Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

Bonus 1.

Niall szemszöge

Utálom az életem! Elegem van! Végeztem a turnémmal, akkor hagyjanak már azt csinálni, amit akarok! Miért vették el a gyógyszerem? Hiszen ameddig használtam nem éreztem fájdalmat, ami összeroppant belülről.

1 évvel korábban

Hónapok óta csak iszom a whiskey - jeim. Egész jó kedvem lett tőle.
- MENJ A FASZBA HAILEE! - röhögtem fel, mintha olyan vicces lenne. Kínomban már a kiürült üvegeket dobáltam a falhoz, amin jót derültem. Pedig ez nem volt normális.
- Mi lelt téged Niall? Ne igyál többet, kérlek. - jött be a szobám ajtaján Harry.
- Húzz ki. Már van társaságom. - mutattam az üvegekre szórakozottan.
- Niall ez nem te vagy. Tudom, hogy fáj és ezt nagyon sajnálom..
- NEM IS SEJTED, HOGY FÁJ NEKEM. HÜLYE FASZ! UTÁLLAK! BÁRCSAK SOHA NEM LETTEM VOLNA A ONE DIRECTION TAGJA. AKKOR NEM KÉNE A BÜDÖS POFÁDAT BÁMULNOM! - üvöltöttem vele, majd pofon vágtam. Nem akarom, hogy sajnáljanak.
- Csak segíteni szeretnénk neked a srácokkal. - mondta elhalló hangon, én pedig lehúztam egy újabb pohárkát a szeszes italomból.
- De nincs rá szükségem. - kezdtem el hirtelen sírni.
- De kell. Ezeket most elveszem tőled. Nem hagyhatom, hogy alkoholistává váljon a legjobb barátom. Vagyis te. - nyúlt az italomhoz, én meg tovább sírtam és üvöltöztem. Szükségem van az alkoholra. Segít elfelejteni a nőt, akit szeretek még mindig. És a bűntudatomat legyőzni azért, mert nem hallgattam meg őt.

Throwback vége

Most itt lógatom a lábamat az ágyon és úgy érzem magam, mint egy börtöntöltelék. Nem mehetek vásárolni, nehogy alkoholt vegyek. Állandóan valamelyik fiú, az anyám vagy Greg vásárol nekem kaját. Volt egy időszak, hogy egyáltalán nem zuhanyoztam. De rájöttem, hogy addig sem kell mások pofáját bámulnom. A rajongóim sem tudják feldobni a kedvem. Be vagyok zárva, akár csak egy rab. Nem mehetek egyedül sehova. Még jóhogy nem kísérnek ki a WC-re is. Nem akarják esetleg helyettem fogni a farkam mikor pisilek vagy kitörölni a seggem szarás után!?
- Niall gyere enni! - szólt be anyukám mosolyogva. Utálom azt nézni, hogy mindenki más boldog én pedig egy nyomorék.
- Nem vagyok éhes. - fordultam a másik oldalamra.
- Fiam! Fejezd be ezt az egy éve tartó önmarcangolást. Lesz majd egy új bará...- én pedig itt szakítottam félbe.
- Menj innen! Nekem soha nem lesz új barátnőm. Én csak őt szeretem. Ő volt nekem az igazi. - dobtam felé az egyik párnámat. Bárcsak itt lenne ő is felem..Úgy érzem nem kapok itt levegőt..
- Gyere vagy én foglak leráncigálni. - indult meg felém anyám, majd a pólómnál fogva húzott a konyhába, ahol a fiúk is jelen voltak..
- Szia, Niall. - köszöntek egyszerre a fiúk hatalmas mosollyal az arcukon. Bárcsak én is boldog lehetnék...
- Hogy vagy? - nézett mélyen a szemeimbe Louis.
- Szerinted!? Nagyon jól. - forgattam meg a szemeimet, majd az asztalra csaptam. - Fejezzétek be a jópofizást!!
- Mi csak segíteni szetetnénk. - motyogta Liam.
- Mondtam már, hogy nem kell segítség. 
- De kell. Épp ezért viszünk holnap pszichiátriára. Szakemberekre bízunk téged, mert mi már nem tudunk mit tegyünk. - tárta szét tehetetlenül Harry.
- Most agytúrkászhoz küldtök!? Azt merjétek csak! Pont idegeneknek fogok megnyílni!? Egyedül csak én tudok segíteni magamon. - álltam fel hirtelen az asztaltól, pedig csak két falatot ettem.
- Ők nem agytúrkászok Niall. Értenek az olyan esetekhez, amilyen te vagy. - közölte velem anyám.
- VAGY CSAK UTÁLTOK ENGEM ÉS ELKÜLDTÖK, MERT MÁR MEGUTÁLTATOK! KOMOLYAN KOTTYOSNAK HISZTEK!?  - ordítottam, majd egy hatalmasat vertem a falba. Vérezni kezdett a kezem, de rohadtul nem érdekelt. Milyen barátok ők? Milyen családom van? De igazuk van. Jobb, ha nem látnak többé...
Mindezekután felrohantam a szobámba, hangosan bevágtam az ajtómat, majd zokogva borultam az ágyamba, amint eszembe jutott a két gyönyörű mogyoróbarna írisz. Aztán valahogy elaludtam...

