Genosym

Otthon - Tizennegyedik fejezet

− Hova a pokolba jutottunk? − lépett az ablakhoz Black, amint kiléptek a féregjáratból.

− Honnan a pokolból tudjam? − kérdezett vissza Skarlát, majd a műszerfalon keresztül levált az űrhajóról.

− Te hoztál ide! − vágott vissza a fekete genosym.

− De a járatot nem én nyitottam! − terült el a földön kinyúlva a kis vörös, amire Black nem tudott mit mondani.

− Talán van helyzetmeghatározó a programjában − próbálkozott Cecile.

− Nincs − közölte fekve Skarlát. − Lövésem sincs, hogy tud ezzel Dark bárhova eltalálni. A térkép is olyan hiányos, hogy sírhatnékom van tőle.

− Akkor hogyan jutunk el az Indikára? − tette fel Nord a legfontosabb kérdést.

− Levadászom Darkot, ha az egész arra ment ki, hogy megszerezze a hajómat − Cecile hangja vészjóslóan csengett.

− Nem hinném, hogy ez volt a célja − intett nemet a fejével Angel.

− Ezt miből gondolod? − nézett rá a testvére.

− Ha emlékeztek azt mondta, hogy Skarlát azonnal induljon az Indika felé, amint elérik Shadow-val a hajót. Tehát ő nem számolt azzal, hogy mi potya féregjáraton keresztül jövünk el onnan.

− Ez igaz − ismerte el Cecile, aztán ránézett a vörös genosymra. − De te tudtad, hogy a hajó nem rendelkezik se helymeghatározóval, se rendes térképpel. Szándékosan nem csináltad, amit Dark mondott, igaz?

− Igaz − ismerte el a vöröske és továbbra is nyugodtan feküdt a padlón. − Bezárt az a rohadék, és ha az Indikára elviszlek titeket, akkor utána újra megteszi. Ez az egy esélyem volt lelépni tőle. Ti bármelyik közeli bolygón tudtok útbaigazítást kérni, én meg eltűnhetek. Szóval no problem.

− Azt mondod no problem? − lépett fölé Black és megjelent a kasza a kezében. − Egy roncson vagyunk, ki tudja hol, és akár hetekbe is telhet ezzel eljutni az Indikára. Gondolod addig ott fog várni ránk?

− Szép kasza − eresztett meg egy vigyort Skarlát, de nem sikerül a fekete genosymet meghatnia vele. − Nem tudom. Biztos, ha azért segített, mert érdekében állt és csak akkor jut hozzá, ha találkozik veletek.

− Ahhoz képest, hogy bajban vagy, nagyon nyugodtnak tűnsz − lépett oda Cecile is. − Kapard össze magad és vigyél minket el az Indikára!

− Különben? Megöltök? Akkor pláne nem juttok el egyhamar az Indikára − rakta hanyagul a kezét a tarkója alá a vöröske. -- Amúgy meg ki vagyok. Leszívta minden erőmet az út.

− Hmm − mérte végig Cecile.

− Kinyírhatom? − nézett rá Black kérőn.

− Jobb ötletem van − mosolyogott rá a lány. − Bezárjuk, míg jobb belátásra nem tér.

− Ahhoz előbb el kéne kapnotok, de ti nem vagytok Dark Blade, hogy elvágjátok az utamat − vigyorodott el Skarlát.

− Azt hiszed gondot okoz? Mikor itt fekszel kimerülve? − áll fel Nord is, mert kezdett elege lenni a vöröskéből.

− És bármikor újra be tud olvadni a hajóba − mutatott rá Angel egy nem elhanyagolható tényre. − És mi tényleg nem tudjuk elvágni az útját úgy, mint Dark Blade.

Black csak elhúzta a száját, Nord viszont elsőre értetlenül nézett rá. Cecile arca volt a legbeszédesebb, tökéletesen le lehet róla olvasni a - ezt nem hiszem el - kifejezést.