Végre elérkezett a nap, amikor a csajok meglátogatnak! Pénteken már szünetünk volt, de csak szombat dél körül érkeztek meg. Katát már korán reggel felébresztettem, hogy megcsináljuk a lányoknak a helyüket.
-Ébresztő -nyitottam ki reggel 7-kor a lakotársam szobájának az ajtaját. Valószínűleg meg sem hallott, de azért bementem. Elhúztam a sötétítő függönyt, hogy még világosabb legyen a szobába, de mivel felhős volt az ég, szinte alig lett világosabb. Új módszert kellett kitalálnom. Bekapcsoltam a tévét és az egyik zene csatornára állítottam, majd felhangosítottam.
-Jaj! -kapott hirtelen a füléhez -Megőrültél? Ez rohadt hangos!
-Kelj fel, különben nem halkítom el.
-Idióta -ült fel az ágyba és a kispárnáját felém dobta. Mivel sikerült időben észre vennem, így kiugrottam előle. Sóhajtva megrázta a fejét, majd ásítozva felállt -Jól van, láthatod, felkeltem. Megyek, iszok egy kávét, de könyörgöm halkítsd ezt le.
Elégedetten vettem le a hangerőt, majd utána futottam. Együtt megreggeliztünk, majd csináltunk egy kis rendet a házban. Amíg én mosogattam, ő összeszedte a szemetet, így megosztottuk a munkát.
-Kivel akarsz majd aludni? -kérdeztem, miközben kihúztuk az ágyát.
-Hát legutóbb Ágival aludtam, nekem most is jó, ha neki is. Majd még megbeszéljük. És ti biztos elfértek hárman azon az ágyon?
-Hidd el, még ti is elférnétek itt. Sok jó ember kis helyen is elfér -nevetek vidáman.
Az ágyakat megcsináltuk, szépen bevetettük, majd jó vastagon felöltöztünk. Míg márciusban már egész szép idő volt és egy kis kabát is elég volt, most április elejére újra beköszöntött a tél. Előszedtem a szörmés pulcsimat, ami alá még pluszba felvettem egy hosszú ujjút, és utána jött a kabát. Nagy téli kabátba bújtunk mindkettem, majd elindultunk. Nem sokkal a busz érkezése előtt érkeztünk meg a pályaudvarra.
-Sziasztok csajok! -rohantam feléjük boldogan, és egytől egyik átöleltem őket. Kata is közelebb jött és mosolyogva köszönt.
-Sziasztok. Milyen volt az út?
-Hosszú -ásítozott Kami -De most jó hűvös van és egy kis séta majd felébreszt minket. Merre megyünk?
-Szerintem először pakoljunk le, aztán együnk. Mit szóltok hozzá?
Mind egyet értettünk Ágival, így elmentünk az albérletünkig. Közbe vidáman csacsogtunk mindenről és terveztük a délutánt, hogy mit csináljunk. Ebéd után sétáltunk egyet a várnál, majd mivel már nagyon fázni kezdtünk, vissza mentünk a házba, és filmeztünk. Este kilencre már mindannyian ásítoztunk, ezért egymás után letusoltunk, majd lefeküdtünk aludni.
Vasárnap reggel Kami és Szandra közt ébredtem. Kimásztam középen az ágyból és lábujjhegyen a konyhába mentem. Ahogy kinéztem az ajtón, láttam, hogy szakadt az eső. Halkan káromkodtam egyet, majd készítettem kávét és capucinot is a csajoknak. Először Szandra jött ki, majd Kata és Ági.
-Jó reggelt -mosolyogtam rájuk és a kezükbe adtam az italukat -Kami még mindig alszik?
-Ühüm -bólintott Szandra.
-Akkor felkeltem -jelentettem ki, és a csészéjét megfogva léptem be a szobába, majd a függönyt is elhúztam -Ébresztő, elkésünk a miséről! Felkelni!
Mindenki a küszöbről bámult és amikor Kami hirtelen felült az ágyba, mindannyian elnevettük magunkat.
-Haha -ironizált Kami is -Nagyon viccesek vagytok.
-Ne légy morci, készítettem neked kávét. Aztán meg tényleg másfél óra múlva lesz a mise -ültem le az ágy szélére és a kezébe nyomtam a reggeli ébresztőjét.
-Köszönöm -mosolyodott el végül ő is. Közösen reggeliztünk a konyhába, majd úgy határoztunk, hogy mind az öten elmegyünk a templomba.
-Ugyan olyan, mint négy éve -ámultak el a lányok, mikor meglátták Dénest. Igazuk van, az idő elteltével nem sokat változott.
ESTÁS LEYENDO
Tiltott szerelem (Befejezett)
RomanceRégi sztorim, a régi wattpademről. Az eleje, már meg volt írva, csak kissé átalakítottam a megfogalmazást. Viszont a történet még a feléig sem volt megírva, ezért is gondoltam, hogy áthozom ide, s itt újra elkezdem posztolni, s írni tovább. Remélem...