Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 3. rész

A mise és minden is nagyon szép volt, azt leszámítva, hogy folyamatosan bujkáltam, nehogy észre vegyen a pap. Persze próbáltam úgy helyezkedni, hogy azért én lássak belőle valamit, szóval nem igazán tudtam nyugton ülni a hátsómon. Mögöttem lévő padban nem egyszer rám is szóltak, hogy fejezzem már be... De valahogy mégiscsak sikerült a tervem. Ő nem nézett felém, én meg meg tudtam őt jól vizsgálni, hiszen nagyjából négy éve, hogy nem láttam őt. A hangja ugyanaz, és ugyanolyan kedvesen magyaráz, mint annak idején nálunk tette. Viszont az arca, kissé megváltozott. Nem tudnám elmondani, hogy miben, de másabb lett, erre meg is mernék esküdni. Amint vége lett a misének, Katáékkal együtt vonultam ki. Közösen átmentünk a parkba pogácsázni, meg beszélgetni, sőt zene is szólt, így akinek kedve volt, az táncolhatott is. Jól éreztem magam, aztán megláttam, hogy ő is jön át.

-Kata, azt hiszem, én most inkább haza mennék.

-Mi? Mégis miért? Nem érzed jól magad? -kérdezte aggódva.

-Semmi bajom, nyugi, csak pisilnem kéne -találtam ki valami hülye indokot, de elhitte.

-Jaj, gyere szólunk a mamának, ő biztos tudja, hogy hova tudsz elmenni wcre -válaszolt megnyugodva és feléjük kezdett húzni -Mama. Tudod hol van a közelben wc? Beának pisilnie kell -magyarázott gyorsan. Köszönöm kedves Kata, ez aztán diszkrét volt, jó hogy nem hallotta mindenki itt a parkban. Eskü nagyon égtem, legszívesebben eltűntem volna a földről azonnal.

-Gyere aranyom, a plébánián van. Biztos megengedi az atya, hogy használd -már majdnem megszólaltam, hogy mégsem kell, mikor hirtelen felbukkant Dénes előttünk.

-Persze, hogy használhatod a mosdót -nézett rám, én meg azonnal elfordítottam a fejem. Nem akartam, hogy felismerjen, jobb ez így nekem, ahogy van -Kövess, megmutatom, hogy merre van.

Nem válaszoltam neki, csak némán bólintottam, majd elindultam mögötte. Szerencsére csak félpercenként nézett hátra, hogy megy e utána a néma lány. Próbált velem beszélgetést kezdeményezni, de én határozottan egy hangot sem adtam ki.

-Itt is volnánk. Itt egy hosszú folyosó van jobbra, ami bevisz egy kisebb terembe. A terem után azonnal ott van a mosdó. Menj csak, itt megvárlak.

Köszönés helyett ismét csak bólintottam, és mentem arra amerre mondta. Néhány lépés után fellélegeztem és megnyugodtam. Nem ismert fel, hála az égnek. Kíváncsian sétáltam végig a folyosón. Úgy éreztem magam, mint aki a kiszemeltje házát fedezi fel titokban, de persze én nem titokban voltam ott. Igazából semmi érdekeset nem láttam. Fehér falak voltak, amik üresen álltak, kivéve a terembe. Ott volt néhány kép, azt hiszem Szűz Máriáról. Hamar megtaláltam a mosdót, ami igazából jól is jött, mert útközbe tényleg már pisilnem kellett. Visszafele mosolyogva sétáltam, és hirtelen ő velem szembe tűnt fel. Egymás szemébe néztünk és mintha néhány pillanatra lelassult volna az idő. A szívem melegséggel töltődött meg és éreztem, hogy még mindig szeretem őt. Hiába múlt el annyi év, bennem semmi nem változott, még mindig rá vágyom.

-Mi ismerjük egymást ugye? -kérdezte tőlem csillogó tekintettel.

-Elvileg -nevettem el magam keserűen. -Már lebuktam, tudom, így semmi értelme továbbra is némát játszanom.

-Bea? -nézett rám hitetlenkedve.

-Igen, én vagyok az, kedves Dénes atya -ejtettem ki a nevét gúnyosan. A találkozástól, és hogy felismert, kissé összezavarodtam, de azért nem felejtettem el, hogy hogyan tűnt el minden szó nélkül.

-Hogy kerülsz te ide?

-Hogy én? -röhögök fel hitetlenkedve -Talán inkább te. Tudtommal Debrecenbe menekültél előlem. Esetleg ott is megszerettél valakit és onnan is eljöttél, mert féltél a saját érzéseidtől?

Megint messzire mentem, mint akkor szilveszterkor. Az idegeimet nagyon felhúzta, így inkább csak elmentem mellette és elindultam a buszmegálló irányába. Még hallottam, hogy morog valamit, majd az ellenkező irányba megy, vissza a parkba. Barátnőmnek írtam egy SMS-t , hogy szarul vagyok, ezért inkább haza megyek, aztán hirtelen sírni kezdtem. Egész egyszerűen az érzelmek és az emlékek megrohamoztak. Mégsem szálltam buszra, hanem gyalog mentem haza...

Sziasztok!
Köszönöm, hogy olvassátok a sztorijaimat. Ahogy 2021-ben, úgy 2022-ben is itt leszek és amikor van időm írok. Remélem tetszik a sztori, ha bármi észrevételetek, vagy tanácsotok van a történethez, nyugodtan írjátok meg ❤
Mindenkinek boldog új évet kívánok!