Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 34.FEJEZET *

Hailee szemszöge

Miután elintéztem Louist én is elmentem zuhanyozni.
Mikor végeztem Niall hálószobájába mentem, ahol meg is találtam őt. A telefonját nyomkodta. A nagy kocka. Nagyon elmerülhetett benne,mert észre sem vett. Gondoltam megviccelem kicsit. Lementem a konyhába és írtam egy üzenetet neki.

Angyalom 😇❤
Baj van.

Az üzenetet elküldve kimentem a kertbe.

Niall❤
???

Angyalom 😇❤
......

Niall❤
??!
Niall ❤
Hol vagy?

Niall❤
Ne ijeszgess.

Niall❤
A fürdőbe vagy még??

Niall❤
Hailee...

Niall❤
Mondd el, légyszi mi a baj.

Angyalom😇❤
A kertben vagyok. Ezt nem így akarom elmondani.

Nem írt vissza, így gondolom már jön. Ilyenkor jól jön a színészi tehetségem. Szóval tudom, hogy kell sírást imitálni.
Megláttam, ahogy eszeveszetten jön. Még jó, hogy nem zakózott le a lépcsőről. Harryvel ez már rég megtörtént volna. Szerencsétlen szegény. Ideért hozzám.

- Kérlek áruldd már el, mi a gond. - kezdte a hajába túrva. - Együtt megoldjuk! Ne sírj!

- De félek. Félek, hogy emiatt elhagysz majd. - mondtam.
- Bökd már ki!- mondta idegesen.
- Terhes vagyok. - mondtam.

Niall szemszöge

Mikor kimondta, hogy terhes állam a földet súrolta.
- Hogy mi!!? - ijedtem meg.
- Jól hallottad. Tudtam, hogy elfogsz hagyni a gyerek miatt. - mondta és elfordult.
Dehogy akarom elhagyni! Szeretem. Legalább lesz valami kettőnkből. Ami örökre összeköt minket.
- Figyelj! Majd megoldjuk együtt. Én szeretlek. - mondtam és magamhoz húztam, ahol elkezdett nevetni.

- Mi olyan vicces? - kérdeztem.
- Nem is vagyok terhes. Csak szivattalak. De tudod, azért jó érzés volt ezt hallani.
Ezt nem akartam elhinni. Hát ez rohadtul nem volt vicces!

- Ez kurvára nem volt vicces! Ne csinálj többé ilyet. Ne űzz ennyire komoly témából viccet! - förmedtem rá. Egy kicsit erős lehetett, mert a kinti sötétségben is észrevettem az egyre gyorsabban folyó könnyeket az arcán. Baszki, Horan ezt jól elcseszted. Mint mindig mindent magad körül.

-K..Kérlek ne haragudj Igazad van. Saj..jnálom.. Meg.. értem, ha .. szakítani akarsz. Összeszedem a cuccom és hazamegyek. - mondta el-elcsukló hangon és bement. Gondolom pakolni.

Az utolsó dolog lenne az, hogy szakítanék vele. Nem akarom, hogy elmenjen, így gyorsan utána mentem.
Szipogva pakolt a táskájába. Összeszorult a szívem. Nem hagyom,hogy elmenjen. Már épp ki akart menni az ajtón, mikor visszarántottam.

- Nem akarom, hogy elmenj! Te olyan butus vagy! Dehogy akarok veled szakítani. Csak nekem ez kicsit sok volt.- mondtam.
- Az én hibám volt. Csak gondoltam megviccellek, mert észre sem vettél, mikor bementem. De nem azért, mert haragudtam rád. Csak úgy eszembe jutott. Sajnálom.
- Én is sajnálom. Nem akartam, hogy megijedj tőlem.- mondtam és magamhoz öleltem.
- Mostmár, akkor mehetünk aludni?- kérdezte.
- Persze.
Kézenfogva mentünk fel a szobámba. 
Legszívesebben mindig vele aludnék. Befeküdtünk az ágyamba. Egymással szembe feküdtünk és egyikönk sem vette el a figyelmét a másikról.
- Amúgy mi lesz a fogadással? Holnapután indulsz. Addig nem bírom kiélvezni azt, hogy nyertem.- biggyesztette le a száját.
- Azt majd bepótoljuk. - mondtam mosolyogva.
- Már nem is vagyok álmos. Kiment az álom a szememből.
Őszintén szólva belőlem is kiment minden álmosság.
- Nekem is. Tudom, hogy FaceTime-ozunk majd,de nekem akkor is hiányozni fog az, hogy nem tudlak megérinteni.
- Nekem is hiányozni fogsz. 2 hónap az rohadt hosszú idő. De addig is használjuk ki majd a maradék időnket. - sóhajtott fel.
Igazából így visszagondolva a kerti esetre, én eltudtam volna fogadni, hogy gyereket vár tőlem. Sőt, igazából boldog is lettem volna, ha tényleg felfogom. Örültem volna, mert attól lett volna gyermekem, akit a legjobban szeretek a világon. Elképzeltem, ahogy egy kis Hailee szaladgál körbe - körbe.

- A kerti esetre visszatérve, én tényleg örültem volna a gyereknek. Főleg, hogy tőled lett volna. Emiatt sose hagynálak el. Hisz felelős lettem volna egy kis életért. Te lettél volna a világ legjobb anyukája.  Ez a legnagyobb ajándék az élettől.

Láttam rajta, hogy elérzékenyült.

- Köszönöm. Te meg a világ legjobb apukája.  - mondta és megcsókolt. Majd az a fránya levegőhiány szétválasztott minket.
- Hány óra van? - kérdezte.
Megnéztem a telefonom, ami már éjjel fél 2-öt mutatott.
- Már fél 2. Tényleg aludni kéne.
- Akkor aludjunk - mondta mosolyogva és én közelebb húztam magamhoz.

- Niall...
- Igen?- kérdeztem.
-  A térded a combomat nyomja.
- Upsz. Bocsi.- mondtam mosolyogva.

Pár perc múlva pedig már az édes szuszogását hallottam és, mint egy altatódal húzott engem is az álmok világába.