Broken Hearts (Nailee ff.) *BEFEJEZETT*

* 17. FEJEZET *

Niall szemszöge
( A vallomás után)

- Te vagy az a lány, akiről beszéltem.
Láttam rajta, hogy meglepődött. Másodpercekig csak nézett leesett állal. Gondolhattam volna! Miért is akarna valamit egy ilyen szerencsétlentől, mint én? Nem bírtam tovább. Muszáj volt elmondanom. Csak mondjon már valamit! Ez olyan idegőrlő.
- Nem is mondasz semmit? Ez rosszabb bárminél.- mondtam a szemeimmel a földet pásztázva, mintha az olyan érdekes lenne.
- Csak nem hiszem el. - suttogta, de szerencsére hallottam. Talán van még remény. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt a választ mire véljem.
- Most akkor mi van velünk?- kérdeztem.
- Nem tudom - mondta Hails. Annyira türelmetlen lettem, hogy muszáj volt megkérdeznem, hogy mit érez. Még ha visszautasít akkor is.
- Te szeretsz engem? Őszintén. - kérdeztem tőle félve. Nem tudtam mire számítsak.
- Igen. - mondta, és levegőhöz jutni sem hagytam, mert azonnal az ajkaira tapadtam. Életemben nem éreztem ilyet. Selnél sem. Madarat lehetne velem fogatni. Mondhatják rám, hogy nyálas vagyok, de ez az igazság. Szeretem. Teljes szívemből. Hailee háta mögötti bokor mozgott. Ő megijedt és automatikusan hozzám bújt. Olyan cuki volt. Elsőnek azt gondoltam, hogy valami állat lehet. Aha. Ezek állatok voltak, csak más értelemben. Tay és Hazza. Ezek meg mit keresnek itt? Leskelődtek!? Jézusom.

- Sziasztok, tubicáim! - köszönt Tay nagy vigyorral az arcán.
- Sziasztok! - köszönt Harry is.
- Ezt miért kellett? Hogy jutott az eszetekbe? - kérdezte Hails kivirult fejjel.
- Azért kellett, mert nem bírtuk tovább, hogy az egyet előre kettőt hátra játékot játszátok. - mondta Harry.
- Amúgy az ötlet az Seltől van. - mondta Tay.
Még az exem is, komoly benne volt??
- Megoldottam volna egyedül is. - mondtam magabiztosan.
Tényleg megoldottam volna .......  valamikor.
- Aha, lehet. Talán 5 év múlva. - mondta Harry.
- Amúgy nagyon cuki voltál, mikor odabújtál Niallhez, mikor a bokor mögül próbáltunk felállni- mondta Tay.
- Elmennétek?- kérdeztem Tay-éktől.
- Persze, turbékoljatok tovább, csak gyerek ne legyen. - figyelmeztetett nevetését visszafogva Styles.
- Nem lesz nyugi! -  ígértem meg a haveromnak röhögve.

Végre eltűntek a látókörből
-  Hát ezt nem hiszem el! -  kacagott fel édesen Haiz.
- Én se. Idióták!- mondtam.
Hogy jutott ez eszükbe??
- Mondjuk, akkor még mindig ott tartanák, ahol eddig. - kezdte- Szóval lehet utólag köszönetet kell mondjak a csajoknak.
- Nekem is Harry-nek.- mondtam.
-  Szerinted meddig tartott volna, mire eljutunk idáig?
- Nem tudom. Talán pár hónap.
Mindkettőnk telefonja csippant egyet.

Hazza 🎧  képet küldött.

A kép látván vigyorogni kezdtem. A képen a csókunk van megörökítve. Be is állítottam háttérképként.

Neked is képet küldtek?- kérdezte mosolyogva.
- Aha ,Hazz elküldte. Beállítottam hattérképnek.
- Én is. - mondta.

