Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 24.FEJEZET *

Niall szemszöge

Már mindenki itt van, kimegyek.Felhívom. Ki mentem és szemem elé tárult az, amit soha nem akartam látni. A szemem előtt történt. Valaki szándékosan elütötte.

- NE!- ordítottam, de már késő volt. Azon nyomban hívtam a mentőt.
- Mi történt?- kérdezték a többiek, akik a hangomra kijöttek. Nem kellett szavakat használnom. Kitalálták. Zokogtam. Nem akarom elveszíteni őt. Hisz csak most kaptam meg. Ő a legjobb az életemben.
Megnéztem, hogy van-e pulzusa, de nem volt. Azzonnal belekezdtem az újraélesztésbe
- Kérlek, ne hagyj itt. Sze..eretlek!- könyörögtem sírva.
- Te vagy a legjobb dolog az életemben.
A többiek csak csendben sírtak.
- Te megváltoztattál. Úgy érzem jobb ember lettem. Csak veled vagyok boldog. - kérleltem sírva, mintha hallana.
Nem bírnám elviselni, ha meghal. Nem lehet. Meghallottam a szirénát.
- Mindjárt itt vannak - szipogott Shawn.

Szörnyű látvány volt, ahogy törékeny testét a hordágyra tették és fojtatták az újraélesztést. Visszatért a pulzusa. Nem fog meghalni. Nyugtattam magam. Tudtam, hogy még megtörténhet. De reménykedek benne, hogy nem veszítem el a legfontosabb embert az életemben.

- Ki a hozzátartozó?- kérdezte a mentős. A többiek csak bólogattak, hogy menjek én.
- Én vagyok. A barátja. - mondtam cseppet sem nyugottan.
- Jöjjön velünk!

A mentőautóban egész végig fogtam a puha kezét. Nem akarom elengedni. Nem tudnám feldolgozni.
Mikor beértünk a kórházba, a műtőbe vitték. Menni akartam vele, de nem engedték.
A többiek is megérkeztek, Hails családjával együtt.
Már 4 óra is eltelt. Annyira félek. Nem bírom nélküle elképzelni az életet.
- Jól lesz. - bíztatott Lou.
- Erős nő. Nem fog csak úgy itt hagyni minket. - mondta Shawn bizakodva.
- Az a legidegesítőb , hogy a szemem előtt történt és nem tettem semmit. - könnyeztem be.
- Nem a te hibád. Biztos nem figyelt eléggé. - találgatott Tay.
- Tay, te is tudod, hogy mindig hatszor szétnéz. - mondta Sel.
- Szerintem szándékos volt. Valaki megakarta ölni. Csakhogy nekem rosszat tegyen. Vagy vele.
Camila volt.
- Nem hiszem el róla. Akármilyen gonosz volt Haiz-zel.- védte Shawn.
- Csak, ha valaki nem fenyegette meg őt.- találgatott Tay.
- Nem tudom, de kiderítem.- mondtam.
- Csak reménykedjünk!- szipogta Hailee anyja.
A csaláládja nem hibáztatott engem. Nyugtattak, hogy ez baleset volt és úgysem tudtam volna megakadályozni. Akkora bűntudatom van. Nem neki kéne ott feküdnie, hanem nekem.

- Önök Hailee Steinfeld hozzátartozói? - kérdezte velünk szemben lévő orvos.
- Igen. Mondja, hogy nem halt meg? - rázogattam az orvos vállait és észre se vettem, hogy a könnyeim újra eleredtek.
- Nyugodjon meg, kérem. A páciensnek bordatörései. Belső vérzése is volt. Háromszor is újraélesztést kellett végeznünk. A lány jelenleg kómában van. Nem tudjuk, hogy felébred-e valaha.
Itt összetörtem. Mi lesz, ha elmegy?
- Mekkora az esélye, hogy nem ébred már fel? - kérdezte Hails apja aggódva.
- Kb. 35%.
Remény hal meg utoljára!- bíztattam magam. Itt maradok vele, amíg fel nem ébred. Mert nem léthezhet, hogy meghal.
- Belehet menni hozzá? - kérdezte Tay.
- Egyszerre csak 2 ember. - jelentette ki az orvos.
A nap 24 órájában itt leszek mellette.
- Menjenek nyugodtan.- adtam az elsőbbséget a szülőknek. Csak az ő gyerekük.

3 hét telt el. Minden egyes látogatásnál mindenkit magam elé engedtem. Most itt ülök és a kezét fogva néztem őt. Néhol lilás foltok éktelenkedtek az arcán. Még így is tökéletes. Az orvosok ki akartak küldeni, de megmondtam nekik, hogy nem megyek el míg fel nem ébred. Beszélni kezdtem hozzá.

- Tudod..- kezdtem már megint könnyezve. - Nem hagyhatsz itt engem. A szüleidet sem. Shawn-nékat sem. Nem is tudom mikor voltam már ilyen boldog. Talán még soha. Számomra te vagy a legfontosabb. Mikor veled vagyok nem gondolok a problémákra, ha lehunyom a szemem, akkor is csak téged látlak. A zenéimhez is inspirálsz. Soha nem találkoztam egy ilyen jó emberrel, mint te.
Lehet nem hallod, de be kell valjam már az első találkozásunkkor is megfogott valami benned, amit nem tudok szavakkal leírni. Miután elmentem onnan és hazamentem már akkor is csak rád tudtam gondolni. Tudom, hogy nem lehetett volna. Soha nem voltam még ilyen szerelmes senkibe. Nem bírnék nélküled élni.
Nagyon szeretlek. - mondtam könnyes szemekkel.

Gyenge szorítást éreztem a kezemen. Elsőnek azt hittem a képzeletem játszik velem. Csak akkor hittem el mikor meghallottam erőtlen hangját:

- Én is nagyon szeretlek.