Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 18. rész

Június vége van és túl vagyok már mindenen. Szeptembertől hivatalosan is testnevelést fogok tanítani egy fonyódi általános iskolában. Már mindent lebeszéltem, a nyár végén ki is költözöm az albérletből. Az utolsó kb két hónapomat úgy terveztem, hogy minnél több időt töltsek Dénessel. Egy utolsó esélyt adtam még magamnak, hátha sikerül őt meghódítanom. De ha nem, elmegyek és többet nem keresem.

-Jó reggelt. Bejöhetek? -kopogtatott be Kata az ajtómon.

-Persze, gyere csak -szóltam ki neki, mire lenyomta a kilincset.

-Te még mindig ágyba? Nemsokára megyünk a misére.

-Tudom, tudom -bólintottam mosolyogva -Csak egy gondom van. Nem tudom, hogy mit vegyek fel.

-Odakint vagy 25 fok van, de a templomba tuti, hogy hűvösebb. Szerintem egy rövid ujjú megteszi, aztán a derekadra kötsz egy vékony kardigánt, így ha fáznál a templomba, akkor magadra tudnád húzni.

-Jól van erre én is gondoltam -nevettem és felkeltem az ágyból, hogy kinyissam a szekrényt. -Konkrétan azt nem tudom, hogy melyiket válasszam.

-Várj repülök és segítek -termett egy pillanat alatt mellettem a barátnőm, majd közösen áttúrtuk a szekrényt. Nadrágot hamar találtam magamnak, egy térdig érő farmert vettem fel, de a felsővel már nagyobb gondunk volt. Nem akartam feketét, mert a nap nagyon sütött, de színeset sem, mert egy misén nem akartam kihívóan öltözni. Végül egy halvány rózsaszín mellett döntöttem. -Cipő vagy szandál? Te melyiket húzol? -kért tőlem tanácsot Kata.

-Cipő. Félek, hogy mezítláb fázna a lábam.

Végül igazat adott nekem, s miután elkészültünk, útra keltünk. Lassan sétáltunk az utcán és közben beszélgettünk. Nem kellett sietnünk, időben odaértünk a templomba. A misén imádkoztam Istenhez, hogy sikerüljön Dénessel beszélnem, amint mindenki elment. Türelmesen álltam a parkolóba, majd ahogy az utolsó hívő is kijött a sekrestyéből, megjelent ő is.

-Beszélhetnénk? -léptem közelebb hozzá. Zavarban voltam, nem is tudtam, hogy pontosan mit fogok mondani. Dénes oda invitált egy padhoz és leültünk egymás mellé. -Szóval szeretnék bocsánatot kérni a múltkori miatt. Nem szabadott volna úgy viselkednem Önnel.

-Semmi baj, én sem bántam veled túl jól. Letámadtalak a kérdéseimmel, és beleszóltam a magán életedbe. Sajnálom, nem kellett volna -mondta miközben a feje végig le volt hajtva, majd felnézett egyenesen a szemembe -Egyszer tegezel, egyszer magázol. -mosolyodott el -Mi lenne, ha megbeszélnénk, hogy melyik legyen? Eléggé furcsa ezt így váltva hallani tőled.

-Igen -értettem egyet.

-Akkor mától megegyezünk, hogy tegezhetsz. -mondta határozottam, aztán felém nyújtotta a kezét -Szia, Bea.

-Szia -ráztam meg a kezét. Elértem, hogy tegeződjünk, és ez számomra nagy siker volt. -Ha már ilyen jóban vagyunk, felajánlom, hogy a nyáron szabad vagyok, és bármibe tudok segíteni. Akár kigazolom a kertet, ha gondolod. Szegény virágokra ráférne egy kis gondoskodás -mutattam a hátunk mögé.

-Remek, sokat segítenél vele. Esetleg a bokrokat is meg tudnád faragni?

-Azt már nem. Az legyen a te dolgod. Ne csak a nők dolgozzanak -vigyorgtam rá incselkedőn.

-Oda nézz, ossza ám a munkákat -nevette el magát. Már majdnem újra megszólaltam, de ekkor megcsörrent a telefonja.

-Elnézést, ezt fel kell vennem -kért bocsánatot, majd a padról felállva fogadta a hívást. Illedelmesen köszönt, de néhány perccel később, feldúlva nyomta ki -Muszáj találkoznom az egyik barátommal. Ágoston atyának, most nagy szüksége van rám.

-Rendben, menj csak. Majd később folytatjuk a beszélgetést.

Ahogy ő elhajtott a kocsijával, én kíváncsian pillantottam utána. Vajon mi történhetett azzal a másik pappal, hogy ilyen hirtelen el kellett mennie Dénesnek?