Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 42. FEJEZET *

Niall szemszöge

Hailee egész nap olyan furcsán viselkedett. Láttam rajta a félelmet és a bizonytalanságot. Megkérdeztem, hogy valami gondja van-e, de azt mondta, hogy nincs semmi gond. Így inkább betudtam csupán izgalomnak.

Niall, elmennék egy kicsit sétálni. - mondta. Itt nekem valami nagyon gyanús. Látom a félelmet és az idegességet.
- Persze, menj csak. Ne menjek veled? - kérdeztem, mert úgy gondoltam talán jobb lesz neki, ha vele megyek.
- Aranyos vagy, de nem kell. - adott egy csókot a számra és már sietett is ki a hotelszoba ajtón.
Mire ez a nagy sietség? Egyszerűen nem tudtam kilogikázni. Így úgy döntöttem, hogy megkeresem.

A főutcán kémleltem a környezetet, hátha meglátom. Pár perc múlva megláttam Őt! Ahogy közeledtem hozzá megláttam Camila-t és..... Zayn-t.
- A faszomba! - morgolódtam hangosan, miközben egy idős hölgy nézett szánalommal.
Már is sebes léptekkel siettem a kávézó felé. Csalódtam Hailee-be. Miért nem mondta el?

- Szia! - köszönt Cami nagy mosollyal, mintha olyan nagy barátok lennénk. Pedig az utálat határait súrolja nálam.
- Ne köszöngess te nekem! - tajtékoztam a dühtől.
- Jó, nyugi már! Még kedvesen se lehet köszönni. - feleselt Cami.
- Inkább köszönd meg, hogy nem nyomtalak fel Zaynnel együtt a rendőrségen! - néztem a két bűnbakra mérgesen. - Egyáltalán mi a picsát kerestek itt?
- Épp bocsánatot kértünk Hailee-től. - motyogta Zayn.
- Mintha ezzel el lehetne törölni a múltat. - morogtam.
- Niall! Kérlek nyugodj meg! - szólalt fel Hailee. Még jó, hogy kibérelték az egész kávézót, így nincs itt senki.
- Te inkább maradj csendben, jó? Hatalmasat csalódtam benned. - mondtam a szemeibe nézve, amelyek tizedmásodpedcek alatt könnybe lábadtak és a kitörő könnycseppek máris versenyezve folytak végig arcán.
- Sajnálom. - bökte ki szipogva.
- Nem az ő hibája!  Ne legyél kegyetlen,kérlek! - szólalt fel Zayn, pedig neki meg se kéne nyekkeni.
- Inkább maradj csöndben!- indultam meg felé és felrángattam a székről. Pedig ő sokkal erősebb nálam. De hát az adrenalin megtöltött plusz erővel. Vagy csupán Zayn hagyta magát. Logikisabbnak hat a második opció.
- Niall! Fejezd be, kérlek! Majd megbeszéljük! - mondta Hailee.
- Nekünk nincs mit megbeszélnünk. Hátba szúrtál.
- Te most...?.- kérdezte Hails folytott hangon. Most legszívesebben odamennék és megölelném. Mondanám, hogy ez csak rossz álom volt. De nem tehetem. Niall, légy erős! Csalódtál és te nem akarsz kétségek közt élni, hogy mikor szúr hátba újra.
Ezt át kell majd beszélnem a srácokkal. Harryvel, akinek mindig jó tanácsai vannak. Persze a saját gondjait nem tudja megoldani egyedül. Lou-val, akinek jó poénjai vannak, Liammel, akinek a vállán kisírhatja a bánatát pár feles mellett. Ilyenkor jövök rá, milyen jó, hogy az élet úgy adta, hogy megismertem ezt a három jómadarat. És talán... Zayn is. Nagyon megviselt, mikor kilépett. Nagyon közel állt hozzám. Aztán mindent elromlott. Tudom jól, hogy én bántottam meg őt, de ilyen bosszút... Hihetetlen, hogy Zayn ilyen lelkibeteg lett. Igazából miattam. Milyen jó lenne, ha ő is a haverom lenne. Talán egyszer megbocsátok neki.
Hailee, meg nem volt velem őszinte. Ez bánt. Igen, féltem mikor megláttam, hogy Cami és Zayn társaságát élvezte. Caminak megbocsátok. Fenyegetéssel lett bűnbak. Talán visszatérhet Shawnhoz. Bár elég kemény menet lesz. De Shawn úgyis megbocsát neki. Azért mert szereti. És nekem is idő kell. Talán mégsem Ő az, akire szükségem van. Pedig mennyire jó volt a vele töltött idő. Lehet boldogabb lesz nélkülem..

-Igen, Steinfeld szakítok veled. - mondtam ki, mint egy halálos ítéletet. Talán az is volt. A szívemnek. És, amint kimondtam meg is bántam.