Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 26. rész

Amikor újra találkoztam Dénessel, én nem hoztam szóba a történteket, és ő sem. Elfeledni persze nem tudtuk a dolgokat és néha olyan érzésem támadt, mintha a számat figyelné. Vagy lehet csak képzeltem?

Néhány hete felvetette, hogy egy kisebb csoporttal szívesen elutazna a balatonra és ott imádkozhatnánk. Ha gyerekek is jönnének, akkor a hitoktató segítségével kitalálnának nekik is valami jó programot. Végül a gyerekeket jobban érdekelte a program, így legfőkép ők voltak meg a szüleik. Mindenki beleadott egy kis pénzt, így egy strandra készültünk. Kocsikkal és egy városi kisbusszal mentünk le Balatonfüredre.

-Jó reggelt -köszönt még otthon Kata az indulás előtt.

-Neked is -mosolyogtam rá vidáman, mire ő egy ásítással válaszolt. -Biztos nem akarsz te is jönni?

-Jaj ne kezd megint. Nekem jobb dolgom is van augusztus vége felé. Ma este is lesz egy szuper buli.

Én reggel hatkor keltem, próbáltam csendes lenni, de valamivel sikerült felébresztenem a barátnőm. Ezek után míg el nem menten, beszélgettünk. Azt is megtudtam, hogy hajnali 3 után ért haza...

Hétkor volt a gyülekező a templomnál, aztán fél órán belül indultunk. Dénes kocsijában két gyerek volt, egy szülő és én. Mivel az fiúk anyja melléjük akart ülni, így én ültem elől az anyósülésen. Szólt a rádióban a zene, de senki nem beszélgetett az út alatt senkivel. Meddigre Füredre értünk már nagyon meleg volt. Dénes kifizette a strandra a belépőt, majd őt követve egy árnyákos részhez mentünk. Volt néhány pad is a közelben, így aki nem akart a földre ülni, az mehetett oda. Dénes is az egyik padra tette le a dolgait, meg a hittan tanárnő is. Két pad között leterítettem a polifómom és arra ültem le.

-Szerintem már sokatok megéhezett, így mielőtt neki kezdenénk a programokat, mindenki egye meg az elcsomagolt szendvicsét -szólt Éva a hittan tanárnő.

-De előbb imádkozzunk.

Szívem első gondolatja
Hozzád száll föl, Istenem!
Te őriztél meg az éjjel,
Maradj ma is énvelem!

Téged áldlak és imádlak
Mint szerető gyermeked,
Szívem csakis azt akarja,
Ami kedves Teneked.

Édes Jézus, add kegyelmed,
Őrizz engem szüntelen,
Hogy egész nap neked éljek
Tiszta szívvel, bűntelen.

Szűz Mária, Jézus anyja,
Te mindnyájunk anyja vagy!
Oltalmazz meg minden bajtól,
Kísértésben el ne hagyj! Ámen

-Ehetünk? -kérdezte meg egy kislány, mire az anyukája mondta, hogy még előbb az étkezés előtti imát is elmondjuk.

Édes Jézus, légy vendégünk,
Áldd meg, amit adtál nékünk!
Adjad Ura, hogy jól essék,
Jézus neve dicsértessék! Ámen.

Mindenki örömmel vette elő a kajáját és állt neki enni, így én is ezt tettem. Pont beleharaptam a zsemlémbe, mikor valaki megkopogtatta a válam.

-Bocsi, szabad melletted a hely? -kérdezte vigyorogva Dénes, mire bólintottam és kicsit arrébb csúsztam. Amint lenyeltem a falatot, végre megszólaltam.

-Foglalj csak helyet. Azt hittem nem fogsz lealacsonyodni közént és a padon maradsz.

-Dehogy, oda csak a holmimat pakoltam le. Mindenképp le akartam ülni a többiek közé.

-Értem -válaszoltam és tovább ettem, milözben Dénes is nekilátott -Te mit hoztál? -kérdeztem a szendvicsére mutatva.

-Vajas kenyeret párizsival. Kérsze belőle? -nyújtotta felém a kenyeret, mire bólintottam.

-Ha törsz belőle egy kis darabot, azt elfogadom -feleltem. Dénes félbe törte a kenyeret és az egyik felét nekem adta -Köszi. Én is megkínálhatlak? Szalámis -sajtos zsemlém van.

-Oké, elfogadom.

A reggeli után újból inádkoztunk, majd a gyerekeknek szánt kvíz jött. Aki tudta a helyes választ, kapott egy szentképet.

-Marci te jössz -szólt Éva -Ki Isten fia?

A kisfiú néhány másodpercig gondolkodott, majd a helyes megoldást mondta. Jézus. Megtapsoltuk, és meg is kapta a szentképet, ami a Szent családot ábrázolta. A gyerekek életkoruknak megfelelő kérdéseket, így a tanáruk kérdezte őket végig.

-Mit szólnátok hozzá, ha most lenne egy kis szabad foglalkozás? -kérdezte Dénes, mire a gyerekek éjjenezni kezdtek -Van itt nem messze egy játszótér, ki akar oda menni? -Sorra jelentkeztek, így ők néhány szülővel együtt elindultak oda. -Ki az, aki a Balatonba akar menni? -kérdezte, mire az ott maradtak közül szinte mindenki jelentkezett. Köztük én is. -Jól van, akkor ti velem jöttök majd. Ti? -nézett a maradék 3 -4 gyerekre -Maradtok itt? -Sűrűn bólogattak. Éva vállalta, hogy velük marad, és majd kártyáznak, vagy kitalálnak majd valamit.

-Akkor menjünk. Ott van egy öltöző, ott mindenki felveheti a strandruháját -mutattam, mire a gyerekek elkezdtek futni felé. Néhány felnőtt is velük tartott én meg lassan sétáltam mögöttük.

-Bea. Te bemész a vízbe? -kérdezte Dénes.

-Persze. Imádok úszni.

-Akkor légszíves segíts nekem. Én kintről felügyelem őket, és te bentről oké?

Beleegyeztem, hogy segítek, majd egy öltözőbe bújva levetettem a pólómat, a rövid nadrágomat és máris csobbanásra kész voltam. Egy fehér pántos bikini volt rajtam. Mikor kiléptem azonnal Dénessel találtam szembe magam, döbbent mosollyal engem figyelt.

-Hűha! Nagyon szép vagy.

Nem tudom, hogy honnan jött neki ezt a bókolási kényszer, de illedelmesen megköszöntem, majd a többiekkel együtt igyekeztünk be a vízbe hűsölni.