Genosym

Eredet - Harmadik fejezet

Közel két és fél egységgel később mind a két panel elérte a száz százalékos töltöttséget. Nehezen akart elmenni az idő, pedig jó néhány órát Zack végigaludt. Nyugodt szívvel tette, mert Skarlátnak köszönhetően nem kellett sem attól tartania, hogy a shy'mari az életére tör, vagy netán megpróbál idő előtt a féregjáratot nyitni, hogy minél előbb a céljához érjen.

És még úgy is döntött, hogy megvendégeli az utasát, hisz így jóval kevesebb napra kell beosztani a készleteket, amit indulás előtt akár fel is tölthet. Legalábbis gyanította lakott részre mennek, mert mi értelme lenne egy kietlen részre utazni? A férfinál nem látott semmi mérőeszközt, de nem is feltételezte róla, hogy netán tudós lenne. Ha meg roncs vagy kincsvadászatra indul, akkor csak hajót bérel és nincs szüksége pilótára.

Végül eljött az indulás pillanata. Ugyan még mindig kételkedett és benne volt némi félsz, hisz tényleg nagyon a galaxis peremére mennek. De azzal biztatta magát, hogy az utasa sem akarhat meghalna, így nem viszi őket olyan koordinátára, ami életveszélyes.

Beütötte a megfelelő adatokat, felizzította a hajtóművet, majd irányba állította a hajót és elindultak. Hamarosan felvillant a féregjárat jól ismert nyílása, amiben egy pillanat alatt eltűntek és bezáródott mögöttük.

Érezte, hogy Skarlát összekapcsolódik vele, nyugtalannak tűnt a társa, amit megértett. Ő is feszülten várta a kilépést. Mögötte a shy'mari teljes nyugalommal ült és amennyire tudta a barátjától nem sokat aludt. Zacknek fogalma sem volt, hogy nem unta szét magát a várakozási idő alatt.

Jó néhány perccel később felbukkant a járat vége és ők újra a sötét űrben találták magukat. Egy lila gázköd úszott előttük, itt-ott apróbb kezdődő kőzetszerűséget látott. Talán néhány millió év múlva bolygóvá állnak össze. De az is elképzelhető volt, hogy épp egynek a maradványai.

− Itt nincs semmi − nézett hátra az utasára Zack.

− Itt kell lennie! − közölte a férfi, de ettől függetlenül komornak tűnt. − Nézzünk körbe.

− Hát jó − egyezett bele a srác, ennyi belefért az árba, amit kapni fog.

Lassan körbefordította a hajót, miközben minimális hajtóerővel siklottak előre. Mögöttük jóval nagyobb sziklaszerűségek lebegtek, amiket eddig nem láthatott. Az öklömnyi mérettől, egy csatahajó nagyságáig voltak darabok. Zack biztosra vette, hogy itt valaha egy bolygó volt, ami felrobbant. Vagy felrobbantották, mint a genosymek otthonát.

Óvatosan lavírozott nehogy sérülés érje a hajót, bár minden mozdulatlannak tűnt, mintha megállt volna az idő. Mondjuk itt a galaxis peremén előfordultak anomáliák, ezért sem vállalt senki ennyire kieső részre fuvart. Aztán megkerültek egy nagyobb darabot és a törmelék mögött feltűnt valami, amitől Zack, de még Skarlát is eltátotta a száját. Nem mindennapi látvány terül eléjük.

Egy lapos földrésznek tűnt, amit mintha kiszakítottak volna egy bolygóból és emiatt az alja csipkézettnek tűnt. Fehéres, de átlátszó búra ölelte körbe ragyogva, fölötte egy mesterséges nap szórta a fényét. Az egész olyannak tűnt, mintha egy fantasy filmből vett jelenetet néztek volna.

Ahogy közeledtek a srác szemügyre vehette a smaragdzölden ragyogó növényzetet, az azúrkéken ragyogó vízfelszínt, ami a terület közepén helyezkedett el tóként, majd szabályos közönként nyílegyenes vonalakba haladt kifelé, hogy majdnem csak az egész szélén gyűrűként ölelje körbe. A cikkelyeken szabályosan váltakozva látott mezőket és gazdasági területeket. A széle felé erdőket és kisebb hegységeket, melyek védőn ölelték körbe a földrész nagyjából felét.