Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 7. rész

Amint meggyógyultam, vasárnap elmentem a misére. Beültem a negyedik sorba és onnan figyeltem őt. Amiket mondott, és ahogy mondta, megint elvarázsolt. Csak ültem és hallgattam. Amikor rám nézett, valami furcsa izgatottságott éreztem, és muszáj volt nyelnem egyet. Aztán véget ért a mise, és én is hátramentem a sekrestyébe. Azonnal észrevett, de mivel mással foglalkozott, én vártam. Lassan fogyni kezdtek az emberek, míg végül kettesben maradtunk.

-Fontos lehet, ha ennyit vártál rám -mosolyodott el egy picig, aztán újra komollyá változott -Miben segíthetek?

Legszívesebben azt mondtam volna, hogy abban, hogy megkaphassalak, de ez nem lett volna szép dolog...

-Ha lehetne szeretnék valamikor négy szem közt beszélgetni -jelentettem ki határozottan és türelmetlenül vártam a válaszát. Attól tartottam, hogy azt feleli, hogy ,,Most is négy szem közt vagyunk" ,de szerencsére nem ez történt.

-Holnap délután négytől a plébánián leszek, és ráérek, ha neked is jó.

-Igen, köszönöm. Dicsértessék -fordultam meg és kiléptem a helyiségből. Még mielőtt válaszolhatott elmentem. Így is vágyat éreztem már iránta, de erről le kellett mondanom. Futottam egy kicsit, majd a buszmegállónál megálltam. Még tíz percem volt a buszig, így a telefonomat nyomogattam a Szerencsekerék nevű játékot. Kipörgettem néhány betüt, majd a következő pörgetésnél Csődöt forgattam. Pedig már 5400 pontom volt... Halkan káromkodtam egyet, majd az alkalmazást bezárva tettem vissza a mobilom a zsebem mélyére. Ezután már alig kellett várnom, és a buszra végre felszállhattam. Kata otthon főtt ebéddel várt. Készített valami zacskós levest, meg krumpli pürét fasírozottal és sajttal. Isteni volt az ebéd, és közbe elmeséltem neki, hogy milyen volt a mise...

Az egy nap gyorsan eltelt, és már úton voltam a plébánia felé. Magamban próbáltam összeszedni, hogy miket fogok mondani, de valahogy ez az egész kísérlet, sikertelennek bizonyult. A nagy kapun beléptem, majd lassan beljebb sétáltam. Az ajtót -ami múltkor tárva -nyitva volt- most csukott állapodba találtam. A falon volt egy csengő, így megnyomtam. Fél percbe sem telt és máris ott volt ő előttem.

-Szervusz, gyere csak be -tárta ki előttem az ajtót, majd udvariasan előre engedett. Én csak motyogtam valamit, egyenlőre csak próbáltam összeszedni magam. Végig mentünk a folyosón, mígnem a kis irodájába értünk. Leültünk egymással szemben, majd bíztatón nézett rám. -Mond csak nyugodtan.

-Hát -szólaltam meg halkan -Bocsánatot akarok kérni a múltheti viselkedésemért. Nem volt jogom azokat a dolgokat a képébe vágni. Sajnálom.

Megálltam és nem beszéltem tovább. Nem jött ki a torkomon hang, csak vártam. Vártam arra, hogy valamit reagáljon a mondandómra.

-Ezért akartál ma találkozni, hogy ezt elmond nekem? -kérdezett döbbenten -Amúgy szerintem mindkettőnk viselkedésében volt némi kivetni való. Szerintem az volna a legjobb, ha elfelejtenénk a történéseket.

-Mindent? -hangom rekedt volt, és szomorkásan csengett.

-Mindent, ami azóta történt, hogy azon a bizonyos estén gyóntál nekem.

-Rendben -bólintottam, de legbelül sírva ellenkeztem. Nem akartam őt elfelejteni, sőt meg akartam őt kaparintani. Szerettem mindennél jobban, talán azért is egyeztem bele abba amit mondott. Aztán bátortalanul felnéztem egyenesen a szemében. Próbáltam belőle valamit is kiolvasni, de nem ment. -Akkor maradunk barátok? Mint ahogy otthon, ahol néha énekeltem a miséken?

-Igen -válaszolt megnyugodva -Ha eljössz itt is majd a misékre, megpróbálom elintézni, hogy Húsvétkor énekelhess.

Nem szóltam, csak ismét bólintottam. Csoda, hogy nem változtam át egy bólogatós kutyává. Arra gondoltam már, hogy megyek, így felálltam és elköszöntem.

-Köszönök mindent, akkor én indulok is. Dicsértessék...

-Várj -kapott hirtelen a kezem után, és közelebb húzott magához. Szemei engem fürkésztek, én pedig a szemétől, lepillantottam a szájára. Olyan jó volt őt érezni, amikor csókolt, de ez sajnos nem történt meg újból. Még nem történhetett meg. -Arra gondoltam, ha ráérsz, szerdánként találkozhatnánk, és beszélgethetnénk a bibliáról. Úgy hiszem az utóbbi időben eltávolódtál az Úrtúl, de én segítenék visszatérned hozzá.

-Rendben -értettem egyet. Hetente így akkor kétszer látom őt. Legalább ez egy kis vigasz, ebbe a szomorú élethelyzetembe. Újfent elköszöntem, majd szépen lassan sétálva elindultan haza. Otthon Kata már videóhívásban volt a csajokkal, és mind tűkön ülve vártak az izgalmas híreket. Sok jóval nem tudtam szolgálni nekik, de mind egyet értettek a döntésünkkel. Csak ők úgy fogalmaztak, hogy indítsuk az egész ,,kapcsolatunkat" tiszta lappal.