-  Lennél a barátnőm? -kérdeztem  kis idő után. Csak bámultuk egymást. Most miért nem válaszol? Szórakozott velem? Nem hiszem. Mosolyogva közelebb hajolt és most ő csókolt meg engem. Évekig így tudnék maradni. Csak a levegőhiány szétválasztott.
- Ez igent jelent.- mondta.
- Olyan boldog vagyok!- jelentettem ki az igazságot.
- Én is.- mondta kivirult fejjel.
- Nem megyünk? Mert már mindjárt 11. - kérdeztem. Nem akarom, hogy miattam megfázzon.
- De, mehetünk. Te merre parkoltál?- kérdezte tőlem.
- A közelben lévő parknál. Te?
- Én, nem messze innen.
- Elkísérlek.- mondtam.

Összekulcsolt kézzel mentünk. Egyszer Hailee megtorpant. Láttam rajta, hogy ideges lett.

- Hol az autóm?- esett pánikba.
- Nyugodj meg! Nem lehet, hogy rosszul emlékszel? - kérdeztem.
-Nem. Mindig ide szoktam parkolni.
Mikor elmondta megcsippant a telója.

- Meg van a kocsim. -mondta bosszúsan.
- Hol van? - kérdeztem.
- Az a hülye Tay elvitte. Még régebben adtam neki egy pótkulcsot.
- Miért adtál neki pótkulcsot? - kérdeztem.
Ezt sehogy sem tudom felfogni. Minek adott neki pótkulcsot?!
- Ne röhögj ki, kérlek! - kérlelt.
- Soha. - mondtam, bár nem lehettem olyan meggyőző az arcát nézve. De végül belekezdett:

-  3 éve kaptam a szüleimtől az első kocsimat.Egyszer mindenkit én fuvaroztam. A bátyám szülinapi bulit tartott a házában. Én nagyon rosszul éreztem magam a sok részeg közt. De annyira rosszul, hogy el is felejtettem, hogy autóval jöttem. Mire észbe kaptam, arra már valaki feltörte a kocsimat és ott ment el mellettem vele. Azóta adtam Tay- nek és Sel ek is  pótkulcsot.- fejezte be.

Hogy lehet elfelejteni, hogy autóval jött? Ezt emberi ésszel fel sem fogható. Akkor tényleg szar lehetett neki.

- Tényleg elfelejtetted, hogy autód van? Ezt nem hiszem el. Megnéztem volna a fejed abban a pillantaban. - mondtam mosolyogva.
- Inkább ne akard! Elkezdtem bömbölve a kocsim után futni.

Hát sírni én nem akarom soha látni. Főleg miattam.
Tovább mentünk a kocsimhoz.

- Én sohasem felejteném el, hogy autóval jöttem. - mondtam.
- Tudom.- mondta mosolyogva.

Fülig érő mosollyal ültünk be az autóba. Olyan jó vele beszélni. De még a csend sem kínos. Bár itt szó sem volt csendről. Nagyon sokat nevettünk. Nem nézhettem az arcát, mert nekem az útra kellett koncentrálom. Nehéz volt, de kibírtam. Valamiért most pont nem kaptam pirosat. Pedig legalább tovább tudtam volna élvezni a társaságát. Annyira repül az idő, hogyha vele vagyok. Megérkeztünk a háza elé. Sajnos.

- Hát akkor..... Szia! - köszönt el zavartan. Ő se akart menni. De muszáj. Gondolom holnap neki is dolga van. Szóval hirtelen ötlettől vezérelve visszarántottam magamhoz egy csókra.

- Szeretlek! - mondta ki azt a szót, ami nekem a világot jelenti. Főleg, hogy ő tőle hallom.
Igen, nyálas vagyok, bár zenész létemre ez nem is gond.
- Szeretlek! - mondtam őszintén a gyönyörű szemeibe.

Lassan pedig be ment a házába. Még 3 percig csak ott álltam a háza előtt. Aztán elindultam.
Még mindig nem tudom elhinni. Ez lett életem legszebb napja.
Nem tudom felfogni, hogy ez történt.

Hailee a barátnőm.