Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 20.FEJEZET *

Hailee szemszöge

Láttam, hogy a lányok az ablakból leskelődtek. A kis kíváncsiak. Én se szoktam utánuk koslatni. De ezt majd meg beszélem velük.

- Baj van? Olyan furcsán nézel.- kérdezte Niall, amikor már a kajáldában voltunk.
- Nincs semmi. Csak elbambultam. - néztem rá. Hogy aggódik már értem! Ezt becsülöm.
- De mondd el nyugodtan, ha van valami.
- Nincs semmi baj. Nyugi!- mosolyogtam rá.
- Emlékszel a szilveszterre?- kérdezte.
Nem értem, miért kell felhoznia. Olyan ciki voltam. Annyira szégyellem.
- Nem sokra. Csak annyira, mikor megérkeztünk, aztán mindenki eltűnt és Liam-mel meg Louis-szal beszélgettem.
- Akkor arra emlékszel, mikor megkérdezték, hogy te vagy az a lány, akiről beszéltem nekik?
- Igen, de...- kezdtem neki, de közbe szólt.
- Tényleg rólad meséltem állandóan nekik. Sel-t is emlegettem, de nem sokszor. Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem érzek semmit. De nem ment. Elsőnek akinek elmondtam az Lou volt. Még azon a szilveszteren.- magyarázott nekem. Én meg hirtelen alig kaptam levegőt. Már akkor is jelentettem neki valamit? Ezt nem hiszem el.
- Az üvegezésnél, miért léptél vissza  a feladattól? - kérdeztem.
- Mert azt olvastam le az arcodról, hogy nagyon nem akarod. Meg amúgy sem vagyok olyan, aki parancsra cselekedik. Legszívesebben megtettem volna, de nem tartottam helyesnek.
- Értem. Nem lett volna ellenemre, csak azt hittem amiatt a lány miatt volt. Ami kiderült, hogy én vagyok. - vigyorogtam rá.
- Mi lenne, ha rendeznék egy baráti ősszejövetelt? Csak így a mi kis csapatunk.
- Jó ötlet. Úgysem mostanában beszéltem a fiúkkal. Mikorra tervezed? - kérdeztem.
- Talán holnapra. Ha mindenki ráér.
- Shawn-nal mióta vagytok ilyen jóba? - kérdezte Niall. Furcsa volt a hang tónusa. Csak nem féltékeny Shawn-ra? Nincs oka rá. Shawn és én csak barátok vagyunk. Shawn-nak ott van Camila, akit nagyon szeret. Nekem pedig ő.
- Amióta megcsináltuk a Stitches akusztikját. Bár az ismerkedésünk nem ment zökkenő mentesen. Mondjuk veled se. - mosolyogtam.
- Mi lenne, ha mennénk? Mindjárt esni fog az eső- nézett fel az égre.
- Menjünk.

Mire a házamhoz értünk, már szakadt az eső. Hurrá.

- Hát, akkor szia.- köszönt el és megcsókolt.
- Szia.- motyogtam.

Bementem a házba és azon nyomban egy jó meleg fürdőt vettem. Aztán filmet néztem egy csomag chips-szel az ölemben. Vagyis néztem volna. Mert csöngettek. Ki az, aki ilyen szakadó esőben jön? Hát nem Tay-ék az biztos. Ők nem is szoktak csengetni. Mikor kinyitottam az ajtót nagyon megijedtem. Nem, nem betörő volt.
Shawn volt az. Totál összezuhanva. Mi történhetett vele? Csak nem Camila csinált valamit, mert kinyírom.

- Úristen Shawn! Gyere be gyorsan! Mi a baj? Nem muszáj elmondanod csak, ha szeretnéd. Nem akarom erőltetni. - hadartam.
Nem szólt semmit. Csak üveges tekintettel bámult rám.
- Shawn! Megijesztesz. - néztem rá félve.
Csak percekig vártam, míg megszólal.
Köhintett egyet.

