Genosym

Otthon - Első fejezet

− Utoljára mondom Cain, nem jössz velem! − mérgelődött Shadow miközben a hangár felé haladt, és ugyan nem sietett a férfinek erőteljesen szednie kellett a lábát, ha lépést akart tartani vele.

− Te meg én összetartozunk! Mégis mi bajom lehetne veled? − próbálkozott tovább Cain.

− Sok minden. Az űr nem a Föld. Itt mi előnyben vagyunk, de számtalan faj van, ami meg tud minket szorongatni, vagy épp erősebb nálunk. Szóval nem jössz, mert neked ott a három gyerek, akiknek még szükségük van rád − érvelt ellene Shad. − Különben is, Claw kinyírna, ha bajod esne.

− Ez utóbbi üres kifogás! − nézett fel barátjára a férfi lesújtón. − Különben is, miért téged küldenek?

− Mert az én ötletem volt a veletek való egyezségkötés.

− De nem te hívtál ide mindenkit, hanem Darkness! Nem javaslod, ha más nem jön ide!

− Csak azért tettem, mert nem akartam, hogy Darkness prédájává váljon a bolygó. Mindegy! A lénye, ha van esély a saját bolygónk visszakapására, akkor annak utána kell járni.

− Nem miattad pusztult el! Épp ezért nem fair, hogy téged küldenek! − Cain továbbra is mérgelődött pedig már elérték az űrsiklót.

− Ezt mond meg a Tanácsnak − húzta el a száját Shad, mert nem szívesen hagyta itt a társát, aki csak felhorkant.

− Semmit nem érnék vele. A mai napig rejtély nekem Cecile miként tudta őket meggyőzni a maga igazáról.

− Kislányként! − tette hozzá a genosym.

− Az biztos, hogy nem hétköznapi a húgom. Mondjuk gyakrabban hazajöhetne, mert az elmúlt hét évben, ha háromszor jelent meg, akkor is csak pár napra. Ha én nem hívnám rendszeresen, még csak nem is gondol ránk! − morogta sértetten Cain.

− Ha netán összefutok vele átadom az üdvözleted − vigyorodott el Shadow, mire a férfi megeresztet egy sóhajt.

− Vigyázz magadra, és gyere vissza! Ha nem! Utánad megyek! − szegezte neki az ujját Cain a genosymnek, egyértelművé tette be is tartja a szavát.

− Szoktam! − használta Shad azt a szót, amit Cain ad mindig válaszként Jessnek, de a férfi most nem értékelte ezt. − Rendben, óvatos leszek. De tedd meg, hogy nem nyíratod ki magad, míg visszajövök.

Az elmúlt időszakban többen is hangot adtak annak nem nézik jó szemmel azokat, akik genosym társakkal élnek együtt. Cain pedig elég alaposan megmondta a véleményét nekik, amikor másik városban jártak egyeztetni, vagy éppen segíteni.

A légkör mostanra normalizálódott a Földön, egyesek pedig úgy érezték többé nincs szükségük az idegen lényekre, jobban teszik, ha távoznak. Ugyan még kevesen osztották a véleményüket, de idővel nőhet a táboruk.

Ugyan Shadow nem mondta Cainnek, ha nem is adódik ez a lehetőség, akkor is megfontolják a távozást, és saját otthon után néznek. Senki nem marad ott, ahol nem látják szívesen, és ez valóban nem az ő bolygójuk.

A segítségért cserébe egy már kihalt várost kaptak a genosymek, amit a saját igényeikhez igazíthatták. Ráadásul látva milyen haderőt képviselnek szinte minden országból érkeztek önkéntes katonák, akik társnak jelentkeztek, a többségük pedig családdal együtt érkezett.

Shelter City így nem csupán a genosymek menedéke lett, hanem megalakult egy országoktól függetlenné vált haderő is, mert a Tanács egyértelműen kijelentette egy nemzetnek sem lesznek az alárendeltjei. De nem csak katonák éltek itt, nagyon sok civil is úgy döntött ide költözik, így másoktól független infrastruktúra alakult ki.