Genosym

Túlélés - Harminchetedik fejezet

Fred még sötétedés előtt felébresztette Cecile-t és Tinat, és amint lehetett kikísérte őket a helikopterhez. A kislány egyből leszedte az egyik doboz tetejét és nekiállt falatozni. Nem sokkal később pedig megjelent az első katona.

− Hadnagy tényleg elmehetünk? − kérdezte meg bizonytalanul.

− Igen, és adok mindenkinek ételt is, aki kér. Kivéve, ha ez a falánk hörcsög perceken belül fel nem fal mindent − bökött a háta mögé Cecile-re.

− Kikérem magunknak, nem vagyunk hörcsögök − közölte sértetten a falat lenyelése után..

A katona hátranézett a társaira, néhányan bólintottak és megindultak a helikopter felé. Tina segítségével Fred mindenkinek átnyújtott egy műanyag dobozt. A többség megnyugodva és hálásan ment tovább.

− Jól vagy? − fordult hátra a férfi egy újabb adagért és feltűnt neki Tina mennyire sápadt.

− Persze − nyelt egy nagyon a lány.

− Nem úgy nézel ki − figyelte aggódva tovább.

− Biztos csak az miatt van − hárított Tina.

− Hozok neked vizet! − pattant ki a túloldalon Cecile még mielőtt Fred megakadályozhatta volna és az épület felé rohant.

− Cecile állj meg! − szólt utána, de későn.

A szőke hajú tiszt elkapta és még ketten álltak mögötte támogatón. Maga elé fogta a kislányt, a karjával a nyakánál szorította magához.

Savior megjelent a saját formájában és nem úgy, mint mikor Fredre szabta magát. A még ételért sorban álló néhány katona ijedten lépett hátra.

− Engedd el! − dörrent rá és tett néhány lépést, mire a tiszt még erősebben szorította meg Cecile-t, kénytelen-kelletlen megállt.

− Maradj ott, ha nem akarod, hogy baja essen! − fenyegette meg.

− Rohadék! − jegyezte meg egy katona, aki már megkapta a maga adagját.

− Megérdemli, hogy ellássák a baját! − szólalt meg egy másik és többen felzárkóztak a genosym mögé támogatón.

− Mindenki hátráljon el a helikoptertől! A nő is, aki benn van! Akkor elengedem!

Savior keze ökölbe szorult, mert ez azt jelentené Shad és Cam hátvéd nélkül marad, ami akár az életükbe is kerülhet. Ugyanakkor nem akarta, hogy Cecile-nek baja essen. Már épp beleegyezett volna, amikor a kislány szeme megváltozott.

Eltűnt a szemgolyója, amikor mély lila színt viselő anyag beborította. Nagyon hasonlított egy genosyméhez, de az alakja nem változott meg. A kendő ellenben eltűnt, a kislány pedig kinyitotta a száját és beleharapott az őt fogva tartó karba.

A fogva tartója felkiáltott és akaratlanul elengedte, ő pedig már fordult is meg. A lábán megjelent egy bakancs, ami nagyon hasonlított ahhoz, amit a katonák viseltek. Lendült a láb és alaposan sípcsontón rúgta a szőke férfit.

Mielőtt a másik kettő reagálhatott volna, elképesztő sebességgel sprintelt vissza Saviorhoz és állt a háta mögé. onnan öltötte a nyelvét a tisztre és a támogatóira. Már csak az hiányzott, hogy bemutasson neki, de az végül elmaradt.

~ Black befolyása elképesztően erős, mert Cecile magától ilyet nem tenne − közölte Freddel a piros-fehér genosym.

~ Amíg megvédi, addig nincs gond. Szerintem.

~ Remélem.

− Huh? − pislogott mellette a kislány, a szeme a megszokott kék színt öltötte. − Azta, ez klassz volt!