Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 35. FEJEZET *

( 1 nappal később)

Hailee szemszöge

Ma indul Niall turnézni.  2 hónapig távol leszek tőle és csak a FaceTime marad. De az nem ugyanaz, mintha élőben itt lenne, mert nem érhetek hozzá. A tegnapi napot is végig együtt töltöttük és én megint nála aludtam.
Már nagyon korán felkeltem. Hajnali 4 órakkor. Próbáltam visszaaludni, de  egyszerűen nem ment. Niall még nagyban az igazak álmát aludta. Szóval csak néztem őt.
Egy idő után óvatosan kikeltem az ágyból. Lementem a konyhába és főztem magamnak kávét.

- Miért nem alszol? - kérdezte hirtelen Niall, én meg megugrottam az ijedtségtől. Ő meg nevetni kezdett. Nagyon vicces!
-  Niall! - kezdtem és szembefordultam vele.-  A szívbajt hozod rám! Amúgy ezt én is kérdezhetném tőled.
- Észrevettem, hogy nem vagy ott és gondoltam megkereslek.
- Én meg nem bírtam visszaaludni, így lejöttem kávét főzni. Kérsz? - kérdeztem.
- Nem kell, köszi.
- Te menj nyugodtan visszaaludni. Pihenned kell az út előtt.
- Ugye tudod, hogy magángéppel megyek? Ott is tudok pihenni. - mondta.
Ó, erre nem is gondoltam. Pedig igazán tudhattam volna. Ha nem azzal menne, akkor egy rajongó apokalipszissel szembesülne. Így is majd óvatosnak kell lenni.
- Tudhattam volna. - fogtam a fejem.
- Elsőnek azt hittem, hogy valami másik férfihez mész. - mosolygott Niall.
- Ja, persze. Most hívtam fel Liamet, hogy lőttek a randinknak. - forgattam meg én is mosolyogva a szemeim.
- Múltkor még Harry volt. Mostmár Liam? - kérdezte vigyorogva
- Igen. Tudod Harry-nek ott van Taylor, szóval maradt Liam. - válaszoltam.
- Én nem vagyok jó neked? - játszotta Niall azt, mintha szomorú lenne emiatt. Mellékesen rosszul, mert bármennyire is szeretné rejteni, de látom, hogy mindjárt vigyorogni fog.
- Te nem jó vagy nekem. Te TÖKÉLETES vagy. - mondtam és megöleltem. Niall eltűrte a szemem elől a hajamat és megcsókolt. Az a fránya levegőhiány szétválasztott minket.
- Nem vagyok tökéletes. - mondta.
- Tudom. De számomra az vagy.

( 3 órva múlva )

Végülis visszamentünk aludni. Nagy nehezen, de nekem is sikerült visszaaludnom.  Pont mikor jót aludtam, akkor szólalt meg az az átkozott ébresztő.

- Mhmm..- kezdtem.- Úgy aludnék még.
- Így jár, aki járkál éjszaka.
- De te is lejöttél.- mondtam.
- Igen, de én nem vagyok álmos. Gondolom te nem rögtön jöttél le.
- Igen. Sokáig csak néztem ki a fejemből.
- Akkor, azért vagy álmos. - vonta le a következtetést Niall. Mostanában miért vagyok ilyen hülye???

- Nem tudom.- mondta.
- Mit nem tudsz?- néztem rá összehúzott szemöldökkel.
- Hogy miért vagy mostanában ilyen hülye. Ami szerintem nem igaz. Nem vagy az.
- Ne mondd, hogy ezt hangosan mondtam ki.
- Pedig de. - mosolygott.
Nem lehet igaz!
- Menjünk reggelizni! Utána pedig induljunk! - mondtam a végét szomorúan. Már csak pár óra és elmegy. Két teljes hónapra. Bárcsak eldobhatnék minden elintézni való dolgot és vele mehetnék. De nem lehet. Szívás. E két hónap után legalább utána mehetek és a további hónapokat együtt tölthetjük.

Miután megreggeliztünk, indultunk is. Kivételesen most egy személyi sofőrrel mentünk, ahol is már Niall menedszere várt ránk. Már tényleg nagyon kevés időnk maradt együtt.
Ilyenkor az idő csak úgy pörög.
Már meg is érkeztünk. Brühü.
Rengeteg testőr biztosította azt, hogy akadálymentesen odaérjünk a magángéphez. Már csak pár pillanat és elmegy. Tudom, hogy nem örökre, de akkor is rossz.

- Hát..-kezdtem, mikor odaértünk  a géphez.
- Eljött ez is. - sóhajtott.
- Nagyon fogsz nekem hiányozni. - mondtam könnybe lábadt szemekkel. Istenem, nem akarok sírni...
- Te is nekem. - mondta, majd megcsókolt.
- Hát..Akkor majd beszélünk. - mondtam.
- 2 hónap és újra találkozunk.
- Ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra és nem hagyod, hogy cicababák csábítgassanak. - mondtam és Niall a mondatom másik felén elmosolyodott.
- Féltékenyek vagyunk?- nevetett édesen.
- Ígérd meg! Kérlek. - mondtam.
-  Angyalom, ígérem,hogy vigyázok magamra és rá sem nézek más nőre.
- Niall...- köhintett a menedzsere egyfajta jelzésként, hogy ideje lenne indulnia.
- Mostmár tényleg menned kéne. - mondtam szomorúan.
- Hát akkor...-kezdte.
- Hát akkor... Szia! - mondtam szomorúan és megöleltem.
- Szia!- mondta és kibontakozott az ölelésből. Aztán elindult a gépre. Felszállt a gépre és még szerencsére láttam, hogy a repülőgép ablakán át egy szívet mutat. Mire feleszméltem már a gép elszállt.

A Szerelmemmel együtt.

Sziasztok!
Tudom, hogy ez a rész elég tré. De ilyen is kell néha, nem? Igérem a következő rész izgalamasabb lesz. Tudom, hogy ez a rész nagyon lelombozó.

Szeretném megköszönni az eddigi 👀-ket és a ⭐-kat.
Az erő legyen veletek! ❤