Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 25. FEJEZET *

Niall szemszöge

- Én is nagyon szeretlek.

Amint kimondta ezt a mondatot megnyomtam a nővérhívó gombot. A nővér azonnal hívta az orvost.
- Na, úgy látom felkelt. Hogy érzi magát?
- Elég gyengének érzem magam. - mondta édesen.
- Ez természetes. Főleg ilyen baleset után. - mondta az orvos.
Csak tágra nyílt szemmel bámult. Nem mondott semmit.

Hailee szemszöge

Milyen baleset? Mi történt velem? Mióta vagyok itt?  Ezeket a kérdéseket szegeztem az orvosom felé zaklatottan.
- Nyugodj meg, kérlek.- mondta negédesen Niall.
- A többiek hol vannak?- kérdeztem.
- Már értesítettem őket, hogy felébredtél, szóval mindjárt ideérnek.
- 3 hétig kómában volt és súlyos autóbalesetet szenvedett. Többször is újraélesztést kellett végeznünk.  Nem emlékszik semmire?- szegezte felém a kérdését, mint kiderült Dr. Hamilton.
- Nem nagyon. Csak annyira, hogy éppen mentem valahova.- kezdtem, aztán beugrottak képek. Cami és egy férfi a kocsiban az út szélén járó motorral. Ráléptem az útra. Felém közeledő autó. Cami félő arca.. Aztán sötétség. Nem mondok ebből el semmit. Lehet rosszul emlékszem.
- Rémlik valami, hogy Niall-hez mentem. Meg talán a többiek is ott voltak.-  fejeztem be a mondandómat.
Berohantak az ajtón a családom és a barátaim.
- Na, de kérem! Egyszerre csak 2 ember.- szigorított be Hamilton bácsi. Komolyan úgy csinál, mintha valami fertőző beteg lennék.
- Kérem, hadd maradjanak mindannyian. - kérleltem az orvost.
- Rendben.-eresztett el egy mosolyt és távozott.

- Kislányom! Annyira aggódtunk miattad! - borult Anya a nyakamba sírva. Én is sírni kezdtem.
- Úgy.. szee..retlek Anya. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Nagyon ránk ijesztettél! - érzékenyült el Shawn is.
- A lovagod éjjel-nappal itt volt veled. Csak átöltözni ment haza. - mondta Apa.
- Húgi, ne csináld ezt többé velünk!- eresztett el pár könnycseppet a bátyám is.
- Annyira aggódtunk! - ölelt meg Tay és utána Sel is.
A gondolataim máshol jártak. Nem figyeltem arra, hogy ki mit mond. Egyre több képkocka ugrott be.

Boldogan mentem Niall házához, ahol már a többiek minden bizonnyal ott voltak. Már csak egy úton kellett átmennem. Az út egyik oldalán, egy fekete kocsi állt. Hatszor körbe néztem. Ráléptem az útra, amikor is az a fekete autó gyorsult felém. Megláttam benne Camila-t, aki ijedten bámult rám, mellette egy férfi. Az ő arcát nem láttam. Éreztem, hogy az autó belémcsapódik. Aztán sötétség.

- Szerelmem, mi a baj? - kérdezte Niall. Észre se vettem, hogy időközben az arcomat egyre több könnycsepp áztatta. Niall arcán látszik a kialvatlanság, de még így is nagyon jól nézett ki.
- Semmi. - mondtam egy kis idő múltán.
- Nekünk nem tudsz hazudni, Haiz. - mondta Shawn.
- Emlékszem, minden egyes képre. Úgy érzem, valaki szándékosan akart elütni. Én vagy hatszor körbe néztem. Esküszöm. - kerültem sokkos állapotba.
- Láttad ki ült az autóban? - tért a lényegre Harry.
Most mit mondjak? Shawn úgysem hinné el. Nem kellett sokat várnom, mert bejött a doki. Pont jókor jött be Dr. Hamilton. Hál' Istennek!

- Kérem, ne zaklassák a beteget! Pihennie kell! Lejárt a látogatási idő. - mondta keményen Hamilton bácsi.
- Én szeretném a maradnának.- szóltam.
- Ki kell pihennie magát! Nem tesz jót, ha zaklatják Önt.
- Rendben.- adtam meg magam.
- Mikor mehetek ki innen? - kérdeztem.
- Ha minden rendben, akár holnap hazamehet saját felelősségre! - mindta szoborszerűen a doktor.
- Én sem maradhatok?- kérdezte a barátom, aki mióta felkeltem fogja a kezem.
- Maga is menjen ki!- szólt rá begőzölve. Ez az ember ijesztő!
- Én akkor is maradok!- makacskodott Niall tovább.
- Niall, tényleg menj haza, neked is kell a pihenés. Főleg ezek után.- néztem rá.
- Jól van.- adta meg magát végül.
- Fiatalember, még kap 5 percet. És nem többet! - nézett fenyegetően az orvis.
- Köszönöm.- nézett egy másodpercre a dokira.
A többiek időközben el is mentek. Az orvos távozott.

- Ez az orvos tökre ijesztő! - mondtam.
- Az. Nem vagy éhes? Nem is ettél  mióta felkeltél.- nézett rám gyönyörű szemeivel.
- Egy kicsit, de majd eszek. Na, menj mert még Hamilton bácsi elver.- néztem rá mosolyogva.
- Hamilton bácsi??? Ez komoly? - mondta nevetését visszafogva.
- De tényleg menj! Mert lehet holnap be se engednek majd még a kórházba. Nem hogy még hozzám.
- Jó megyek. Szeretlek. Álmodj szépeket! - mondta és megcsókolt.
- Te is aludj jól, szia!
- Szia! - nézett rám.

Niall elhagyta a kórházi szobámat.

Egyedül maradtam.