++++

Éjjel 1- kor felébredtem. Rájöttem, hogy hogy lenne mindenkinek jó, ha nem léteznék és hogyan semmisülhetne meg a bennem lakozó fájdalom. Hirtelen ötlettől vezérelve felöltöztem egy poló rövidnadrág kombóba pedig tudtam, hogy kint dermesztő hideg van. De ez felgyorsítja majd a folyamatot...
Az ablakomon keresztül másztam ki, nehogy valaki rajta kapjon, hogy eltűntem. Végre nem vagyoj beskatulyázva. A csontomig hatolt a hideg, de nem bántam.
A közeli híd tetejére álltam. Szorosan lehunytam a szemeimet és levetítettem kellemes emlékeimet...

Emlék 1.

Rettenetesen izgultam a backstage mögött, hiszen rengetegen vesznek engem kamerára. És még mindig nehéz felfognom azt, hogy szerepelni fogok a tévében. Remélem nem azért, mert hamis vagyok..
Aztán megtörtént a csoda. Szimpatikus lettem a zsűri számára és azt gondolták, hogy jó hangom van, így tovább jutottam...Bár nem sokon múlott, hogy 2 igennel, 2 nemmel térjek haza Mullingarba.

Sajnos a mentorház előtt kiestem...volna, ha Simon Cowell nem rak össze másik 4 fiúval, Harryvel, Liammel, Lou-val és..és hát Zaynnel. Louis még meg is jegyezte, hogy mindegyikünknek olyan cipőt kéne viselnünk, mint amilyen nekem van.
A bandánk Harry ötlete alapján One Direction lett. Pedig szerintem a Niall and the potatoes jobban hangzik..
Végül harmadikok lettünk, amit én fogadtam a legrosszabbul..
Aztán sorba jöttek az újnál újabb zenéink, koncertjeink, hülyüléseink, meg perdze mikor együtt jöttünk rá, hogy Simon Cowell egy nagy faszkalap. Azt mondta nekem, hogy olyan az énekhangom, mint egy disznóé, amikor röfög. Csakis azért tett a bandába, mert Katy Perry cukinak talált. Aztán Zayn kilépett, mi meg a Made in the A.M után bejelentettük, hogy a One Direction "18 hónapos" szünetre megy. Jó hosszú 18 hónap azt meg kell hagyjam...

Emlék 2.

Éppen szabadnapos vagyok és szerencsére Hailee is.. Az ilyen alkalmak nagyon ritkák, így persze, hogy kihasználtam, hogy elvigy egy olyan helyre ahol újra kisgyerekeknek érezhetjük magunkat.
Ez a hely pedig mi lenne más, mint a párizsi Disnyeland.
- Niall! Csináljunk Mikivel szelfit. - nézett rám a barnahajú lány teke csillogásal a szemeiben. Mellette meg ott állt Miki egér.
- Jó, de legalább tükörszelfi legyen. - húztam vigyorba az ajkaim.
- Mi más lenne? - nevetett fel, én meg a tükör elé álltam átkarolva a derekát, miközben Miki egér pedig a fejünk közé dugta a sajátját. Többnél több gázos képet csináltunk. Az egyiken bandzsítok, volt hogy ő meg tágra nyílt szemekkel nézett a kamerába, mert valahogy jó helyre tévedett a kezem. A kerek popsijára.
A legvége egy szenvedélyes éjszaka lett, ahol elmélyítettük a szerelmünket...

Emlékezés vége

A könnyek sűrűn folytak le az arcomon. Egy kutya lélek sem járt arra felé, ahol voltam. Senki nem tud megakadályozni. Még egyszer körbe nézetem a fényektől ragyogó városon. Pár másodperc és a világnak könnyebb lesz, nekem is. A rajongóknak is jobb lesz. Nem kell többé abban reménykedniük abban, hogy visszatérek.
Felejtsetek el Niallers-ök! Örökre! Mintha soha nem is lettem volna.

Még egy utolsó üzenetet nyögtem ki magamból, amit Hailee-nek szántam. Pedig tudtam, hogy nem fog eljutni hozzá, de mégis megtettem:

- Szeretlek, Hailee. Légy boldog. - mondtam, majd a mélybe vetettem magam. Úgy zuhantam akár egy szélvész. Már az engem körülvevő hideg levegő, mardosta a bőröm, de amint a jéghideg vízbe érkeztem szabályosan úgy éreztem, mintha milliónyi kés szúrkálna. És jó érzés volt. Éreztem, ahogy a lélek kezd kiszállni belőlem, de nem bántam. Végre felszabadulok. Aztán szép lassan lecsukódtak a szemeim és átadtam magam az örök sötétségének.
Véget ért szenvedésem..