Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

Bonus 2.

Hailee szemszöge

Soha nem gondoltam volna, hogy a szerelem képes ennyire maga alá temetni az embert. Hogy ekkora fájdalmat tud okozni. És a szenvedésem már 1 éve tart. Mindenki mosolyog körülöttem és próbálják belém sulykolni, hogy egy szakítás nem a világ vége. Pedig számomra az volt. Nekem ő volt a Nagy Ő. Ezt biztosra tudom.
És úgy éreztem, hogy én is neki. De sajnos elhallgattam egy olyan dolgot előle, amit nem szabadott volna. Pedig a szándékom csak az volt, hogyha rosszul alakul a Camila-ékkal való beszélgetés ne legyen baja.
Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy igen, ezt rohadtul én csesztem el.
Mindent megadnék azért, hogy újra átöleljen, beszélgessünk jelentéktelen dolgokról, mint például kinek hány pár zoknija van. Nevessünk minden olyan apróságon, ami igazából nem is vicces. A lopott csókok a backstage-ben és a hihetetlen boldogság, amit Niall nyújtott nekem. Még az apró civakodásaink is hiányoznak, ami nem ritkán egy szenvedélyes éjszakává fajultak...
Bárcsak elmondhatnám neki mennyire szeretem.

Már vagy milliónyi zsebkendőt elfogyasztottam az egy év alatt. Mindennapra jutott egy egész csomag zsepi. De azt mondják, hogy az idő mindenre gyógyír. De akkor nálam miért nem működik?

Ránéztem az órára. Este 9 óra, ami azt jelenti, hogy Zayn, Camila és Gigi mindjárt megérkezik. Pár másodperc múlva csengett a bejárati csengő jelezve, hogy megérkeztek. Úgy ahogy mindig most is gyűrött pizsamában, gubancos hajjal, vörös szemekkel, felpuffadt arccal nyitottam ki az ajtót. Már nem érdekel hogy nézek ki. Mint mindig mikor ajtót nyitok, hátrahőköltek a látványomtól.
- Szia! - köszöntek egyszerre. Zayn és Gigi egymás kezét fogták jelezve, hogy igenis, ők egypár és szeretik egymást.
Én meg irigyeltem a boldogságukat. Nem arról van szó, hogy sajnálom Gigitől a szerelmet. Igenis megérdemli, mert hihetetlen szép, a gyönyörű lelkéről nem is beszélve.
- Fáradjatok beljebb! - tártam ki előttük az ajtót az orrom alatt motyogva.
- Köszönjük. - mondta Zayn.
- Nézd hoztam neked avokádót. - adta át nekem Cami.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Hailee! Szeretnénk veled komolyan elbeszélgetni veled. - jelentette ki Zayn.
- Ha azt mondjátok, hogy lépjek tovább az nem fog sikerülni. Én örökre Niallt fogom szeretni. Senki mást. - mondtam elhalló hangon, majd leülve egy székre kezdtem torkom szakadtából sírni.
- De egy éve ezt teszed magaddal. Ez nem normális. Úgy teszel, mintha meghalt volna valakid, de még az sem gyászol ilyen hosszú ideig. Pedig ez csak egy szakítás volt. - mondta Zayn, miközben egy csomag zsebkendőt csúsztatott elém. Bennem meg felment a pumpa. Hogy csak egy szakítás volt!? Nem is tudják mi megy le bennem, de okoskodnak.
- ELEGEM VAN! HA CSAK KIOKTATNI JÖTETTEK EL IS LEHET MENNI! - üvöltöttem torkomszakadtából, sűrűn folyó könnyekkel, hatalmas lelki fájdalommal a szívemben.
- Mi csak segíteni akarunk neked. - simított végig a kezemen Camila.
- DE NEM KELL SEGÍTSÉG! - rántottam el Camitól a kezem, majd mint egy bolond kezdtem a konyhában  földhöz vágni a tányérokat. Utálom az életem!
- ELÉG, HAILEE! - ordított rám Zayn, amitől még inkább sírni kezdtem a padlóra borulva. Hallottam ahogy Gigi meg Camila szipogni kezd. Ha nem foglalkoznának velem, akkor nem kellene végig nézniük mit művelek. Egyébként is felnőtt nő vagyok. Hagy döntsem el mit akarok csinálni. Ha tányért akarok hajigálni, akkor azt fogom tenni.
- Nem akarom látni, ahogy tönkremész. Csontsovány vagy. Enned kell. - húzott fel Zayn, majd egy szendvics elé ültetett.
- SENKI NEM MONDTA, HOGY JÖJJETEK IDE! - fordultam a pakisztáni felé, majd hirtelen felindulásból pofon vágtam.
- Hailee kérlek, ne tedd ezt magaddal. Ne marcangold magad. Ennek így kellett történnie. - mondta Camila.
- ÍGY KELLETT TÖRTÉNNIE!? HA NEM HÍVSZ EL, AKKOR NEM SZAKÍT VELEM ÉLETEM SZERELME. - vágtam pofánt Cabellot. És a legnagyobb probléma, hogy nem bántam meg. Borzalmas ember vagyok, de már semmi nem érdekel. Camila pedig sírni kezdett.
- Tudom. És saj..sajnálom, Haiz.
- Neked könnyű Cami. Visszakaptad Shawnt, de én mit kaptam? Csupán fájdalmat. Semmi mást. És most megyek lezuhanyzom. Addig sem kell a sületlemségeiteket hallgatnom.
- Holnap beadunk a pszichiátriára. Ott segíteni fognak neked túllépni Niall-ön. Jobb lesz hidd el. - közölte velem Zayn.
- Szóval meg akartok szabadulni tőlem? Mondjuk igazatok van. Kinek van kedve egy lelki roncs képét bámulni? De én akkor sem megyek dilidokihoz. Akkor ne gyertek ide többet és nem kell látnotok. És, ha megengeditek, akkor megyek lezuhanyzom. - fordultam el, majd bömbölve léptem az ápolatlan szobámba. Elhanyagoltam akárcsak önmagamat. Kerestem valami tiszta ruhát, bár nem nagyon volt, mert a szennyeseim ott terültek el a padlón, aztán bementem a fürdőmbe, majd a tükör elé álltam. Undorító vagyok.
Jobb lesz, ha többé nem látnak...
Úgyis azt akarják.. A rajongóim sem fognak reménykedni feleslegesen.