Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 39.FEJEZET *

Hailee szemszöge

Próbáltam figyelmen kívűl hagyni a másik szobából átszűrődő hangzavart. Hát nem sikerült. Így úgy döntöttem átcaplatok a fiúkhoz megnézni mi a fenét művelnek. Éppen benyitottam volna a szobába, mikor valamelyik orrba vágott az ajtóval. Szerencsére nem lett semmi bajom. Felnéztem és egy aggódó Liammel találtam szembe magam. Szóval ő volt.
- Úristen! Ne haragudj! Nagyon fáj? Úgy sajnálom! - hadarta Liam.
- Nyugi,Liam! Nincs semmi bajom! Egyáltalán nem haragszom!- mosolyogtam a megszeppent fiúra. Eközben a másik két fiú is előbukkant az ajtóban.
- Szép volt ,Liam! - veregette vállon mosolyogva Harold Liamet.
- Hazz, ezen nincs semmi mosolyognivaló. Nagyobb baj is származhatott volna belőle! - nézett komolyan Louis a még mindig mosolygó Bongyorra.
- De számomra ez egy csoda! Egyszer az életben nem én vagyok a szerencsétlen, hanem Liam.
- Bejössz? Ne állj az ajtóban. - nézett rám kedvesen Liam.
- Igazából csak megakartam nézni mit műveltek, mert még a szobámban is hallatszódik amit csináltok. - mondtam.
- Harry és Lou veszekedett, én meg röhögve vettem videóra őket. - mondta Liam.
- Kikergettük a szobából. - mondta Harry.
- Nem szeretnétek már aludni?! - kérdeztem ásítva.
- De. - mondták kórusban, mint az ovis gyerekek.
- Egy szobában alszotok?- kérdeztem.
- Ja. Hoztunk át a másik két szobából matracokat. - mondta Harold.
- Hát...Akkor jó éjszakát!- búcsúztam el a fiúktól.
- Neked is. - mondták kórusban és becsukták az ajtót.
Újra a szobám felé tartva, még Harry kiszólt hozzám:

- Hé!
- Igen, Styles?
- Álmodj ezzel a félistennel! - mondta magára mutatva, mosolygós hangon.
- Hát az nem te vagy. - szóltam vissza. Hát nem ezt kellett volna mondanom.
- Mert Niall az? - húzogatta a szemöldökét. Ó, hogy ő mindig kiforgatja a szavaimat! Mindig mindenbe valami perverzséget lát. Túl élénk a fantáziája. Mármint rossz értelemben.
- Inkább aludj! Jó éjt! - mondtam és már csak egy ajtócsukódást hallottam.
Mikor visszatértem a birodalmamba egyből az ágyra vetettem magam, ahol egyhamar el is aludtam.

(2 hónappal később)

Ma utazom Niall után, aki jelenleg Spanyolországban azon belülis Madridban tartózkodik. Ezen 2 hónap alatt a barátaim tartották bennem a lelket. Sajnos Tay eltávolódott tőlünk, miután szakítottak Harryvel. Kerestem, de nem válaszolt az üzeneteimre és a hívásaimra sem. Szóval elvesztettem az egyik legjobb barátnőmet.  A munkámat is elvégeztem. Amikor az időnk engedte tudtunk beszélni Niallel,de az időeltolódásoktól elég nehézkés dolgunk volt. Már alig várom, hogy lássam!
Jelenleg a repülőn ülök és azon elmélkedek, hogy milyen is lesz a találkozásunk. Hogy egyáltalán örülni fog-e nekem.

«««»»»

Most szállt le a gép Madridban. Niall megígérte, hogy elém jön. Jobban izgulok, mint az első fellépésem előtt. Lassan összeszedtem a cuccaimat és óvatosan kiléptem a gépből, ahol megláttam az ír hercegemet.

Niall szemszöge

Mikor megláttam Hailee-t széles mosoly terült el az arcomon. Olyan jó már élőben látni.

- Öhm..Szia! - köszönt megszeppenve. Miért olyan bizonytalan? Azt gondolhatja talán,hogy nem őrülök neki?
- Szia! Hiányoztál!- mondtam és megöleltem. Annyira jó, hogy itt van! Annyira jó, hogy nemcsak láthatom, hanem hozzá is érhetek.
- Te is nekem.- mondta és elmosolyodott. Végre valahára most nem találtak ránk sem az újságírók, sem a paparazzik és a rajongók sem.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Persze.
Beültünk a kocsiba, amelyet most az egyik sofőröm vezet.
- Na, mesélj! Milyen volt az út?
- Mint mindig. Felét átalszom aztán meg zenét hallgatok. Inkább te mesélj! - noszogatott.
- Minden koncertemen nagyon kedvesek voltak a rajongók. Nagyon jó érzés volt, mikor teli torokból énekelték a dalaimat.
- És még lesz pár ilyen.Büszke vagyok rád! - mondta.
Éppen mondtam volna valamit, mikor megérkeztünk a szállodához.
- Hát itt is volnánk.- sóhajtottam fel.
Kiszálltunk az autóból és a szálló felé mentünk kézen fogva.
A szobánkba felérve Hailee rögtön az ágy felé igyekezett. Gondolom fáradt.
- Álmos vagy?-kérdeztem.
- Egy kicsit.- mondta ásítozva.
- Akkor pihenj.- mosolyogtam rá.
- De nem akarok. Veled szeretnék lenni.
- Még úgyis lesz egy csomó időnk együtt. Szóval aludj nyugodtan.
- Ma lesz koncert? - kérdezte.
- Nem, de pihenj. Nekem amúgyis el kell intéznem valamit.- mondtam. Van egy tervem estére. Azt fogom elintézni, meglepetés gyanánt. Remélem örülni fog neki.
- Rendben. - mondta. Mielőtt kimentem volna megcsókoltam.
- Szeretlek.- mondtam a szemeibe nézve.
- Én is szeretlek.
Azután kimentem az ajtón.

És elkezdtem szervezni a meglepetést az én Angyalom számára.

Sziasztok!

Elsőnek bocsánatot akarok kérni, hogy ilyen gyatra lett a rész.

Másodsorban pedig szetetném megköszönni minden egyes eddigi ⭐-ot és a kedves kommenteket.
És nem hiszem el, hogy már elég közel van a 900(!!!) megtekintéshez ez a történet. Nagyon köszönöm! ❤
Imádlak titeket!❤