Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 13. rész

Vártam már a szerdai napot. Nem is tudom, hogy miért, de reméltem, hogy szóba kerül a hétvége. Viszont Dénes úgy tűnt, hogy egyáltalán nem akar beszélgetni. Jézus első csoda tevését olvasta fel, majd azt magyarázta. Jézus és Mária egy ünnepségen voltak, ahol elfogyott a bor és a szolgák nem tudták, hogy mihez kezdjenek. Ekkor Jézus parancsára vízet mertek a korsóba, és meddigre azt felszolgálták, az átváltozott borrá.

-Figyelsz te egyáltalán? -integetett Dénes a arcom előtt -Mi jár a fejedben?

-A hó. Milyen gyorsan elolvadt, pedig vasárnap este még milyen sok volt és milyen jól szórakoztunk. -mosolyogva beszéltem, és reménykedtem, hogy Dénesnek is megered a nyelve, de csak hosszan nézett rám -Most mi a baj? Én úgy láttam, hogy te is jól érezted magad.

-Ne -szólalt meg rekedten, így kegköszörülte a torkát -Ne csináld ezt. Ne tegezz és kérlek felejtsük el ami történt vasárnap este. Nem volt helyes.

-Mii? Nem is csináltunk semmi rosszat, csak szánkóztunk. -nem értettem, hogy megint mi baja. Abban igaza volt, hogy nem kéne tegeznem. Nem is direkt tettem, csak meggondolatlanul jöttek ki a számon a szavak.  Viszont amiket mondtam őszintén minden féle hátsó szándék nélkül mondtam.

-Nem kellett volna, ennyi. Zárjuk le ezt a témát, nem akarok róla többet beszélni.

Nem értettem vele egyet, de vettem egy nagy levegőt és lenyeltem a gondolataimat. Mindössze magamban fortyogtam. Már majdnem elkezdtük újra Jézus tanításait, mikor valaki kopogtatott az ajtón.

-Gyere be -szólt Dénes, és mikor egy fiatal srác belépett, gyors oda sietett hozzá -Üdv, azt hittem már korábban itt leszel.

-Sajnálom, de késett a busz. Hol tartotok?

-Éppen Jézus első csodatételét magyaráztam, de úgy vettem észre egyáltalán nem figyelt Bea. Na mindegy én kimegyek, hozok be még egy könyvet, addig ismerkedjetek.

-Szupi, köszi. Siess vissza már szomjazom a tudásra -lepacsiztak, és utána kiment Dénes. Gyanúsan méregettem a fiút, aki közben felém jött -Szia, Dani  vagyok -mondta és nyújtotta felém a kezét, de én csak fáradtan néztem rá -Oké, akkor nem. Te Bea vagy ugye?

-Jah -bólintottam és karba tettem a kezeim.

-Látom, nem akarsz beszélgetni. Mindegy majd én mesélek addig magamról. Szóval azért vagyok itt, mert hamarosan bérmálkozni fogok, és Dénes készít fel rá. Azt mondta van egy lány, akivel Jézusról tanulnak és csatlakozzak. Nagyon szereti a tudását tovább adni.

Hallgattam a fiút, de nem különösebben érdekelt. Csak annyit értettem, hogy Dénes nem akar kettesbe maradni velem. Feldühített. Eszembe jutott, míg nem jön vissza Dénes, gyors megléphetnék. Mondjuk az nem lenne felnőtthöz való viselkedés, de nem érdekelt. Már épp álltam fel, mikor ő bejött az ajtón. Most már nem tudtam volna szótlanul lelépni. Nyilvánvaló volt, hogy valamiért felkeltem. Hogy ne legyen olyan fura fogtam egy papírzsepit, kifújtam az orrom, kidobtam a szemetesbe, aztán visszaültem. Mindketten szótlanul követték a mozdulataimat.

-Akkor szerintem folytathatjuk -foglalt helyet Dénes is velünk szembe. Vagy fél órán keresztül folyamat beszélt. Míg én majdnem elaludtam a mellettem lévő fiú szinte itta a szavait. Aztán nagysokára vége lett -Jövőhéten is remélem itt lesztek mindketten.

-Aha, persze -bólintottam unottan -Nekem most mennem kell. Viszlát.

Mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna, ott hagytam őket. A folyosón sétáltam kifelé, a zsebemben turkáltam, majd ijedten kaptam a fejemhez. A kulcsom kiesett a zsebemből, és valószínűleg a székem környékén hagyhattam. Sarkon fordultam és vissza mentem. Nem akartam, de muszáj volt. Viszont az ajtó előtt hirtelen megtoppantam, mert meghallottam a nevemet...