Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 1. rész

Elköltöztem otthonról Veszprémbe és egyetemre járok. Jobban mondva ez már az utolsó évem. Egy albérletet vettem ki, egy barátnőmmel Katával. Kata egy évvel alattam jár, de nagyon jófej és hamar összebarátkoztunk. Szandra, Kami és Ági nem jött velem az ország végére, de ők is tovább tanultak. Még mindig beszélgetünk neten, szoktunk videóhívásozni is, de úgy érzem a nagy távolság miatt, eltávolodtunk lélekben is egymástól. Legutóbb a téli szünetben láttam őket, ami már lassan három hónapja lesz. De szerencsére itt a tavaszi szünet, már csak hetek kérdése.
-Jó reggelt. Hát te mit csinálsz? -böki meg a vállam a lakótársam.
-Szép jó reggelt -fordulok felé mosolyogva. -Per pillanat kakaót készítek. Kérsz te is egy bögrével?
-Az nagyon jó lenne, köszi. Nem is meséltem, de a nagyszüleim holnap után ünneplik a 60. házassági évfordulójukat.
-Ne már! Ez komoly? -nézek rá hitetlenkedve, ő meg lelkesen bólint -Hűha nagy gratula nekik.
-Kösz, de nem akarod nekik te megmondani? Lesz egy szentmise a tiszteletükre és utána a templom melletti kis parkban egy kis sütizős, pogácsázós délután.
Hogy misére menjek? Elég rég nem voltam már. Valahogy kiábrándultam. Persze Istenben ugyanúgy hiszek, és imádkozom is néha, de mióta el lettem szakítva Dénestől, meg vagyok sértődve úgy az univerzumra.
-Na mit szólsz? Ugye eljössz velem? Akikkel együtt járok órákra, azok nem akarnak jönni. Pedig olyan szép szerintem ez a hagyomány.
-Ha neked ilyen sokat jelent, akkor elmegyek. De mindenképp segítened kell, hogy milyen ruhát húzzak fel.
Hamar letudtuk a témát, és készültünk a héten az utolsó napunkra. Nekem leginkább gyakorlati óráim voltak, míg Katának nehéz, hosszú előadásokat kellett végig hallgatnia. Délután 2-kor már végeztem, így beugrottam a közeli kisboltba bevásárolni. Ma én voltam a soros, aki összeüt valami főtt ételt vacsira. A főzés nem tartozik az erősségeim közé, de egy kis spagettit bármikor el tudok készíteni, ha van hozzá alappor is. Míg haza fele tartottam, beugrottam a pékségbe és vettem néhány kakaós csigát, meg burgonyás pogácsát. Az utóbbit annyira szeretem, hogy a fizetés utáni ötödik percben már látni sem lehetett. Ahogy beléptem az ajtón, boldogság járt át. Jó végre ,,egyedül" élni, s önálló lenni. Nem kell azon aggódnom, hogy anya meg apa mit enged meg, vagy mikor jönnek egy őrült kirándulásos ötlettel. Lepakoltam mindent a konyhába és cipőbe bújtam.
-Na akkor hajrá! -biztattam magam, s elkezdtem főzni.
A recept alapján fél kg darált húst kell megpirítanom néhány evőkanál olajon. Nem szeretem az olajos ételeket, így nem teszek bele soha plusz olajat. Bőven elég ami kifő a húsból. Közben lábosba engedtem meleg vizet és azt is feltettem a gázra. A sós ételeket sem szeretem, de a tészta vizébe tettem egy kis adag sót. Hamar megfőztem a tésztát, összekevertem a darált hússal, meg a szósszal és késznek is nyilvánítottam magam. Nemsokára megérkezett Kata.

-Hmm -szagolt bele a levegőbe -Isteni illatok terjengnek itt. Mindig azt mondod, hogy nem tudsz főzni, aztán a kajád után még az edényt is kinyalom.

-Kösz, ez aranyos volt -fogadtam nevetve -Hogy telt a napod?

-Na, ezt nem fogod elhinni. Ugyanolyan unalmas volt, mint a többi -forgatta a szemét, és kibújt a cipőjéből -Kedves pincérhölgy, tálalná az ételemet? Az egyetemen egész nap csak néhány szendvicsen, meg vízen éltem.

-Hogyne, kisasszony -mosolyogtam rá, majd megterítettem az asztalt és leültem mellé, hogy együtt együnk. Miközben vacsoráztunk, megbeszéltünk minden fontos dolgot a másnapról. Mesélt a nagyszüleiről, hogy hogyan találkoztak és hogy mennyi problémát kellett megoldaniuk. Esküszöm olyan volt, mintha valami ócska romantikus könyvből olvasta volna fel.