Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 11. rész

Elmúlott már este fél 6 is, és még mindig a parkban voltunk. A történetek elsodortak minket egy másik világba, ahonnan csak a hideg hozott vissza. Fázni kezdett az arcom és elkezdett fújni is a szél.

-Jó lenne megmozdulni, mert meg fogunk fagyni -mondta Szandra. Mintha olvasott volna a gondolataimba.

-Igazad van -bólintott Kata is -Menjünk szánkózni, tudok a közelben egy dombot ahol lehet csúszkálni.

-Szuper -fogtam meg az egyik szánkót. Mindenki felpattant és útnak indultunk. Alig tettünk néhány lépést, majd megfordultam. Dénes ott állt a padoknál és utánunk nézett. Úgy tűnt, mint aki szívesen tartana velünk, de bátortalan. Mosolyogva rá pillantottam és végül megszólaltam. -Gyere velünk! Mindenkinek jár egy kis szórakozás.

A lányok egyetértőn bólintottak, így utánunk eredt. Egy ideig csendben sétáltunk, de Kami meg Ági elkezdtek panaszkodni, hogy ez így milyen unalmas. Nagy egyetértésben leültek egy -egy szánkóra és követelték, hogy húzzuk őket.

-Én aztán biztos nem húzok senkit -foglalt helyet Kata Ági mellett.

-Akkor kénytelenek vagyunk oda fele mi dolgozni -nevetett Szandra és Kamihoz lépett -Kapaszkodj, mert futni fogok.

Dénes atyával egymásra néztük, majd mindenféle beszéd nélkül, odament a szánkóhoz és elkezdte maga után vonni a lányokat.

-Ne segítsek? -mozdultam meg újra én is.

-Köszönöm, de egyedül is sikerülni fog.

Néhány percig némán baktattam mellettük, majd közelebb lépve én is megfogtam a szánkó madzagját. Dénes rám nézett és elmosolyodott, de nem mondott semmit. A csajok vidáman beszélgettek, csináltak képeket és videókat, de nekem csak Dénes járt a fejembe. Alig volt néhány centi közöttünk és olyan is megtörtént, hogy véletlenül összeért a kezünk. Ilyenkor mindig sietősen elhúztam a sajátom, és igyekeztem elkerülni a tekintetét.

-Itt vagyunk! -jelentette be Kata és mindannyian megálltunk. Így este hét körül már senkit nem láttunk ott szánkózni, de még délután sokan voltak. Legalábbis szerintem. A kicsúszott domboldal erről árulkodik.  -Irány a domb teteje!

Mintha csak mindannyian erre a vezényszóra vártunk volna, úgy indultunk el egyszerre. Szandra és Kami rohant legelől, tőlük épphogy csak lemaradva Ági, és a legvégén lassan sétált a maradék. Vagyis Kata, Dénes és én. Még csak az emelkedő közepénél tartottam, mikor a lányok, már visítva csúsztak le.

-Ez Isteni volt -üvölött Kami, majd újra rohanva száguldozott fel a szánkóval.

-Csúszunk együtt? -kérdeztem Katától, mire bólintott. Ő ült előlre, én hátra -Valaki meglök minket?

-Persze -szólalt meg mögöttem Dénes, és a kezeit megéreztem s hátamon -Vigyázzatok. Három, kettő, egy. -mondta, majd meglökött.

Ötöt, hatot csúztunk, majd leültünk kifújni magunkat. Már akinek volt helye. A barátnőim közül Kami nem ült le a szánkóra, mert éppen velem hógolyózott. Így Dénes is a szánkón ült. Aztán hirtelen mikor egy hógolyó elől ellépve megcsúztam, neki estem Dénesnek. Pontosabban úgy sikerült esnem, hogy az ölében landoltam. Ijedten pillantottam rá, és ő is rám. Egymás szemébe néztünk, majd elfordítottam a fejem és egyik barátnőm segítségével felálltam.

-Sajnálom -suttogtam.

-Jól vagy? -érintette meg a kezem Dénes.

-Igen, persze -mondtam és épphogy csak rá néztem. Szégyelltem magam. Mégis hogy lehetek ilyen ügyetlen? Egyenesen az ölébe estem...

-Akkor szerintem menjünk -válaszolt, majd gyors hozzátette -Nekem legalábbis muszáj mennem.

-Szerintem is lóduljunk haza! -nevetett Kata, majd helyet foglalt egy szánkón. Ági szó nélkül mögé ült és már le is csúsztak. Kami meg Szandra megint rohanásba kezdtek és röhögve siettek le a dombon.

-Lecsúszunk? -néztem egyenesen Dénes szemébe -Ha tényleg siet, így érünk le a leggyorsabban.

-Oké -egyezett bele.

Én a szánkó elejére ültem, ő meg mögém. A testén feszülő kabát hozzám simult, és a kezei pedig a derekamnál voltak. Majd elkezdtünk csúszni. A lányok már a domb alján vártak minket, és Kata vezetésével elindultunk haza. Egy ideig Dénes is velünk jött, majd elköszönt, hogy neki más fele kell mennie.