Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 17. rész

Mentem az utcán és a fülhallgatómból zene szólt. Fogalmam sincs, hogy mi arra nem tudtam figyelni, csak a gondolataimra. Ideges voltam és századjára is lejátszottam a fejembe a lehetséges kérdéseket és válaszokat. Fel akartam készülni mindenre, nehogy váratlan témáról fagasson. Mindenre készültem egy jó kifogással még arra is, hogy miért írtam neki olyan SMS-t. Viszont mikor az utcán kiszállt a kocsiból és egyszerre néztünk egymásra mintha minden gondolat eltávozott volna a fejemből.

-Szia Bea -köszönt mosolyogva -A kulcscsomódért jöttél?

-Igen -feleltem, de direkt bunkóm bántam vele. Elfordítottam a fejem és néztem a hatalmas parkot, míg ő nekem beszélt.

-Gondoltam, hogy visszajössz érte. Amint tegnap elmentetek, betoltam a székeket és ott megtaláltam a földön. Gyere be, mindjárt odaadom.

-Jól van -bólintottam és követtem őt az épületbe. A folyosón megálltam és vártam, hogy gyors megforduljon és végre elmehessek onnan. Végig azon járt az agyam, hogy nem akarok vele meg a kis haverjával újra egy órát üldögélni. Bár Dénest akarom látni, a kis játékába nem kívánok részt venni.

-Tessék, itt is van -jelent meg mellettem és végre odaadta -Beszélhetnénk valamiről? -kérdezte, s így késztetett a maradásra. Nem tudtam gyorsan lelépni. Mivel nem tudtam mit tenni, így csak bólintottam. -Megvan neked a számom? -faggatott, mire ismét bólintottam. -Akkor csak te lehettél, aki éjjel ezt írta -szedte elő a telefonját és megmutatta az üzenetet. Erre nem számítottam, hogy ennyire kérdőre von, sőt a teteimmel is szembe állít. Elkezdett megint magyarázni arról, hogy ez bűn, ilyet nem tehetek stb, mire mérgesen felkiáltottam.

-Jaj azt ne hidd, hogy körülötted forog a világ! Igen neked írtam az üzenetet, de ez nem jelent semmit. Tegnap buliztunk egy játékba vesztettem és az volt a ,,jutalmam" -rajzoltam macskakörmöt a levegőbe -hogy a többiek által kiválasztott embernek azt kellett írnom, hogy szeretlek. Különben is, semmi közöd a magánéletemhez, nem tudom, hogy minek kell folyamatosan beleugatnod. Például azt a fiúcskát sem kell a nyakamra küldened, boldogan megvagyok nélküle.

-Te mégis miről beszélsz? -ráncolta a homlokát.

-Arról, amit tegnap beszéltetek. Véletlen meghallottam, hogy rólam dumáltok, hogy a pasit nekem szánod, de nekem nem kell!

-Hé! Nem kéne kihallgatnod mások magán beszédét -szólt rám mérgesen, de nem törődtem vele.

-Mondtam, hogy véletlen volt! -kiáltottam, majd egy nagyobb levegőt vettem és csak aztán folytattam -A legjobb az lesz, ha most néhány hétig nem jövök. Muszáj a vizsgáimra készülnöm, és nem akarok bele rondítani a tanításukba sem. Nyugodtan készítse fel a fiút a bérmálkozásra, majd valamikor még beszélünk.

Befejeztem a mondandóm. Néhány másodpercig vártam, hátha mond valamit, de mivel nem tette meg, elindultam. Alig tettem néhány lépést, mire ő hirtelen megérintette a kezem és megszólalt.

-Bea. Sok sikert a vizsgáidhoz -mondta a szemembe nézve, majd lassan visszahúzta a kezét.

-Köszönöm -bólintottam és újra kifele vettem az irányt. Egészen addig vissza sem néztem, míg el nem értem a parkot. Ott leültem egy padra és a plébánia felé pillantottam. Minden csendes volt és mozdulatlan. Néhány galamb szállt le tőlem nem messze és a földre kiborult chipset ették. Némán néztem ki a fejemből és élveztem a nyugodt pillanatokat. Délután négy körül értem haza, majd neki álltam a vacsora főzésének.