia parkolója mellett. Dénes elgondolkodva figyelt, ezért megszólaltam én.

-Nem mondom, hogy a legjobb lett, de azért szebb, mint korábban.

-Igen, gyönyörű. Nagyon csodálatos... mármint ügyes vagy.

-Köszönöm -sütöttem le a szemem elégedetten. A munka egy részével készen voltam, és lassan ebéd idő közeledett, de én nem akartam elbúcsúzni. Ahogy ő sem...

-Bejössz a plébániára? Megkínálnálak egy pohár vízzel, meg étellel is. Nagyon keményen dolgozhattál, megérdemled a pihenést.

-Rendben, elfogadom.

Követtem őt be a nagy épületbe. Az ismert folyosón vezetett, elhaladtunk a szobája mellett is, majd néhány méterrel arébb elkanyarodtunk balra. Korábban mikor itt jártam, fel sem fogtam, hogy mégis milyen nagy ez az épület. Hosszú folyosó, tágas helyiségek... elképesztő az egész.

-Foglalj helyet nyugodtan -mondta, miközben a hűtő felé indult. Leültem a nagy asztalhoz, ami körül négy szék volt és alaposan körbe néztem az étkezőn. Kissé régi bútorok, szekrények sorakoztak a fal mellett, aztán egy gáztűzhely. Dénes ott állt és begyújtotta, hogy feltehessen valami ételt melegedni. -Szereted a cukorborsó levest? -kérdezte, miközben egy pohár vízet hozott nekem.

-Köszi -fogadtam el az italt és bele kortyoltam. -Hú ez most nagyon jól esett -mosolyogtam rá, de csak az időt akartam húzni. Nem tudtam, hogy valljam be, vagy hazudjak neki.

-Egészségedre. Mond el őszintén, nem szereted a levest ugye? Eltaláltam?

-Hát nem vagyok oda érte -vallottam be végül. -De megkóstolom hátha másmilyen, mint amit én ettem otthon gyerekkoromba.

-Rendben - Visszament a gáztűzhely mellé.

-Esetleg ne segítsek valamit? -kérdeztem, de ő azt mondta, hogy nem kell és visszatért az eredeti témához.

-Én nagyon szeretem és a városi konyhán mindig nagyon finom ételeket készítenek. Múlt héten valamelyik nap aranygaluska volt. Ha tudnád, hogy milyen mennyei íze volt -mondta és a hangjából kiéreztem, hogy tényleg elégedett vele. Kiszedett két tányért, két kanalat, lezárta a gázt, majd egy merőkanál segítségével mert mindkettőnk tányérjába -Kérsz még vagy elég lesz? -mutatta az egyik tányért felém.

-Egyenlőre elég, köszönöm.

-Rendben. De ha ízlik szólj nyugodtan és adok még. Jó étvágyat -tette le elém, majd mert magának is és szembe velem helyet foglalt.

-Jó étvágyat -feleltem én is, majd ettem egy kanálnyit, s még egyet -Nem rossz. Jobb, mint amit anyám csinált.

-Mondtam én, hogy finom -húzódott széles mosolyra a szája -Mesélj nekem a gyerek korodról. Milyen volt? Eddig csak annyit tudok rólad, hogy van néhány barátnőd, meg egy testvéred.

-Rendben mesélek. Kezdjük akkor a nővéremmel. Mindig is jóba voltunk, és mindig tudta minden titkomat. Mikor elkezdtem a gimit lelépett a pasijával egy külön lakásba, s utána nem találkoztunk sűrűn, de kb 3 évvel később szakítottak s azóta újra egy csomó időt töltünk el együtt. A szüleim...  ők ügyvédek.... Gondolhatod, hogy mindig mennyi munkájuk van... Azt sem akarták, hogy testnevelés tanár legyek. Gyerek koromba meg.... hát szépen mondva kissé elhanyagoltak...