Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 41.FEJEZET *

(Havanában)

Hailee szemszöge

Nem rég szálltunk le a repülőgépről. A Madridban töltött idő egyszerűen elképesztő volt! Imádtam hallgatni, ahogy Niall énekel és, hogy mennyire kedves a rajongóival szemben. Nem csoda, hogy ennyien imádják. Meg én is felléptem egy szám erejéig, mint vendégfellépő. Most először énekeltem el az új dalomat. Annyira élveztem a Madridban töltött időt, hogy majdnem elsírtam magam a repülőgépen. Ami elég gáz volt tőlem.
Most pedig izgatottan mégis félve érkeztem meg a városba. Izgatott voltam, mert mindig szeretek új kultúrát megismerni. Féltem, mert nem sokára találkoznom kell Camila -val. Félek, hogy valami rossz fog történni. Niallnek nem szóltam az egészről. Nem szeretném belekeverni ebbe az ügybe. Csak egy gond van. Látja rajtam, hogy valami nem oké. De nem faggatózik.
Ha megtudja biztos, hogy meg fog haragudni rám, de tényleg nem szeretném, hogy belekeveredjen, ami még lehet, hogy a turné rovására mehet.
Camila-val ma délután 3 órára terveztük a találkozást. Most meg 2 óra van.
A hotelszobához érve, kipakoltam a bőröndömből.
Miutám kipakoltam ledőltem az ágyra, mert fáradt voltam. A repülőn nem bírtam aludni, viszont Niall húzta a lóbőrt rendesen.
Nem sokáig fentregtem az ágyon, mert indulnom kellett. Nem akarok neki hazudni, de muszáj lesz.

- Niall, elmennék egy kicsit sétálni. - mondtam. Ami félig igaz is, mert a megbeszélt kávézóhoz gyalog megyek. Vigyáznom kell, hogy meg ne ismerjenek, ami általában sikerül is.
- Persze, menj csak. Ne menjek veled? - kérdezte.
- Aranyos vagy, de nem kell. - nyomtam egy csókot a szájára és kiléptem a hotelszoba ajtón.

A kávézó felé tartava elfogott a rossz előérzet. Nyugtattam magam, hogy semmi baj nem lesz és csak beszélünk és ennyi.
Most már bánom, hogy Niallnek nem szóltam, mert földbe gyökerezett a lábam. Camila mellett ült egy fekete hajú srác. Imádkoztam, hogy ne ő legyen, hanem például Camila rokona. A félelem érzetem az égig is ért, mert a srác megpillantott engem. Zayn szemei gyorsan végig mértek, ztán gyorsan el is kapta rólam a tekintetét.
Amint odaértem már nem éreztem félelmet. Lesz ahogy lesz.
- Sziasztok! - ültem le velük szembe.
- Szia! - mondta Camila és Zayn is motyogott egy köszönésfélét.
- Nem is mondtad, hogy Zayn is itt lesz. Miért nem szóltál?! - akadtam ki.
- Elmehetek, ha szeretnéd. - mondta szégyenkezve a fejét az asztal felé szegezve. Szégyelte magát. Látszik rajta a megbánás. Én mindig is éreztem, hogy Zayn egy érzékeny lélek. Csak a sérelmeit bosszú formájában mutatta ki. Ami eléggé beteges. Ahogy látom a kezelés hatásos volt.
- Nem akarom, hogy elmenj. Csak Camila - vetetettem egy szúrós pillantást az előttem lévő lányra - nem szólt, hogy itt leszel. Csak mondhatta volna, hogy te is itt leszel.
- Szeretnék bocsánatot kérni, mind azért, amit ellenetek követtem el. Tudom, hogy nem mentség, de mentálisan beteg voltam. Szerencsére már meggyógyultam. Camila -ra pedig ne haragudj, mert én fenyegettem meg. Meg is ölhettelek volna, basszus. Még így is akkora bennem a bűntudat, hogy szerintem egész a síromig fogok cipelni. És szeretném megköszönni, hogy nem jelentettetek fel a rendőrségen. - mondta a pakisztán srác, aki meggyötört arccal a szemeimbe nézett. Az ő szemeiből pedig könnyek kezdtek folyni.
- Zayn! Én nem haragszom rád. Én soha sem haragudtam. Niall már más eset. Lehet vele is kéne beszélned.
Camila-ra eddig is haragudtam, mert sértegetett. Azt hitte, hogy könnyelmű nő vagyok, aki bárkinek hajlandó odadobni magát. - néztem a fiúra és bátorítóan megszorítottam a kezét.
- Én sajnálok mindent, amit neked momdtam és amit ellened tettem. Nem volt tisztességes veled szemben. - mondta bűnbánó arccal. Úgy látszik komolyan gondolja.
- Csak annyit mondj, miért értemeltem ki, hogy csúnya szavakkal illes engem?
- Féltékeny voltam. Ennyi. - vallta be.
- Miért? Nincs bennem semmi féltékenységre való. - sóhajtottam.
- Csak rosszul esik, hogy mindenki áradozik rólad. Minden oldalról azt hallom, hogy: „Jaj, Hailee milyen kedves”, „Hailee az egylegjobb ember, akit ismerek.” Szóval besavanyodtam. - mondta.
Biztos pocsék érzés. De én nem vagyok olyan jó ember, ahogy gondolják. Olyan ember vagyok, mint a többi. Hibázom. Rengeteget, úgy mint más. Én magam se értem, hogy miért szeretnek ennyire.

- Úgy sajnálom, Cami! Biztos rossz érzés neked. - néztem a szemébe.
- De én szörnyű ember vagyok. - sírta el magát. Én meg nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg. Megbocsátottam. Az ember nem lát be mások érzéseibe, így szinte lehetetlen megtudni mit miért csinál.
- Ne sírj, Cami! Én szeretném, ha barátnők lennénk. - mondtam mosolyogva. Ha már Taylort elveszítettem, az élet adott egy újat Cami személyében.
- Komoly? Ezek után? - nézett rám még mindig könnyes szemekkel.
- Persze. - bólintottam.
- Köszönöm, hogy megbocsátottál.
- Mindenkinek jár egy második esély. - öleltem meg a lányt még egyszer.
- Én félek Nialltől. - mondta Zayn.
- Nem kell félned tőle. - mondtam. És jött egy megérzésem, ami nem tévedett.

Mert megláttam Őt szélsebesen felénk indulva mérgesen, csalódottan.