Genosym

Otthon - Huszonharmadik fejezet

− Szóval − morogta elgondolkodva Savage. − Azt akarjátok, találjak meg valakit, akinek nem tudjuk a nevét, a kinézetét és még azt se biztosan, hogy létezik-e?

− Aha − bólintott rá Cecile lelkesen.

− Nem vártok tőlem kicsit túl sokat? − húzta el a száját a genosym.

− A-a! − rázta meg a nő a fejét, majd mosolyogva hozzátette. − Nem okoz ez neked gondot. Te vagy a legjobb!

− A hízelgés nálam nem működik − ábrándította ki Savage.

− De még mindig be tudom vetni azt a nézésemet, amivel kislányként rávettelek, hogy hozzál nekem halat − kezdett Cecile hatalmas szemeket mereszteni.

A barna genosym az emlékek hatására vágott egy fintort, néhányan értetlen arcot vágtak, de akik tudták miről van szó, csak bölcsen, csendben mosolyogtak.

− Ennyi akkor is kevés, legalább a faját jó lenne tudni, hogy merre keressem − morogta aztán oda és igyekezett nem Cecile-re nézni, hanem a többiekre.

− Visszamehetnénk megkérdezni azt a kereskedőt − ajánlotta Cain.

− Felesleges, már nem él − legyintett rá Ziar. − Dolgoztam ilyeneknek, akik egyszer beszélnek, azokat kiiktatják, hogy legalább többet ne árulhassanak el senkinek semmit.

− Igen, tartok tőle igazad van − ismerte el Cain. − De, ha megölték, vagy eltüntették, akkor arról, ha más nem, pletykákat tudnak az ott élők.

− Mégis ki beszélne róla? A saját bőrüket kockáztatják, szóval inkább még azt is le fogják tagadni, hogy ismerték volna − horkant fel a sötét bőrű, ami elárulta mi a véleménye az ilyen alakokról.

− Mondjuk az a három nagydarab, akik segítettek nekem. Nekem úgy jött le kedvelik Cecile-t és hálásak neki. A nevüket viszont elfelejtettem megkérdezni − vallotta be Cain, bár abba se volt biztos, hogy megjegyzi, ha el is árulják neki.

− Hát az kár, mert elég sok nagydarab alakot ismerek − vágott egy fintort a húga. − Kicsit részletesebben nem tudnád leírni őket?

− Leginkább Zack egyik videó játékában szereplő orkokhoz, vagy mihez hasonlítottak − válaszolt némi gondolkodás után a férfi.

− Ááá, a Porg fivérek! − világosodott meg Cecile. − Ugye milyen jófejek? Kicsit morcona a külsejük, de aranyból van a szívük. Mindig tele vannak sztorikkal meg pletykákkal és jókat lehet inni velük.

− Tessék? − nézett rá a bátyja furcsa fejet vágva.

− Mármint ők isznak, én meg csak iszogatok mellettük − hadarta gyorsan Cecile.

− Aha − hagyta rá a bátyja, de a hangja szarkasztikusan csengett. − Azok után, hogy az én érdekemben hazudtál nekem, már nem hiszem el ezt feltétlenül.

~ Hát ezt bebuktad − jegyzte meg Black.

~ Ezért nem jó hazudni − tette hozzá Angel.

~ Persze rúgjatok még ti is belém − morogta nekik Cecile vissza.

− Ray mikorra jön rendbe? − fordul a nő felé Savage.

− Grana azt mondta még két-három nap.

− Hát nem kapkodják el − jegyzte meg Dark Blade, aki már nagyon szabadult volna innen.

− Ki tudja milyen következményei lehetnek, ha siettetnék a dolgot − fordult felé harciasan Cecile. − Vagy tán valami sűrgös programod van?