Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 26. FEJEZET *

Hailee szemszöge

Miután Niall elment megkaptam azt a borzasztó vacsorámat. Mit is vártam. A kórházi kaja mindig is rossz volt, de most az egyszer a hatalmas étvágy nyert, ami felülkerekedett a kaja minőségén.
Egész éjszaka nem tudtam aludni. Forgolódtam a kórházi ágyamon. A lábamon gipsz és az egyik karomon is. A gondolataim csak a balesetemen járt. Mi lehet ennek a hátterében? Miért hiszem azt, hogy ez nem a sors műve? Hogy valaki(k) szándékosan művelte ezt velem. Akármilyen Camila, akkor sem gondolnám, hogy ő találta ki ezt  az egészet. Tudtommal én nem ártottam senkinek sem. Lehet Niall-nek van köze ehhez? Csak rajtam keresztül szerették volna megleckéztetni? Mi állhat a háttérben? Ki fogom nyomozni, bármi áron.
Írni nem tudok senkinek, mert a telefonom tönkrement.
Majd körülbelül éjjel 2-kor elnyomott az álom.

Másnap

Arra keltem, hogy valaki az arcomat simogatja. Lassan kinyitottam a szemem és Niall kékjeivel találtam szembe magamat.
- Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyogva.
- Inkább délutánt, Álomszuszék.- mondta ő is vigyorogva.
- Mert hány óra van?- néztem rá.
- Fél 3.
- Micsoda!?? - mondtam meglepődve.
- Hoztam neked kaját. Tudom, hogy akármilyen neves egy kórház, a koszt nem valami jó. - mondta, és egy zacskóból egy egész hadseregnek elegendő kajamennyiséget pakolt ki. De legalább van közte sajtburger. Erre meg nagyot kordult a hasam.
-  Niall, ez nagyon sok. Kinek hoztad ezt a tömérdek kaját? - kuncogtam.
- Azt nem mondtam, hogy én nem eszek belőle.- nevetett fel.

Aztán rávetettem magam egy sajtburgerre, amelyet boldogan fogyasztottam el, bár gipsszel a kezeden nem olyan könnyű. De sikerült.
Nagy meglepetésemre az összes kaja elfogyott.
- Ezt nem hiszem el!- néztem rá.
- Én mondtam, hogy el fog fogyni- kacsintott rám, én meg elpirultam.
Már perccel később nagy robajjal csörtetett be a szobába a 3 volt 1D-s fiú. A leghangosabb természetesen a csapat élén álló, göndörhajú Harold. Mögötte Liam nevetett, bár inkább vinnyogásnak nevezném. Leghátul a gombafejű barátunk volt, aki az ajtóból meglátva csak mosolygott. Egyértelmű ki a legnormálisabb. 

- Sziasztok! Mi olyan vicces?- kérdeztem a három fiúra nézve.
- Áhh.. Semmi- legyintett Liam.
- Persze, semmi Payne, csak az egész kórház a vinnyogásodtól zeng.- mondta Niall szemet forgatva.
- Nem tehetek róla, hogy Harry egy idióta! - mondta Liam, de miután elmondta megint rákezdett a röhögésre
- Na, meséljetek! Mi volt ennyire vicces? Mit csináltál Styles? - néztem felváltva rájuk, hátha valamelyikük megszán és belekezd az állítólag vicces sztoriba.
- Inkább te mesélj! Hogy vagy?-kezdte Lou és a két fiúhoz fordult- Ti pedig szégyeljétek magatokat, nem azért jöttünk, hogy kidobassuk magunkat, hanem, hogy megnézzük, hogy van tegnap óta, hogy beszéljünk vele. - dorgálta a fiúkat, akik már lehajtott fejjel a földet pásztázták.
- Rendben Apuci! - néztek Louisra és utána rám emelték a szemeiket. - Ne haragudj Hailee, egy vérbeli parasztok vagyunk.- fejezték be szinkronban, ami egy kicsit ijesztő volt.
- Ugyan! - legyintettem - Velem nincs semmi srácok, ettem és aludtam. De úgy tűnik veletek meg történt valami, ha már ilyen jókedvűen jöttetek be. - vigyorogtam rájuk.
- Elsőnek is azért, mert láthatunk újra. Másodsorban inkább meséld el te Harry, mert ha én mondom akkor nagy az esélye annak, hogy újra röhögőgörcsöt kapok. - nézett kérlelően Li a göndörkére.

- Na szóval, az volt, hogy a recepciósnő rám akart mászni és már a telefonszámát is megakarta adni, arra én meg azt mondtam nem lehet. Erre a nő megkérdezi, hogy meleg vagyok-e. Mondtam, hogy nem. A nő átváltott Liamre és neki is tenni kezdte magát. Nem bírtam ki beszólás nélkül, szóval az hazudtam, hogy Li meleg és nem túl enyhén rávilágítottam arra, hogy nem lehet egy tisztességes nő. Erre úgy bepipult, hogy elkezdett ütni. Nem találjátok ki mivel.
- Mivel? - nézett rá kíváncsian Niall. Persze, hogy őt is érdekli Harry barátunk agymenései.
- Egy tollal. De nincs itt még vége a sztorinak. Elindultunk a kórházi szoba felé, mikor Lou megcsúszott és beleesett egy nyugdíjas nő ölébe, aki azután elkezdte ölelgetni őt és a néni Teddy-nek nevezte őt.

Itt már nem bírtuk tovább. Mindenki eszeveszett röhögésbe kezdett. Még Louis is, aki eddig a történet alatt szemforgatva nézett az éppen mesélő Harry-re.
Még mindig nevettünk, de Niall közbeszólt:

- Az a szőke recepciós nő volt, nagy mellekkel?- nézett Liamre.
- Aha. Miért? - kérdezett vissza.
- Mert rám is rá akart mászni. Bár lehet el kellett volna fogadnom azt a telefonszámot. - mondta röhögve a barátom. Én meg jó nyakon vágtam, a szabad karommal. Néha még nagyobb idióta, mint Hazza.

- Áucs, ezt most mért kellett? Oda adtam volna azt a telefonszámot. - durcizott be Niall, mint egy 4 éves gyerek. Bár még mindig az. Egy nagyra nőtt gyerek.
A fiúk röhögni kezdtek ezen a kis közjátékunkon.

Na, tönkre kell tennie ezt a pillanatot Hamilton bácsinak is.
- Jó napot! Hogy van?- kérdezte monoton hangon a doki.
- Eléggé jól. Akkor ma már haza mehetek? - kérdeztem.
- Igen haza mehet, de szigorú ágy nyugalomra ítélem még egy hétre. A karjáról a gipszet levesszük, mivel az csak megrepedt, a lábára járó gipszet kap. Értette?
- Igen. Köszönöm. - néztem rá mosolyogva. Ez az! Megszabadulok innen.
- Rendben, akkor most megkapja az egyik kollégámtól a járó gipszet és leszedi a kezéről a gipszet.
És ezzel el is vonult, az ajtón pedig rögtön egy fiatal doki lépett be. Harryék is kivonultak, de Niall még mindig nem mozdult mellőlem.
- Jó napot kívánok! Én Dr. Parker vagyok, de hívj nyugodtan Peternek.- kacsintott rám a doki, aki figyelmen kívűl hagyta a barátomat. Niall erre szorosabban fogta a kezem.

Féltékeny.