Tiltott szerelem (Befejezett)

15. rész

A gyertyagyújtás és éneklés után, ugyanúgy ment tovább a mise, mint máskor. Ahogy vége lett és kimentünk a templomból, a lányok egyszerre kezdtek el beszélni.

-Állj, állj, állj! Így nem fogok érteni semmit -szóltam, majd rámutattam az egyik lányra -Kami kezd te!

-Tök jó volt a dal, de annyian énekeltek rajtad kívül, hogy alig lehetett halkani a hangod.

-Dehogyis, én tisztán hallottam. És feltűnt, hogy a papocskád is énekelt, sőt végig téged nézett -szólt közbe Ági, de a végét, azt már csak súgta.

-Tudjátok, jut eszembe -kezdte Szandra, de itt megállt a mondandójában.

-Igen? -néztem rá türelmetlenül.

-Nézz hátra, épp megjelent, akit emlegetünk -vigyorodott el. Én gondolkodás nélkül hátranéztem és megláttam őt. Egyenesen a szemembe nézett és az autója felé ment, ami néhány lépésre állt tőlünk. Megint csak gondolkodás nélkül cselekedtem és mosolyogva elé álltam.

-Milyen voltam?

-Csodálatos -mosolyodott el, s szemei is csillogtak -Csodálatos volt az éneklés -nézett a kocsija felé és kikapcsolta a riasztót -Most sietek, sziasztok -köszönt és meg sem várta, hogy válaszoljunk, beült.

-Gyertek menjünk -szólt Kami és elindultunk haza. A sarkon befordultunk, mikor Szandrának feltűnt, hogy elhagyta a karkötőjét.

-Vajon hol lehet? Tuti a templomba maradt -sóhajtozott -Vissza megyek érte.

-Menjünk veled? -kérdeztem, de megrázta a fejét és elindult.

-Várj elkísérlek -ment utána Ági, néhány másodpercig még néztünk utánuk, aztán mi is elindultunk.

-Mi lesz az ebéd? -kérdezte Kami az ajtóban.

-Tegnapi maradék -nevettem, majd beavattam őt, hogy mik történtek a sekrestyébe. Végig hallgatott, majd felkiáltott.

-Hallod én tutira mondom, hogy a papod a saját vizét adta neked!

-Azt mondod? -kérdeztem elgondolkodva.

-Biztos vagyok benne. Szerinted mégis honnan szedett elő műanyag üveget és vízet? Vagy úgy hiszed, hogy a sekrestyékbe mindig egy csomó víz van, az énekléstől félő embereknek?

-Tényleg! Akkor én abból az üvegből ittam, amiből korábban ő? Ahol a szája érintette az üveget, én is megérintettem szájjal? El sem hiszem.

Mikor erre a tényre rácsodálkoztam Kami segítségével -ha fogalmazhatok így- megint csak még jobban beleszerettem. Feláldozta a saját innivalóját és odaadta nekem, hogy jobban legyek. Olyan édes.... Majd megjöttek a többiek és azt mondták, hogy Dénes atya még mindig a kocsiban ült, mikor visszamentek. Egy ideig figyelték őt. Azt látták, mintha imádkozna, majd elgondolkodva ült egy darabig, s legvégül a kormányt kezdte ütögetni. Szegényem ideges lehetett, csak azt nem tudom, hogy mitől. Megsajnáltam nagyon, legszívesebben vissza mentem volna hozzá, de nem tehettem. Anyámék is megérkeztek és közösen nekiálltunk az ebédnek...