Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 16. FEJEZET *

Hailee szemszöge

- Te vagy az a lány, akiről beszéltem. - mondta. Én meg elképedve néztem rá. Csak néztem. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik. Én voltam az a lány?? Másodpercekig csak néztem. Nem jön ki a torkomon egy szó sem. Pedig el akarom mondani, hogy én is szeretem.
- Nem is mondasz semmit? Ez rosszabb bárminél. - mondta a földet bámulva.
- Csak nem hiszem el.- suttogtam, de pechemre meghallotta.
- Most akkor mi van velünk?- kérdezte.
- Nem tudom.
- Te szeretsz engem? Őszintén.
Most vagy soha, ha már ő is elmondta, akkor én is elmondom.
- Igen.- mondtam, de már levegőt sem tudtam venni, mert megcsókolt.  Én meg olyan boldog voltam abban a pillanatban, mint még soha. Talán életem egyik legszebb napjának tudható a mai.
Mikor elváltunk hallottam, hogy valami mozog a hátam mögötti bokornál. Kicsit megijedtem, így akaratlanul is Niallhez bújtam.
Nagyon meglepetésemre a bokor mögül Tay és Harry bújt elő. Hogy nem vettem észre őket??! Leskelődtek utánunk!! Nem ér!

- Sziasztok, tubicáim! - köszönt Tay nagy vigyorral az arcán.
- Sziasztok! - köszönt Harry is.
- Ezt miért kellett? Hogy jutott az eszetekbe? - kérdeztem kivirult fejjel.
- Azért kellett, mert nem bírtuk tovább, hogy az egyet előre kettőt hátra játékot játszátok. - mondta Harry.
- Amúgy az ötlet az Seltől van. - mondta Tay.
Szóval még Sel is??
- Megoldottam volna egyedül is. - nézett Tay-re.
- Aha, lehet. Talán 5 év múlva. - mondta Harry.
- Amúgy nagyon cuki voltál, mikor odabújtál Niallhez, mikor a bokor mögül próbáltunk felállni- mondta Tay.
- Elmennétek?- kérdezte Niall Tay-éktől.
- Persze, turbékoljatok tovább, csak gyerek ne legyen. - figyelmeztetett nevetését visszafogva Styles.
- Nem lesz nyugi! - biztosította Niall röhögve.

Tay-ék el is tűntek.
-  Hát ezt nem hiszem el! - nevettem el magam.
- Én se. Idióták!- mondta mosolyogva Niall.
- Mondjuk, akkor még mindig ott tartanák, ahol eddig. - kezdtem- Szóval lehet utólag köszönetet kell mondjak a csajoknak.
- Nekem is Harry-nek.- mondta.
-  Szerinted meddig tartott volna, mire eljutunk idáig?
- Nem tudom. Talán pár hónap.
Felcsippant mindkettőnk telefonja.

Tay💜 képet küldött.

Le is fényképeztek, mikor csókolóztunk. Csak néztem a képet és mosolyogtam. Beállítottam háttérképnek.

- Neked is képet küldtek?- kérdeztem.
- Aha ,Hazz elküldte. Beállítottam hattérképnek.
- Én is. - mondtam mosolyogva.

-  Lennél a barátnőm? - bökte ki egy idő után. Én csak néztem a csodálatos kék szemeit. Már nagyon sötét volt. Válasz helyett, pedig megcsókoltam.
- Ez igent jelent.- tettem hozzá.
- Olyan boldog vagyok!- mondta.
- Én is.- mondtam kivirult fejjel. Életemben nem voltam ilyen boldog.
- Nem megyünk ?Mert már mindjárt 11. - kérdezte Niall.
- De, mehetünk. Te merre parkoltál?- kérdeztem.
- A közelben lévő parknál. Te?
- Én, nem messze innen.
- Elkísérlek.- mondta Niall.

Mikor odaértünk kézen fogva, ahová a kocsimmal eredetileg leparkoltam nem volt ott.

- Hol az autóm?- akadtam ki. Azt még tavaly kaptam a szüleimtől. Nagyon szerettem.
- Nyugodj meg kérlek. Nem lehet, hogy rosszul emlékszel?- kérdezte.
- Nem.- kezdtem- Mindig ide szoktam parkolni.
Mikor ez a mondatom elhangzott csippant a telefonom.

Tay💜
A kocsidat elvittem. Tudod azzal a pótkulccsal, amit még régebben odaadtál.

Tényleg!! Gondolhattam volna. Alaposan elterveztek mindent.

- Meg van a kocsim.- mondtam bosszankodva.
- Hol van?
- Az a hülye Tay elvitte. Még régebben adtam neki egy pótkulcsot.
- Miért adtál neki pótkulcsot?- kérdezte Niall érdeklődve.
- Ne röhögj ki, kérlek!- kértem őt.
- Soha.- mondta, de nem túl bítatóan.
- 3 éve kaptam a szüleimtől az első kocsimat. Egyszer mindenkit én fuvaroztam. A bátyám szülinapi partit tartott a házában. Én nagyon rosszul éreztem magam a sok részeg közt. De annyira rosszul, hogy el is felejtettem, hogy autóval jöttem. Mire észbe kaptam, arra már valaki feltörte a kocsim és ott ment el mellettem vele. Azóta adtam Tay-nek és Selnek is egy pótkulcsot.

- Te komoly elfelejtetted, hogy kocsid van? Ezt nem hiszem el. Megnéztem volna a fejed abban a pillanatban. - mondta.
- Inkább ne akard! Elkezdtem bömbölve a kocsim után futni.

Elmentünk Niall autójához.
- Én sohasem felejteném el, hogy autóval jöttem.- mondta.
- Tudom.

Fülig érő vigyorral ültem be az autójába. Az egész út alatt csak nevettünk. Annyira jó vele beszélgetni. Tényleg meghallgat engem, nem úgy mint az exem Tom Holland. Csak a sajátját mondogatta. Sose kérdezte meg én mit gondolok egyes dolgokról.
Szóval azt az időszakot úgy fogom fel ma már, mintha nem is lett volna. Annyira élveztem az utat, hogy észre se vettem, hogy már a házamnál vagyunk.

- Hát akkor.. Szia! - köszöntem el tőle, de mikor épp kiszálltam volna az autóból visszarántott egy csókra.

- Szeretlek!- bukott ki belőlem.
Ennek hatására elmosolyodott
- Szeretlek! - mondta.

Én pedig boldogan sétáltam be a házamba ruhástól bele feküdve az ágyba, idiótán mosolyogva. Csak egy szó járt a fejemben az ő hangjával:

Szeretlek.

Sziasztok!
Remélem tetszik nektek eddig a történet. Nyugodtan írjatok bármit a könyvről. Várom a visszajelzéseket! ❤
Köszönöm a majdnem 200 megtekintést! Sokat jelent nekem.