- Hai..aiz. Cami...- dadogta újra a sírás küszöbén állva.
Shawn-ról tudni kell, hogy nagyon lelkis. Főleg, ha Camila-ról van szó.
- Mit csinált??!- mondtam már a számat rágva.
- Szaa...kított velem. - itt már eltört a mécses. Zokogni kezdett. Én az ilyen embert tartom férfinak. Aki felmeri válalni az érzéseit.
- Shhh.. Nyugodj meg! Ha pont téged eldobott, akkor meg sem érdemelt téged. Shawn, te egy nagyon jó ember vagy!
- Csak te gondolod így. - mondta szomorúan. Annyira utálom így látni! Legszívesebben kitépném Cami haját.
- Nemcsak én. A többiek is. - mondtam.
- De mégis miért van az, hogy benned bízom meg a legjobban? - kérdezte.
- Erre csak te tudhatod a választ.
- Lehet nem Cami volt számomra az Igazi? - kérdezte.
- Meglehet. Vagy lehet egy megingás az ő részéről.
- Haiz.. Te annyira jó barát vagy. Köszönöm.
- Shawn.. Ne köszönj semmit. Te is ezt tennéd a helyemben.
- Hát akkor nem is zavarok tovább a gyatra problémáimmal.
- Shawn, hülye vagy. Itt maradsz! Szakad az eső. És ahogy látom gyalog jöttél.Csinálok muffin-t és kakaót. Te csak foglald el magad.Vagy segíthetsz is a sütésnél.- néztem rá.

Shawn szemszöge

Haiz.. Annyira más, mint Cami. Olyan szomorú vagyok. De ő itt van nekem. A legjobb barátom. Régen máshogy néztem rá.Azt akartam, hogy a barátnőm legyen, de ő összejött Tom-mal, mikor be akartam vallani az érzéseimet.
Ahogy sütjük az életeimet ( a muffinok), vagyis Hailee csinálja én csak nézem megcsörren a telefonja.
Felvette és felment a szobájába. Gondoltam megpróbálok én is egy adag muffin elkészíteni, ahogy Hailee-től láttam. De nem sikerült. Túl sok lett a tojás. Na, inkább nem fojtatom. Mire kidobtam az adagot. Hailee éppen jött le a szobájából, mikor a szájához kapott:

- Elégett a muffin! Shawn, miért nem figyeltél? - nézett rám.
- Hupsz. Próbáljoztam még egy adaggal, de nem sikerült. Ezalatt nem vettem észre, hogy készen vannak. Sajnálom- hajtottam le a fejem.
- Nincs gond. Csak ebből baj is lehetett volna. Közölnöm kell, hogy nem tudunk többet csinálni, mert elfogyott a tojás. - nézett rám.
- Hát, akkor beszélgessünk rólad és Niallről. Hogy történt? - mosolyogtam rá. Az ő társaságában sosem voltam szomorú. Mindig tudja, hogy éppen mire van szükségem. Cami sosem tudta. De szerettem. Vagyis még szeretem. Már nem tudom. Minden olyan zavaros. Hailee is olyan szép. Csak ne szeressek újra bele. Még csak az hiányozna. Meg ha szeretém is, akkor sem lehet, mert neki ott van Niall.
És ahogy mesélte a sztorit egész végig csillogott a szeme. Olyan átéléssel beszélt róla, mint eddig soha semmiről.
Az a rész volt a legvicesebb, mikor elmondta, hogy a bokrok mögül váratlanul előbújt Harry és Tay és minden féle hülyeséget beszéltek. Meg megnéztem volna a fejét, mikor rájött, hogy nincs ott a kocsija. Így jár, aki ad másnak pótkulcsot. Mondjuk meg van rá az ok.
Ahogy beszélt csak néztem. Kezdtek felgyülemleni az elfojtott érzelmeim. Lehet csak elrejteni akartam? Sokkal fontosabb a barátsága. Lehet csak a felejtés miatt jártam Cami-val. Rámtört a felismerés.

Miért hittem azt, hogy mégsem szeretem?!