Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 6. rész

Néhány napig az ágyban feküdtem, lábadoztam. Vasárnap még velem volt Kata, de hétfőtől egyedül voltam otthon, és próbáltam minél többet tanulni. Hiába közeledett a Húsvéti szünet, még sok dolgom volt a tanulást illetően. Tételeket olvasgattam, és a neten keresgéltem, mert a vizsgához néhány dolognak még utána kellett néznem. Aztán egyszer azon vettem észre magam, hogy ezt írtam a keresőbe.

,,Katolikus papba szerettem bele."

Mielőtt kitöröltem volna, nyomtam egy entert. Elolvastam több cikket és oldalt is, ahol ebbe a témában írtak, de nem ígért sok jót. Mindenhol próbálták a nőket lebeszélni erről, sőt egy pap is leírta erről a véleményét, amivel egyáltalán nem értek egyet. Azt írta, hogy egy papba, nem lehet szerelmes lenni, csak vonzódni lehet hozzá. Hát ez aztán a hülyeség. Én ismerem Dénest, barátok voltunk egészen addig, míg be nem vallottam az érzéseimet. És ő is szeretett, csak nem merte feladni a hivatását.

-Kop, kop -lépett be Kata -Hogy vagy, mit csinálsz?

-Cikkeket olvastam a tiltott szerelemről...

-Megint az atyán jár a fejed? -rázta meg a fejét rosszallón -Tudod már, hogy akarsz -e még valamit tőle?

-Úgy érzem, hogy muszáj megpróbálnom. Mondtam már, hogy ugyanúgy érzek iránta, mint 4 éve. Valami ötleted nincs, hogy mit tegyek?

Barátnőm hosszú percekig gondolkodott, de semmi használható nem jutott az eszébe. Végül azt mondta, hogy kérdezzek rá Szandráéknál, hátha van nekik valami ötletük. De persze előbb be kellett avatnom őket a történésekbe...

-Ezt nem hiszem el, te komolyan képes voltál hazudni nekünk? -támadott le Kami.

-Sajnálom, de csak kegyes hazugság volt -hajtottam le a fejem. Megbántam már, hogy nem voltam a barátaimmal szembe őszinte, de akkor az tűnt a legjobb ötletnek, hogy örökre elfelejtem őt. Ami kiderült, hogy nem sikerült.

-Jaj, de a kegyes hazugság is hazugság! -jajgatott Kami továbbra is. Azt hiszem, csalódott bennem...

-Jól van, nyugodjunk meg -vette át a szót Szandra -Akkor ha jól értem, visszatértünk oda, hogy szereted őt és vele szeretnél lenni. És most ki kéne találnunk, hogy mit is csinálj, ugye?

-Igen -feleltük Katával egyszerre, mivel ő is jelen volt a ,,megbeszélésünkön". Egyedül Ági hiányzott, aki ilyen hirtelen nem tudott elszabadulni a munkából, így vele csak később beszéltem.

-Az biztos, hogy ha találkozol vele, ne játszd a sértődött gyereket, mint múltkor.

-Erre én is gondoltam -forgattam meg a szemem -Ha megkérdezi, hogy mit érzek, mit mondjak? Hazudni, nem hazudhatok neki, de ha meg elmondom, hogy szeretem őt, akkor lehet, hogy megint elijesztem.

-Figyi -szólalt meg Kami, vagy negyed óra hallgatás után -Bánj úgy vele, mint egy normális emberrel, legyetek újra barátok. Ha újra érezni fog valamit irántad, azt úgyis észre fogod venni. Addig is, ha az érzéseidről kérdez, a Bibliával meg Istennel válaszolj. Valami olyasmit, hogy ,,Persze, hogy szeretlek, Isten is szereti a népét". Vagy úgy szeretlek, mint önmagamat, hiszen Isten is azt mondja, hogy ,,Szeretsd felebarátodat, úgy, mint önmagadat". Remélem érted amit mondani akarok.

-Ez nagyon jó! -kiáltottam fel örömömben -Igazad van ezt kell tennem. Köszönöm szépen, megmentettél. Örök hála.

Kami is végül elmosolyodott. Szandra nevetve kérdezte meg, hogy mégis honnan tud ilyen okosságokat, mire Kami megfordította a telefonja kameráját, s így a laptopon megnyílt oldalt mutatta. Ezen mindannyian elröhögtünk magunk. Végre felengedtünk, önfeledten beszélgettünk és tervezgettük a szünetet, mert a lányok 3 napra fel akartak jönni hozzánk. Fél órán keresztül folyamat csevegtünk, majd elköszöntek, mert még tanulniuk kellett. Hirtelen csend lett és Katával egymást néztük.

-Egészen kivirultál, lehet, hogy már meg is gyógyultál -mosolygott rám.

-Szuperül érzem magam -pattantam ki az ágyból és a konyhába mentem -Mit szólsz, vacsizunk? Csinálok két meleg szendvicset oké?

-Szuperül hangzik -jött utánam, majd az asztalnál leült és elgondolkodva nézett rám -Irigyellek téged, hogy ilyen barátaid vannak. Igaz, már beszélgettem, meg találkoztam is velük, de csak most tűnt fel, hogy igazából milyen nagy szívűk van.

Gondolkodtam, hogy mégis mit mondhatnék erre, de nem jutott eszembe semmi. Mindössze magamban hálát adtam Istennek, hogy ők vannak nekem, aztán folytattam a kaját. A kenyereket megkentem pizzakrémmel, majd szalámit tettem rá, s végül reszeltem rá sajtot.

-Hány percre tegyem a mikróba?

-Szerintem másfél elég -vont vállat Kata....